Az arany középúton

S p o r t l ö v é s z e t Augusztus 19-én olimpiai bajnokságot nyert, január 31-én betöltötte a negyvenet, április 8-án tenyerelhetett a Sportcsillagok Falára: Igaly Diánával, a női skeetlövészet athéni aranyérmesével pár hónap alatt sok olyan történt, ami még sohasem. (Az ejtőernyős ugrásról nem is beszélve…) Ehhez képest saját bevallása és az őt jól ismerők szerint sem változott semmit. Továbbra is szereti az embereket, azok pedig őt, boldogan, békében él családjával, s folytatja negyedszázada elkezdett sportpályafutását, hiszen megcélozza Pekinget, a 2008-as ötkarikás játékokat is.

Áprilisban tenyerelhetett a Sportcsillagok Falára, amit eddig 132-en tettek meg. Lezárt a fennkölt esemény valamit az életében?
– Ha olyan konkrétumra gondol, mint az olimpiai győzelem utáni ünneplés, az régebben befejeződött. bár még most is hívnak közönségtalálkozóra. Az édesapám húsz éven át, amíg az edzőm volt, arra tanított, hogy miután vége a versenynek, egy napig lehet örülni, aztán az élet megy tovább. Persze az olimpia más, felbolydítja az egész országot, nem lehetett nem ünnepelni. S hogy költőien fejezzem ki magam, a lelkem még mindig ünnepel. Az említett tenyerelés nem lezárt, inkább folytatott valamit, hiszen én is folytatom a pályafutásomat, megcélzom Pekinget. S teszem mindezt azzal a nyugalmi tudattal, hogy a legnagyobb célomat már elértem. Addig csinálom tovább, amíg örömet szerez a sport és a siker sem hagy el.
– Pedig annál nagyobbat, mint Athénben, már nem arathat.
– Persze, de a motivációm megmaradt, hiszen a családom mellett az edzés és a versenyzés az életem fő örömszerző forrása.
– Megtörtént már a visszaállás a szorgos hétköznapokra?
– Igen. Szerencsére nyugodtan ünnepelhettem, hiszen a sportág jellegéből, s az itthoni körülményekből adódóan télen nem lehet edzeni. Ettől függetlenül lelkileg készültem a visszaállásra, hiszen idén is kemény edzőtáborok és versenyek várnak rám. Előbbiek már el is kezdődtek.
– Hölgyeknél illetlenség a korukkal foglalkozni, de egy olimpiai bajnok sportolónak nem titkosak az adatai, amelyekből kiderül, hogy januárban elmúlt negyvenéves. Hozott ez valamiféle számvetést?
– Ha búra, szomorúságra gondol az idő múlása kapcsán, akkor semmit. Viszont totálisan büszke vagyok arra, hogy példálózhatok magammal azoknak a negyveneseknek, akik elhagynák magukat. A sportban meg tudtam maradni a legmagasabb szinten, van egy tizenkilenc éves fiam, akit nem néznek annak, inkább az öcsémnek, miért lennék szomorú? Ami viszont tényleg hosszú idő, hogy huszonöt éve vagyok koronglövő, s 1983 óta a világ élmezőnyéhez tartozom – ezt kevesen mondhatják el magukról.
– Mi az, ami változott, s mi az, ami nem az athéni aranyérem után az életében?
– Ami szerintem nem változott, az én magam: ugyanaz az ember maradtam, mint voltam. A neveltetésemnek köszönhetően nem szaladhat el velem a ló, azt tanultam a szüleimtől, hogy reálisan kell élni, s megmaradni az arany középúton. Ami megváltozott, hogy kiegyensúlyozottabb és boldogabb vagyok, hiszen nyugalmat, önbizalmat ad, hogy elértem életem vágyát. Próbálják ugyan belém plántálni, hogy májusban meg kell nyerni a vb-t, de úgy vagyok vele, hogy ha már nem nyerek semmit, az sem baj.
– Az ön tavalyi olimpiai győzelme előtt huszonnégy év telt el magyar sportlövő-aranyérem nélkül, Varga Károly moszkvai diadala pedig tizenhat évre következett Hammerl László tokiói első helye után. Mennyire érzi úgy, hogy a sportág egyedi klasszisává, legendájává vált?
– Nem érzem magam legendának, inkább erőt adó példának a fiatalok számára, hogy el lehet érni azt, amit nagyon akarunk. A sportágról szólva pedig fontos megemlíteni, hogy nem egységes, van több szakága, tizenhét olimpiai száma, tehát nem egy hosszú sorba léptem be, hanem én vagyok az első magyar skeetlövő olimpiai bajnok.
– Lesz követője, sikere hatására mozgolódni kezdett az utánpótlás?
– Sokan jelentkeztek, hogy kipróbálnák a koronglövészetet, de ez drága sportág, az MHSZ megszűnése óta nincs klubszintű támogatás, nem biztos, hogy egy tehetség el is jut a csúcsra. Nekem is van két fiatal lövőm, de nem tudnak olyan ütemben fejlődni, edzeni, ahogy azt szeretném. Pozitív és fontos változás viszont, hogy a sportág bekerült az utánpótlást segítő Héraklész-programba.
– Apropó, változás és változatlanság! Tanúsíthatom, hogy megmaradt a régi mobiltelefonszáma, no és az a szeretet, ami eddig is körülvette. Amikor tenyerelt a Sportcsillagok Falára, többeknek könnybe lábadt a szeme a meghatottságtól.
– A szeretet számomra a legfontosabb. Athéni győzelmem után megszaporodott az engem ismerők száma, kiderült, mennyire szeretnek, talán mert érzik, én is szeretem őket. Így tudok békében élni magammal és a világgal.