Új műfaj: rapid kajak

K A J A K - K E N U Fura helyzet állt elő kajak-kenuban. Nem utolsósorban magyar javaslatra megváltoztatták a világversenyek lebonyolításának rendjét, s bár a módosítás elsősorban a tévéközvetítés érdekében fogant, mintegy melléktermékként elméletileg lehetetlenné teszi az azonos napon való duplázást. Miután kilobbizta a döntést, a magyar szövetség mindjárt hozzákezdett a kiskapuk felkutatásához. Persze nem hóborttól vezérelve, hanem két legnagyobb klasszisunk kedvéért. Kovács Katalin és Janics Natasa az eredeti elképzeléssel szemben mégis indulhat egyesben és kettesben is a hazai válogatón, s ha azon jól szerepel, akkor az Európa-bajnokságon is.

Tagadhatatlan, a kajak-kenu Európa- és világbajnokságok – sőt, idesorolhatjuk a sportág olimpiai versenyeit is – lebonyolítása nem felelt meg a modern kor követelményeinek. Tízperces különbséggel követte egymást három futam, a műsort ezután eredményhirdetés szakította meg, versenyszámonként ugyancsak tíz, összesen harminc percre, újabb három futam, újabb ceremónia – összesen három blokkban három órán át tartott egy táv kilenc döntője.
Az új rend szerint 1000 méteren hétpercenként, 200 és 500 méteren pedig ötpercenként követik egymást a versenyszámok – megszakítás nélkül. Méghozzá a következő sorrendben: férfi kajak egyes, kenu egyes, női kajak egyes, majd utána ugyanígy a kettesek és a négyesek. Azaz, ha valaki duplázni szeretne, az egyes és kettes, valamint kettes és négyes viszonylatában csak tizenöt, de egyes és négyes esetén is csupán harminc percet pihenhet.
Lehetetlenség – jelentette ki Angyal Zoltán szövetségi kapitány az új menetrendet elemezve, majd nyomatékként hozzátette: még a próbálkozást is eleve megtiltja, mert nem akar kockáztatni. Kovács Katalin és Janics Natasa azonban nem így gondolta. Nem mondanám, hogy diplomatikus, inkább nőies mesterkedéssel csak kiharcolták legalább a kísérlet lehetőségét. Az elnökség csütörtök délutáni ülésén beadta a derekát. Janics és Kovács, akárcsak az olimpián, idén is duplázhat. Meghátrált vagy meggyőzték? – ezzel a kérdéssel fordultunk Angyal Zoltánhoz.
– Mindkettő és egyik sem – kezdte válaszát. – Egy hete, amikor Kovács Katival beszélgettem, megkért arra, legalább hadd próbálják meg. Addig-addig győzködött, amíg beadtam a derekam. Ha anynyira akarják, hát legyen. Bár esztelenség, de ők tényleg annyira kiemelkednek a mezőnyből, ráadásul az olimpián már bizonyítottak, hogy végül az elnökség egyhangúlag megszavazta a kérvényüket. Azzal a kikötéssel, hogy a válogatót ezek után természetesen ugyanazzal az időbeosztással rendezzük meg, s nekik egyesben és kettesben az előfutamoktól kezdve végig kell csinálniuk a versenyt.
S ha nyernek – egyikük egyesben, együtt párosban –, akkor jöhet az Eb. De csak az Eb, fogalmaz meg újabb megkötést a kapitány. A duplázás ugyanis jól hangzik, de technikailag tényleg nehéz kivitelezni tizenöt perc alatt. A „szólistának” át kell ülnie a párosba, s együtt fel kell evezniük a rajthoz. Poznanban ez megoldható, de a világbajnokság helyszínén, Zágrábban lényegében nem, mert ott csak ezer méternél van úgynevezett átjáró.
Persze mostantól semmi sem lehetetlen. Amikor ezzel a problémával szembesítettem, Kovács Katalin azt mondta: egyelőre csak az Eb-ről beszéljünk. Lesz ebből még vb is…