Százmilliós nagyságrendű tartozások, milliárdos beruházások forognak közszájon a Ferencváros pénzügyi helyzetével kapcsolatosan. A tisztességes üzletnek ellenben elengedhetetlen feltétele a minden fillérre kiterjedő pontos elszámolás. A válságos állapotba sodródott egyesületnek ez egyenesen elemi érdeke, s a sajtóban más szájából elhangzott csúsztatásokkal, olykor alaptalan vádaskodásokkal szemben Kácsor Attila gazdasági igazgató a legfontosabb sarokszámok ismertetésével érzékeltette lapunknak az FTC jelenét.
Ám mielőtt erre sort kerítenénk, tőle függetlenül érdemes feleleveníteni az FTC közelmúltját is, ami szoros összefüggésben van a jelennel. Kiindulópontnak a Fotex Rt.-vel 2001-ben megkötött szerződés tehető meg. Amint az ismeretes, a Fotex Rt. négy részletben fizetett volna 2,4 milliárd forintot. Ezekből az FTC kiegyenlítette volna adósságait, és a megmaradó durván 1,2 milliárd forint hozamából (ami éves szinten legalább 100 millió forint lett volna) támogatta volna a többi szakosztályát, míg a futballklub a Fotex Rt. tulajdonában maradt volna. A bántóan sokszoros feltételes módot nem kell indokolni, mindenki előtt köztudomású, hogy a Fotex a szerződés megszüntetését kezdeményezte. Amit eredményként hátrahagyott, annak a megítélése kettős. A tőkeemeléssel együtt a Fotex Rt. jelentős, összesen 1,8 milliárd forintot fizetett ki. Ez akárhogy nézzük is, jelentős összeg. Kevésbé ismert részlet, hogy az FTC Rt. 580 millió forint mérleg szerinti veszteséggel zárta a 2003. évet, amiből – az amortizáción felül – 350 millió tényleges pénzügyi veszteség volt. Ez az összeg abból adódott, hogy az FTC Rt. 2003-ban adós maradt a szállítóknak, ezen belül a játékosok prémiumával is. Az FTC Rt. a játékosokkal két-három éves, a magyar labdarúgók átlagos jövedelménél jóval kedvezőbb fizetési lehetőséget biztosító szerződéseket kötött. Ezekből a 2003 nyarán újra tulajdonossá előlépő klub, hiába akart, nem tudott kihátrálni. A jobbára ezen kötelezettségek miatt túlméretezett, 2003-ban és 2004-ben is durván egymilliárdos költségvetése eleve magában hordozta az újabb tartozások felhalmozódását.
2004 nyarán a Ferencváros Gera Zoltán eladásával tudott ideiglenesen enyhíteni a helyzetén. Ennek lebonyolítása már ismét a régi-új vezetés feladata volt. Kácsor Attila véleménye ebben a kérdésben tehát már megalapozottnak tekinthető. A gazdasági igazgató szinte kikéri magának a feltételezést, miszerint azon, szintén sokat emlegetett egyszerű trükkel túljárhattak az eszükön, hogy a West Bromwich fontban fizette ki a játékos vételárát, a klub azonban azt csak euróban kapta meg, a kettő különbözete pedig Vladan Filipovics menedzser zsebében landolt. „Heteken át sikertelenül próbáltuk meg eladni Gerát. Már csak néhány nap volt hátra az átigazolási időszakból, amikor a menedzser jelentkezett, hogy talált vevőt. Abban állapodtunk meg, hogy egymillió font illeti meg a klubot, ha ezen felül tud kialkudni árat, akkor annak sikerdíja az övé. A Geráért kapott 380 millió forint így is meghaladta a várakozásainkat” – ecsetelte Kácsor Attila.
A tartózások újratermelődése azonban bele volt kódolva a költségvetésbe, így a futballklub az előző idényben újra felhalmozott durván 300 millió forintos adósságot (ebből 150 millió a játékosok elmaradt prémiuma). „Alapfizetésüket azonban mindig megkapták” – állítja a gazdasági igazgató, hozzátéve, a magyar átlaghoz képest – talán a Debrecent leszámítva – így is nagyon jól jártak. A helyzetből következik, hogy a klub az eddigi feltételekkel nem hajlandó meghosszabbítani a nyáron lejáró szerződéseket. S annak ellenére nincs rossz alkupozícióban, hogy a keret több mint fele a távozását fontolgatja. Jobb fizetést ugyanis vagy külföldön lehet kiharcolni – erre azonban csupán egy-két játékosnak van reménye –, vagy talán Debrecenben, ám a bajnokcsapatnál is csupán néhány emberre tartanának igényt. Jobb híján a többség így kénytelen lesz a Ferencváros – a magyar átlagot így is meghaladó – ajánlatát elfogadni.
A klub helyzete ennek ellenére csőd közeli, ismeri el Kácsor Attila. Hosszú távú megoldást csak az jelentene, ha mind az ingatlanra, mind a csapatra találnának befektetőt. Az előbbi ügyében zajlanak folyamatosan a tárgyalások. Ismeretes, hogy a nyolchektáros területből a kincstár kettőt szeretne eladni, ám az egyesület hozzájárulása nélkül nem teheti meg, hiszen a Ferencvárosnak még 11 évig érvényes a használati joga. Ha csak hat hektár maradna az FTC kezelésében, arra nem találna befektetőt. A hatból hármat elvisz a pálya, három hektár pedig kevés egy életképes beruházáshoz.
A felek ezért más irányban keresik a megoldást. A Ferencváros nyolc hektárra kapná meg a vagyonkezelői jogot az államtól egymilliárd forintért cserébe, és az FTC 2,7 milliárdért mondana le területhasznosítási jogáról a befektető javára, aki további hárommilliárd terhére kötelezettséget vállalna egy új stadion felépítésére. S miért éppen 2,7 milliárdot ér az FTC-nek az ingatlan hasznosítása? Egymilliárdot fizetne az államnak, félmilliárdból kiegyenlítené az egyesület és a futball rt. tartozásait, a megmaradó 1,2 milliárd pedig ugyanúgy a jövőbeli támogatás tőkéjét képezné, mint ahogy azt a Fotex-féle szerződéskor elképzelték.
S ennél mindenki számára előnyösebb lehetne az ügylet, ha Magyarország Horvátországgal közösen elnyerné a 2012-es Európa-bajnokság megrendezésének pályázatát. A szerdai bejelentés szerint az egyik budapesti helyszín az Üllői úti stadion lenne. Az állam garanciát vállalt a pályázatban foglaltakra; s ha az FTC-n keresztül megállapodna a befektetővel, akkor akár 30-40 ezer férőhelyes aréna is épülhetne.
A tervek azonban csak az ingatlanra vonatkoznak, a csapat sorsa továbbra is megoldatlan lenne. Kácsor Attila szerint megkönnyítené a részvények értékesítését, ha a remélt új tulajdonos „viskó” helyett egyből „palotába” költözne.
A Ferencváros megmentését vagy tönkretételét a politika is átszőheti. A jelenlegi kurzusnak sem mindegy, hogy a sikerből vagy a kudarcból veszi ki a részét. Ám ha elfogadjuk, hogy a Fradi nemzeti kincs, akkor nem az a fontos, ki csiszolja fényesre, hanem az, hogy végre ragyogjon.
fellebbezés. Az FTC fellebbez a Magyar Labdarúgóliga döntése ellen, amiért kizárta a Magyar Kupa 2005–2006-os idényéből.
Foghíjas keret. Tegnap megkezdte felkészülését a 2005–2006-os idényre a Ferencváros labdarúgócsapata. A tavalyi keretből csupán Szkukalek, Rósa, Szűcs, Udvarácz, Tőzsér és Bartha tréningezett László Csaba vezetőedző irányításával. Lipcsei és Sowunmi nem teljesen egészséges, ezért egyéni munkát végzett, a válogatottak (Huszti, Takács, Balog és Gyepes) csak hétfőn csatlakoznak a kerethez, a távozók közül Penksa, Kapic és Bognár a junioroknál edzett, a többiek pedig meg sem jelentek. Szinte valamennyi játékosnak lejár a szerződése, közülük Lipcseivel, Szűccsel, Rósával, Baloggal, Sowunmival és Vukmirral hosszabbítana a klub, a kiesőket pedig fiatalokkal pótolná. És persze egy veteránnal; Keller József ugyanis pályaedzőből újra játékossá lép előre. Azaz inkább vissza. László Csaba ugyanis segítőként nem tartott igényt rá, a gyakorlatokat már tegnap is Vass László (Csank János korábbi „örökös” segédje) vezényelte.
