Nemzeti kincs és Nemzeti Sporthivatal

Sportgazdaság A Ferencváros nemzeti kincs – idéztük legutóbbi, az FTC viszontagságaival foglalkozó írásunkban. Kérdés, osztja-e még e vélekedést a nemzet, esetünkben az állam, a jelenlegi magyar kormányzat is. Hiszen nem kis részben ettől az igentől vagy nemtől függhet a klub sorsa. Ábrahám Attila államtitkár, a Nemzeti Sporthivatal elnöke interjúnkban köztes álláspontra helyezkedett.

Érez-e felelősséget az állami sportvezetés a Ferencváros iránt, vagy úgy véli: magánügy, ami az egyik legpatinásabb magyar sportegyesületnél történik, másszanak ki a fradisták a saját kínjukból egyedül, ha tudnak?
– Ez azért túl sarkos megfogalmazás. Egyrészt valóban tekintettel kell lennünk az egyesületek közti esélyegyenlőségre, és a Ferencváros felelőssége tetten érhető abban, hogy ide jutott, másrészt a Fradi sporttörténelmi múltja, jelentősége miatt nem mondhatjuk: maguknak csinálták a bajt, oldják is meg.
– Ha a kormány valóban segíteni akar, egyetlen intézkedéssel, könnyedén megteheti. Adja 49 évre az FTC vagyonkezelői jogába az Üllői út és a Könyves Kálmán körút kereszteződésében fekvő, nyolchektáros területet, és ezért ne 1,2 milliárd forintot kérjen a fizetésképtelen klubtól, hanem csak egyet.
– Ez nagyobb segítség lenne, mint amekkorát mint állami sportirányítás módunkban áll megadni.
– A Vasas hogyan kaphatta meg mégis egy forintért a pasaréti, a Folyondár utcai és a Fáy utcai ingatlant?
– A hasonlat nem pontos. A Ferencvárosnál csak a labdarúgó rt.-ről beszélünk, miközben a népligeti bázis fenntartása évente körülbelül 240 millió forintjába kerül az államnak. A Vasas viszont minden szakosztályára, a teljes egyesületre talált szerintünk is nagyon jó megoldást.
– A Ferencvárosnál abban reménykednek, hogy egy amerikai befektetőnek eladhatják azt a továbbra is állami tulajdonban lévő területet, amelyet nem örökbe, hanem csupán 49 évre kapnának meg. Lehet alapja ennek a bizakodásnak?
– Ebben a témában több félreérthető nyilatkozat jelent meg. Értékesítésről természetesen szó sem lehet, hiszen a vagyonkezelő, akinek nincsen tulajdonjoga, nem is adhat tovább tulajdonjogot. Ha a befektető épít valamit, az az övé, de ettől még a földterület az államé marad.
– E titokzatos befektetővel múlt csütörtökön, a Parlamentben tartott egyeztetésen ön is találkozott. Ingatlanspekulánsnak tűnt, vagy érdeklődik a sportklub iránt is?
– Valamilyen mértékben érdeklődik, éppen ezért van szükség további tárgyalási fordulókra.
– A magyar sportvezetésre is ráférne egy sikertörténet. Az állam kivonult a labdarúgásból – olyan ez, mintha a kulturális tárca kijelentené, a komolyzenével nem tud mit kezdeni, ezért elfelejti –, a sportminisztérium megszüntetésével a sport érdekérvényesítési lehetősége is csökkent; ezek után nem jönne kifejezetten jól, ha állami közreműködéssel mentenék meg a Ferencvárost?
– Az állam nem vonult ki a labdarúgásból, hanem az utánpótlásra koncentrál, tavaly és idén is közel 300 millió forintot áldoz erre a célra. Másrészt a 2012-es Eb-rendezési pályázatot is támogatjuk, szerepünk ebben az ügyben nem tekinthető kivonulásnak. Azt sem érzem, hogy az érdekérvényesítési lehetőségeink csökkentek volna. Ha csak a számokat nézzük: az idénre beterjesztett költségvetési javaslathoz képest 2,7 milliárd forintnyi pluszt sikerült kiharcolnunk a magyar sport számára. Igaz, mindettől még a Ferencvárost nem hagyhatjuk teljesen magára.