Visszatérhet Európába az olimpia

Július 6-tól három napon keresztül Szingapúrra figyel a sportvilág. Itt tartja soron következő kongresszusát a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), amelyen többek között titkos szavazással eldöntik, melyik város rendezheti meg a 2012-es nyári olimpiát.

Hasonló a várakozás a korábbiakhoz, amikor az olimpiai színhely kijelölése volt a tét. Hiába, az olimpia a növekvő gondok és veszélyek (például a dopping) ellenére ma is hódít. Tizenegy város versengett a 2012-es nyári játékok megrendezésének jogáért, a szűkítés után pedig maradtak öten: New York, Moszkva, London, Párizs és Madrid. Közülük kerül ki július 6-án a befutó. Ötven plusz egy százalék szükséges a „fehér füst felszállásához”. Azok a NOB-tagok, akik állampolgárságuknál fogva közvetlenül érdekeltek az öt város sikerében, nem vehetnék részt a szavazáson. Így körülbelül száz NOB-tag voksa dönt majd a színhelyről.
Az értékelőbizottság tagjai huszonegy kérdéscsoport alapján vizsgálták a kandidáló városokat. Részrehajlás nélkül megállapítható, hogy mind az öt város alkalmas arra, hogy a játékok házigazdája legyen. Schmitt Pál, a NOB magyar tagja, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke azért vállalkozott ennél részletesebb esélylatolgatásra is.
– Tekintettel arra, hogy az 1996-os nyári olimpia Atlantában volt, a 2000-es Sydneyben és a 2008-as Pekingben lesz, anélkül, hogy prejudikálnék, véleményem szerint a 2012-es várhatóan vissza fog kerülni Európába. Ugyanakkor a NOB afrikai, ázsiai és dél-amerikai tagjai kulcsfontosságú helyzetben vannak, az ő szavazataikért megy a harc. Úgy érzem, az angolszász lobbi ezúttal London mögé sorakozik fel, a frankofilok jelöltje a világ másik nagyvárosa, Párizs, amely 1992-ben csak egy hajszállal maradt le Barcelona mögött – miközben Albertville ugyanabban az évben téli olimpiát rendezhetett –, és ott van még Madrid, a fekete ló, mondom én, mert a nagy lélekszámú spanyol világ támogatását élvezi. Az első körben nyilvánvalóan a NOB valamennyi dél-amerikai tagja támogatni fogja Madridot, és ne felejtsük el, hogy a spanyol király húga, a Nemzetközi Lovasszövetség elnöke is tagja a NOB-nak, továbbá a korábbi elnök fia, akinek a tekintélye egyre nagyobb. Úgy látom, az utolsó fázisban a papa, Samaranch is bedobta magát. Tehát nem írnám le Madridot. Óriási harc várható, és könnyen lehet, hogy csak néhány szavazat dönt. Ha most arra kérnének, hogy borítékoljam, melyik város lesz a nyerő, a tippelésnél tovább én se jutnék.
London és Párizs elsőként rendezhetné meg harmadik alkalommal a nyári játékokat. Előbbi 1908 és 1948, utóbbi 1900 és 1924 után. A versengésre jellemző, hogy az oroszok is tele vannak önbizalommal, és állítják, hogy (1980 után újra) Moszkva a legjobb. Legalábbis ezt sugallja a Putyin elnök támogatását élvező moszkvai polgármester.
A háromnapos kongresszus első napján döntenek a 2012-es olimpia helyszínéről, az utolsó napon, július 8-án pedig a játékok leendő programjáról. (A döntés már nem érinti Pekinget.) A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 111 évének története során a szervezet időről időre felülvizsgálta a játékok programját, és az élet változásával, a társadalmi lét alakulásával a sportmozgalom is igyekezett lépést tartani. Ám 1936 óta egyetlen sportjátékot sem vettek le az olimpiák műsoráról, és hetven éve – egyirányú utcaként – a NOB csak befogad újabbakat, megfelelő arányt kialakítva a nemek, az egyéni és a csapatjátékok, a teremben és a szabad ég alatt űzött sportágak között. 2002-ben Mexikóvárosban drasztikus programrevíziót határoztak el, de olyan erős volt a műsoron szereplő sportágak lobbija, hogy minden maradt a régiben. Ennek mi, magyarok persze csak örülhettünk, mert sokat beszéltek akkoriban a birkózás, a kajak-kenu, az öttusa és a vívás visszaszorításáról. Szerencsére azonban Schmitt Pállal az élen a magyar tisztségviselők résen voltak. Ha úgy tetszik, üzletet kötöttek: történetesen mi támogattuk a baseballt, ők meg a mi sportágainkat. Most azonban Szingapúr előtt, nagyon komoly a szándék a változtatásra. A NOB programbizottságának tagjai talán még sohasem végeztek olyan alapos, mindenre kiterjedő felmérést, mint éppen a közelmúltban. Harminchárom sportág mezsgyéjén – az elterjedtség, a népszerűség, a televíziós megjelenés, a költségigény, a bíráskodás, a tradíció, a szponzori támogatottság stb. szempontjából – átvilágították a 28 olimpiai sportjátékot (egynek tekinthetők például a vizes sportok – „aquatics”; ezen belül jelölhetjük meg a sportágakat, például a műugrást, majd a versenyszámokat, példánknál maradva a szinkronizált férfi műugrást). A jelentést közzé is tették (a NOB honlapján, a www.olympic.org alatt olvasható el, hogy a bizottság tagjai hogyan vélekednek az egyes sportágakról).
Schmitt Pál elmondta, hogy öt új sportág, a (hét játékos alkotta) rögbi, a görkorcsolya, a fallabda, a karate és a golf vár arra, hogy az olimpia műsorára kerülhessen. Ugyanakkor veszélyben van a baseball, a softball, a tékvandó és az öttusa. Alfabetikus sorrendben mindegyik sportágról dönteni fognak, és napvilágra kerül, hogy a NOB-tagok hogyan vélekednek róluk. Ha egyik-másik nem szerzi meg az ötven plusz egy százalékot, kikerül a programból, illetve helyet cserél azzal, amelyik viszont kétharmados többséget kap. De a 28 sportjáték mindenképpen marad. A NOB magyar tagja bízik abban, hogy sikersportágaink egyike, az öttusa, amely 1912 óta szerepel az olimpiák műsorában, megkapja a szükséges támogatást a bentmaradáshoz. Ami az egyre többet emlegetett vízilabdát illeti: ebben a sportágban a döntés a 16 tagú végrehajtó bizottság tagjainak kezében van, akik javasolhatják, hogy vegyék le a sportágat a játékok programjáról. A vízilabda általános megítélése nem rossz, a statisztikák szemszögéből azonban gyengén áll. De a végrehajtó bizottságban több tisztségviselő is akad, aki – országa vízilabdasportjának teljesítménye alapján – érdekelt abban, hogy a póló ne kerüljön le a műsorról.