Einstand

Ha a végeredményt nézzük, akkor győzött az igazság: a Real Madrid budapesti fellépését szervező TrendSport Kft.-t rákényszerítették arra, hogy a nyereség felét karitatív célokra, s annak is a felét (durván 70 millió forintot) Puskás Ferenc gyógykezelésére fordítsa, ám az összkép ennél azért árnyaltabb.
Hogyan is kezdődött az egész ügy? Egy leleményes vállalkozó kipuhatolta, hogy nemcsak a világ legjobb labdarúgó-válogatottjainak Magyarországra csábításából lehet pénzt csinálni, klubcsapatokkal is elérhető ugyanez. A Real Madrid kiválasztása ezek után már adta magát. Garantálja a közönségsikert, ráadásul augusztus első felében a szomszédban, az ausztriai Grazban edzőtáborozik, ahonnan nem megerőltető átugrani Budapestre egy jól fizető haknira. A vállalkozó, nevesítsük, Erdős László ezután talált egy tőkeerős társat, amelyik – nyilván bizonyos százalék fejében – a költségeket állja. Így született meg a TrendSport Kft. és a Demján Sándor-féle TriGránit Rt. érdekszövetsége. Demján ráadásul nemcsak a forgó-, hanem a kapcsolati tőkét is hozta, labdarúgóberkekben a kudarcba fulladt ligakaland dacára továbbra is tiszteletet parancsol a neve. Miután a Real Madriddal is megállapodott, Erdős László már nyeregben érezhette magát. Joggal gondolhatta, az már igazán nem jelenthet gondot, hogy egy csapatot összeverbuváljon ellenfélként, hiszen ki ne játszana örömmel a Real Madriddal.
A szervező egy tényezővel nem számolt: a magyar labdarúgás haszonlesőinek irigységével. Először az MLSZ jelezte kifogását, mondván, a meccset rászervezték a Magyarország–Argentína barátságos mérkőzésre, ám egy bizonyos határt nem léphetett át, hiszen ártott volna a népszerűségnek a Real Madrid vendégjátékának megfúrása. Ráadásul az MLSZ különben sem nagyon tárgyalhatna egy klubcsapattal. Végül sikerült úgy megkötni a megállapodást, hogy az ellenfelet Puskás név alatt szállító szövetség sem járt rosszul.
Ám akik ebből a kisebb buliból is kimaradtak, azokat tovább emészthette a sárga irigység és a tehetetlenség dühe. Nem állítjuk, hogy az ügyet kirobbantó Kisteleki István ebbe a körbe tartozik, hiszen ő valóban nem egész két hónapja tevékenykedik ismét – ligaelnökként – a magyar labdarúgásban, de akik súgtak neki, azok okkal verhették a fejüket a falba: miért nem nekünk jutott eszünkbe?
Tényleg: miért nem? Miért nem szervezte meg a meccset például a liga, amely ligaválogatottként mindjárt ellenfelet is kiállíthatott volna, s elvihette volna annak a dicsőségét, hogy megoldotta Puskás Ferenc és családja anyagi problémáit? Mert Erdős Lászlónak tökéletesen igaza van, amikor azt kérdezi: az őt most sarokba szorító urak ugyan hány forintot fordítottak Öcsi bácsi megsegítésére?
Tudjuk a választ. S azt is, hogy az úgymond Puskás Ferenc becsületéért indított akció kísértetiesen hasonlít arra, amikor a nagy Pásztor vezette vörös ingesek azt mondták Nemecsekéknek a Pál utcai fiúkból: „Einstand.” Erdős „Süni” nehogy már 280 milliót „kaszáljon” ebből a buliból. Szegény Erdős ügyvezető pedig hétfő este hiába hangoztatta a maga igazát közleményt is kibocsátva, hogy ők dicséretes módon a haszonból 20 millió forintot fordítanak karitatív célokra (ennek egy részét Puskás gyógykezelésére), amikor az „okosak” eldöntötték: a nyereség felét márpedig jótékonykodásra kell szánni. Egynegyedét Puskásnak, egynegyedét az utánpótlásnak.
Mennyivel egyszerűbb a máséból elvenni, mint a magunkéból adni.
Demján Sándor néhányszor tízmillió forintért nem köthette az ebet a karóhoz, hírneve ennek a sokszorosát éri, így hát ő is magától értetődőnek tartja az ötven százalékot. Így tegnap Erdős László sem tehetett mást, mint hogy elismerte annak jogosultságát, sőt még igyekezett bizonyítani, hogy ő a kezdetektől fogva így gondolta. Lelkében nagyon fagyos lehetett a mosoly, amelynek kíséretében a 20 helyett durván 140 millióról kellett lemondania, s így a tiszta haszna a kettő különbözetével hirtelen kevesebb lett.
Nemecsek közlegény nem nagylelkűség és hősiesség árán akarta a tábornoki kinevezést.