Montrealban még a (jövendő) vb-aranyérmes is metrón utazik versenyezni. Vasárnap reggel Turi György edzőbe és csapatába botlottunk az egyik megállóban; Cseh László és Risztov Éva a külső ingereket kizárva, walkmanbe temetkezve tette meg az utat, amely így sokkal rövidebb és kényelmesebb, mint a légkondicionálás nélküli, a lezárások miatt a fél városon átkanyargó hivatalos busszal araszolgatva. Turi két megálló között még egy bátor jóslatra is vállalkozott: „Hacsak valaki nem varázsol elő a kalapjából egy csodaúszót, Laci nyerni fog. 4:10-en belül mehet, az pedig már közel van a világcsúcshoz. De ha az nem lesz meg, csak a győzelem, azt is elviseljük.”
Még szép. A világrekord – a rangon túl – annyiban lehetett volna lényeges, hogy a számot ezúttal kihagyó Michael Phelps „tárgyiasult alakja”. De nincs mese, egy adott futamban csak az győzhető le, aki el is indul rajta, és azért bőven akadt jelentkező. Az amerikai Lochte, a csütörtöki 200 vegyes harmadikja, az olasz Marin, 400-on a tavalyi Eb- 2., vagy éppen a tunéziai Mellouli, akitől a vb előtt egy sajtótájékoztatón megkérdezték, megszorongatja-e Cseht, mire rávágta: nem megszorongatja, megveri.
Ehhez képest a japán Sano kezdett őrülten pillangón, 50-nél világcsúcsrészidővel vezetett is, de száznál már Laci fordult elsőként, háton pedig csupán Lochte bírta vele az iramot. Az amerikai mellen horgonyt vetett, feljött ellenben Marin, de gyorshoz érve csak a győztes ideje volt már kérdéses, a személye nem. Cseh László végül több mint egy testhossznyi előnnyel, 4:09,63-as Európa-csúccsal nyerte pályafutása első vb-címét, de a mérhető sportágak versenyzőinek átka a jelek szerint őt is veri – még az első is úgy érezheti, ha maximalista, hogy van mit javítani. „Túl lassan kezdtem, igaz?” – kérdezte az edzőjétől, Turi György pedig ahelyett, hogy például rávágta volna, észnél vagy, már vésik a nevedet a margitszigeti márványtáblára, így felelt: nem volt gond, megcsináltad féltakarékosan az egészet. Vb-arany, kontinensrekord – féltakarékosan. Már nem is csoda, hogy az újdonsült bajnok, Verrasztó Zoltán, Hargitay András, Darnyi Tamás és Czene Attila után a magyar férfi vegyesúszóvonal következő hajtása beszélgetésünk során sem áradozott, csak visszafogottan mosolygott.
– Ugye, nem akarja elhitetni, hogy valóban csalódott?
– De, picit az vagyok. Amikor felnéztem az eredményjelzőre és megláttam az időmet, az volt az első gondolatom, nem az igazi.
– Mi lett volna az igazi?
– Ha 4:09-en belül megyek.
– Min múlott, hogy nem sikerült?
– Pillangón nem tudtam eléggé elhúzni, féltem is, hogy nem lesz elég az előnyöm.
– Most nem álmodta meg előre a versenyét?
– Nem. Éjszaka nem úsztam, de rémálmaim voltak.
– Ehhez képest azért kifejezetten biztató a pillanatnyi helyzete, nem?
– Persze, végül is ezért az aranyért dolgoztam egész éven át.
– És a 200 vegyes ezüstje vagy a 100 hát bronza? Ezek után tekintheti egyértelműen fő számának a 400 vegyest?
– Jó kérdés. Nem mondok le semmiről, sőt, a pillangót is érdemes lenne komolyan megpróbálni.
– Melyek a rövidebb távú tervei?
– Ma megiszom pár pohár pezsgőt, aztán pihenek egy nagyot, ősszel pedig megkezdem a tanulást Budapesten, a műszaki egyetemen.
– Jövőre a margitszigeti Eb a fő verseny, ahol megint nem találkozhat Phelpsszel. Bánja?
– Talán megpróbálom elintézni valahogy, hogy elindulhasson.
Addig is jelenése volt a győzelmi dobogón – egyetlen vele kapcsolatos, de nem őt bíráló hiányérzetünk, hogy kék egyenruhában lépett fel oda, mert talán csak a magyarokról nem derül ki, honnan érkeztek, bár az árbocon lengő zászlónk még piros-fehér-zöld –, majd a kötelező fényképezkedéskor már Jakabosnak és Risztovnak is integethetett volna, akik a női 400 vegyes rajtjához készülődtek. Egyikük a hármas pályán, másikuk az ötösön, szendvicsbe fogva a nagy esélyest, az amerikai Hoffot. Egy ideig szorították is, hisz száznál Risztov, kétszáznál pedig Jakabos vezetett, de Hoff ezután kicsúszott abból a bizonyos szendvicsből, míg a fokozatosan leszakadó magyarok a 7. és 8. helyen értek be. Risztov, aki két éve Barcelonában még vb-ezüstjeit siratta, mostani egyetlen döntője és 7. helyezése után ellentétes előjelű, de megint meghökkentő nyilatkozattal rukkolt ki: „Higgyék el, boldog vagyok. Végigcsináltam emelt fővel az évet és a vb-t, tudom, hol hibáztam, és azt is, jövőre honnan kell kezdenem.” Jakabos mintha csak erre kontrázott volna: „Én most már semmit sem tudok. A délelőtti futam után az időm és a helyezésem miatt is csalódott vagyok, de az legalább valami, hogy kétszer is döntőbe kerültem.”
Annál is inkább, mert a hétfős magyar csapatból ez rajta kívül csupán Csehnek sikerült. Risztovról már ejtettünk szót, de Turi Györgyöt még mindenképpen érdemes idézni. Szerinte Éva pályafutásában a 2002-es Eb és a 2003-as vb jelentette a már meghaladhatatlan csúcsot, míg Boulsevicz Beatrix és Nagy Réka esetében ez remélhetőleg nem múlt-, hanem jövőbeni időpont. Flaskay Mihály, a meglepetésember ezúttal nem hozta a meglepetést, 50 mellen 9.-ként éppen lemaradt a fináléról, Bodor Richárd pedig Kiss László szövetségi kapitány szavaival élve a legegyértelműbb csalódást jelentette.
Cseh László mellett szerencsére akad még egy roppant erős kapaszkodónk, még ha időben és térben is messzebb kell nyúlnunk érte: a július közepi budapesti junior Eb, a maga 25 érmével. Ha a 2007-es melbourne-i vb-re vagy már a pekingi olimpiára tekintünk, következtetéseinket inkább a Margitszigeten, mintsem a Montrealban történtekből kell levonnunk.
Talán a realitás is ezt diktálja, de jó kedélyünk megőrzésének igénye mindenképpen.
Eredmények. Úszás. Férfiak: 50 m hát: 1. Grigoriadisz (Görögország) 24,95 mp, 400 m vegyes: 1. Cseh László 4:09,63 p – Európa-csúcs; 1500 m gyors: 1. Hackett (Ausztrália) 14:42,58 p; 4x100 m vegyes: 1. Egyesült Államok 3:31,85 p. Nők: 50 m gyors: 1. Lenton (Ausztrália) 24,59 mp; 50 m mell: 1. Edmistone (Ausztrália) 30,45 – világcsúcs régi: 30,57, Baker, brit, 2002. 07. 30., Manchester); 400 m vegyes: 1. Hoff (Egyesült Államok) 4:36,07; …7. Risztov Éva 4:43,68; 8. Jakabos Zsuzsanna 4:44,65.
