Már nincs közös ló

V Í V Á S Bár a Magyar Vívószövetség csütörtöki elnökségi ülésén hozott határozat egy szóval sem említi, hogy leváltották volna a posztjáról Szabó Bence szövetségi kapitányt, valójában ez történt a szakmai irányítás megváltoztatására készített javaslat elfogadásával. Január 1-jétől három kapitány felel a munkáért. Az új rendszer Kovács Tamás technikai igazgató szerint áttekinthető, számon kérhető és hatékony. Persze ami az utóbbi ismérvet illeti, annak megítéléséhez azért kell némi idő.

Szabó Bence jelezte, hogy a számára méltatlan helyzetben nem kíván pályázni. Kovács Tamás, a Magyar Vívószövetség technikai igazgatója ugyanakkor az alábbiakat mondta el.
– Ez a történet egyáltalán nem arról szól, hogy leváltottuk Szabó Bencét. Sokkalta inkább arról, hogy a Magyar Vívószövetségben idén elkezdődött egy megújulási program, amelynek első lépéseként új elnökségnek szavaztunk bizalmat, a döntéshozókat és a végrehajtókat pedig különválasztottuk. A második lépés a szakmai irányítás megújítása volt, ennek során a három fegyvernemben, tehát tőrben, párbajtőrben és kardban is szakági bizottságokat hoztunk létre, és az élükre június 1-jétől pályázat útján vezetőket választottunk. Január 1-jétől pedig egyszemélyi felelősök irányítják majd a munkát, fegyvernemenként a kadétektől a felnőttekig, és így abszolút átláthatják a helyzetet. Természetesen a három kapitányi posztra is pályázatot írunk ki, s ez a folyamat csupán a szakma megerősítése.
– A megújulási programot kétségkívül hangoztatták, csak éppen azt nem lehetett tudni, hogy hol lesz a vége. S akárhogy csűrjük-csavarjuk a szót, Szabó Bence kezéből kivették az irányítást, bár a szerződése a pekingi olimpia végéig szól. Mi lesz a sorsa?
– Az elnökség egyhangúlag úgy döntött, hogy ha folytatni kívánja a munkát, akkor neki is pályázni kell.
– Ám ő már jelezte, nem kíván pályázni.
– Ebben az esetben a szövetség tudomásul veszi, hogy anyagi kötelezettségei vannak vele szemben.
– Szabó Bence azt is nehezményezte, hogy az új koncepcióval a vívótársadalom jelentős része nem ért egyet, s furcsállta, hogy a kérdést nem vitték a közgyűlés elé.
– A szakági bizottságok tették meg a javaslatot, amelyekben öszszesen huszonnégy edző van. A változtatás igénye mindhárom bizottságban 6:2-es támogatást kapott.
– Hipotetikus a felvetés, de ha a zalaegerszegi Eb-n és a lipcsei vb-n aranyérmet is nyerünk, nem csak ezüstöket és bronzokat, akkor minden maradt volna a régiben?
– Akkor is változtattunk volna.
– Csak a példa kedvéért vegyük Szlovenszky Istvánt, aki a tőr szakági bizottsági vezetője lett. Ha a tőrözők első számú irányítója, azaz kapitánya kíván lenni, lehet az?
– Természetesen ő is pályázhat, de ha nyer, akkor az összeférhetetlenség miatt le kell mondania a szakági bizottsági vezetői, valamint a Vasas szakosztály-vezetői posztjáról is.
– Ám azáltal, hogy három kapitány lesz, az emberben óhatatlanul felvetődik a közös ló hátára vonatkozó mondás…
– Itt nincs semmiféle közös ló! Mit gondol, a kardozókat érdekli a párbajtőrözők problémája?
– Már csak az összetartás miatt is, nem lenne baj, ha érdekelné. S a háromkapitányos vezetés 2001-ben már megbukott, épp ezután lett Szabó az egyszemélyi felelős.
– A két helyzet között nincs párhuzam, mert akkor az edzők végezték a szakmai munkát, s felettük nem kapitányok, azaz szakmai felelősök, hanem menedzserek álltak. Nekik elsősorban pénzszerzési és szervezési feladataik voltak. Most a szakma jut vezető szerephez, mégpedig áttekinthető, számon kérhető és hatékony rendszerben.