Idén immár negyvennyolcadszor szavaztak a sportújságírók, szerintük kik az év legjobb sportolói. Az a hagyomány is több évtizedre tekint vissza, hogy a díjátadást gálaműsorral kötik egybe. S bár előzetesen mindenkit furdal a kíváncsiság, vajon kik a győztesek, azért nem feszültség, hanem jó hangulat jellemzi a gálákat. Így volt ez tegnap este a Budapest Kongresszusi Központban is. Az élő televíziós közvetítés miatt azt ígérték a szervezők, idén tényleg egészen az utolsó pillanatig titokban marad, kik is nyernek Az év sportolója választáson. A dolgok természetéből fakadóan persze mégis hamarabb kiszivárgott a végeredmény. Néhány perccel múlt hat óra, amikor Vörös Zsuzsa és Braun Ákos feltűnt a fotósok gyűrűjében, s az év egyik legértékesebb sportfotójához pózolt.
Vörös Zsuzsa győzelme annak ellenére papírforma, hogy idén nem nyert világbajnoki aranyérmet – ahogy egyéniben egyetlen női versenyzőnk sem. „Idén végképp nem számítottam erre az elismerésre” – kezdte profi sportolóhoz méltón, rezzenéstelen arccal a nyilatkozatát. Majd amikor a túláradó örömét hiányolva megkérdeztem tőle, netán nem is tartja különösebben fontosnak a díjat, akkor így folytatta: „Dehogynem, csak éppen minden eredményemet igyekszem reálisan értékelni, idén tényleg nem számítottam erre. Persze jó érzés, hogy ilyen módon is méltányolják az ember erőfeszítéseit. Örülök, hogy ez a siker sem maradt ki a pályafutásomból.”
Braun Ákost Cseh Lászlóval egyetemben az ominózus fotózás előtt faggattam. Bár komoly ember, hiszen nem csupán cselgáncs világ- és Európa-bajnok, hanem programozó matematikus, mégis olyan gyermekien viselkedett, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt a feldíszített karácsonyfa előtt. Csak mosolygott, s azt hajtogatta, ő akkor sem sértődött volna meg, ha az első háromba sem választják be, a dobogón aztán már tényleg minden hely tökéletesen megfelel neki. Azért a győzelem ellen sem tiltakozott… Cseh László nem tudott kibújni a bőréből, nem is tagadta, ez is verseny. „Szeretnék nyerni, annyi hátrányom azonban mindig van a többiekkel szemben, hogy a decemberi rövid pályás eredményeimet még nem számíthatják be, a tavalyira pedig már senki sem emlékezik.” Cseh László nem szorul vigaszra a második hely miatt, ha így folytatja, lesz még Az év sportolója.
S azt is mondhatjuk, az edzők között harmadik Turi György elsősorban az ő eredményeinek köszönheti sikerét. Ám az első helyet itt is elorozták az úszók elől, méghozzá a kajakosok, személy szerint pedig Fábiánné Rozsnyói Katalin, aki betegsége miatt a helyszínen nem ünnepelhette ötödik győzelmét.
Tanítványai, a 2005-ben háromszoros világ- és Európa-bajnok Janics Natasa és Kovács Katalin a legjobb csapatnak járó díjat vehették át, ugyancsak rutinos győztesekként. A szövetségi kapitányok között a női vízilabda-válogatottat világbajnoki aranyéremre vezető Faragó Tamás kapta a legtöbb szavazatot. Faragó nem hosszabbítja meg az év végén lejáró szerződését, így azt hihettük, a gálán még készül egy nagy dobásra. Amikor felolvasták a nevét, sokáig nem lépett a színpadra. Azt gondoltuk, talán most is elszökik az ünneplés elől, mint ahogy a medence partjáról, de mosolyogva csak színre lépett. A győztesek tablója vele volt teljes.
2005 legjobbjai
Férfiak: 1. Braun Ákos (cselgáncsozó) 1358 pont, 2. Cseh László (úszó) 1192, 3. Talmácsi Gábor (motorversenyző) 659.
Csapatok: 1. Kovács Katalin, Janics Natasa (kajak) 1441, 2. női vízilabda-válogatott 1428, 3. Hirling Zsolt, Varga Tamás (evezés) 685.
Nők: 1. Vörös Zsuzsanna (öttusázó) 1440, 2. Szávay Ágnes (teniszező) 640, 3. Szabó Szilvia (kajakos) 625.
Edzők: 1. Fábiánné Rozsnyói Katalin (kajak-kenu) 1439, 2. Hangyási László (cselgáncs) 1126, 3. Turi György (úszás) 904.
Szövetségi kapitányok: 1. Faragó Tamás (vízilabda) 1498, 2. Angyal Zoltán (kajak-kenu) 1089, 3. Komáromi Tibor (birkózás) 694.
