Remények a célok felett

A legutóbbi női kézilabda-világbajnokság két éve azzal ért véget, hogy Zágrábban nyolcezer magyar szurkoló siratta az ezüstérmet. Ha a ma kezdődő vb zárónapján, december 18-án Szentpéterváron legalább nyolcszáz honfitársunk ünnepelhetné a bronzot, az több okból is maga lenne a csoda – aminek ráadásul nem csupán három napig, hanem két álló hétig kellene tartania.

2005. 12. 05. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A magyar válogatott az elmúlt három vb bármelyikén világbajnok lehetett volna: 1999-ben Norvégiában balszerencséjére már a negyeddöntőben összeakadt a bombaerős, ráadásul a játékvezetők támogatását is élvező házigazdával, 2001-ben szakmai és pszichikai gondjai miatt önmagát forgácsolta szét, 2003-ban pedig a már agyonnyert finálét a hajrában elveszítette a franciákkal szemben. A közelmúlthoz képest így a ma kezdődő viadalra szerénynek tűnhet a hivatalos célkitűzés, az első hat közé kerülés, de több okból is ez a realitás. Egyrészt, mert ahogy az olimpia utáni esztendőben megszokott, zajlik a generációváltás, a két évvel ezelőtti keret kilenc tagja hiányzik majd Szentpétervárról. Kulcsár Anita, Radulovics Bojana, Farkas Ágnes, Pigniczki Krisztina, Lovász Zsuzsanna, Bohus Beáta kiesését a földkerekség bármely csapata megsínylené, de például a skandinávoknál jóval nagyobb a merítési lehetőség, mint nálunk.
A visszafogottság másik oka a sorsolás, no meg az orosz kapitány, Jevgenyij Trefilov, aki, alig élve a rendezőnek biztosított kedvezménnyel, nem látott tovább az orránál, azaz a csoportjánál, és a nehezebb ágat választotta. Ha a keretes írásunkban közölt csoportbeosztásra tekintünk, és hozzáteszszük, hogy minden hatosból 3-3 együttes jut tovább, és játszik keresztbe A-B és C-D osztásban a középdöntőben, nyilvánvaló: feltételezve, hogy a gyengébbnek ítélt riválisokat sikerül legyőzni, a hatba kerüléshez a koreai, norvég, orosz trióból egy, az elődöntő eléréséhez viszont már két vetélytársat kellene megverni. Így kalkulál Németh András szövetségi kapitány is:
– Nagyon pontos és könyörtelen a számítása. Leginkább az oroszoktól tartok, és nemcsak azért, mert ők a házigazdák, hanem azért is, mert a játékosaik egyszerre hatalmas termetűek és gyorsak. A koreaiakról sokat nem tudok, mert a Világkupán látott védekezésük elég passzívnak tűnt, de szerintem csak „etették” a kémkedőket. Azt hiszem, a vb-re megnyitják a falukat, és sokkal veszélyesebbek lesznek. Talán a norvégok ellen a legjobbak az esélyeink, de ez már a középdöntő, és arról se feledkezzünk meg, hogy a csoportban ott vannak a szlovének, akik a mi kiverésünk árán akarnak továbbjutni, és az angolaiak, akik egy ideje már Európában készülnek, nem is akármilyen előjelekkel.
Az ellenfelek legalább a fokozatosság elvét betartva következnek. Bár a vb-nyitány külön műfaj, de Ausztrália ma még csipetnyi gondot sem okozhat; holnap Angola ellen szoros és talán zaklatott kezdés, de normális esetben kötelező győzelem várható; Szlovénia – úgy, mint két éve – időrendben a harmadik játszótárs, és megint a mérleg nyelve lehet, a továbbjutás már ellene bebiztosítható; Koreától és Norvégiától a hatba, esetleg négybe kerülés miatt lenne fontos a pontszerzés.
Az öt csoportmérkőzésből az első hármon döntően a mieinken múlik a végkifejlet, ezért érdemes végigskálázni, kiben, miben bízhatunk. Például a kapusainkban, hiszen Pálinger két éve éppen a horvátországi vb-n érett világklasszissá. Szélsőinkben is minden adottság megvan: Baloghban a rutin, a helyzetkihasználás, Kenyeresben a színes lövőrepertoár, Vértenben az őserő, a dinamizmus. Az irányítók háromféle stílust képviselnek, így a Görbicz, Siti, Ferling trió jó formájában követhetetlen, elképzelhető, hogy egyszerre ketten, hárman is pályán lesznek támadásban. Ha átlövőteljesítményben, beállósban és a védekezés középső pozícióiban sikerülne felzárkózni a nemzetközi elithez, napról napra merészebb álmokat szövögethetünk.
Mint ahogy teszik azt a játékosok is, akik előzetes esélylatolgatásaikban szokatlanul szókimondóak és bátrak. Ami persze annyiban nem baj, hogy a magyar sportolóra általában jellemző: csak azt képes legyőzni, akit verhetőnek is tart. Ezért nekünk talán tényleg a lehetetlent kell célul tűzni, hogy a lehetséges felső határát elérhessük.



A vb csoportbeosztása
A: Oroszország, Horvátország, Kína, Hollandia, Japán, Uruguay.
B: Magyarország, Norvégia, Koreai Köztársaság, Szlovénia, Angola, Ausztrália.
C: Dánia, Németország, Lengyelország, Ausztria, Elefántcsontpart, Brazília.
D: Franciaország, Ukrajna, Románia, Macedónia, Kamerun, Argentína.
Csoportellenfelek időrendben; Hétfő, 15 ó: Ausztrália. Kedd, 17 ó: Angola. Szerda, 15 ó: Szlovénia. Péntek, 17 ó: Korea. Szombat, 19 ó: Norvégia.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.