Kétség és egység

Ha jól emlékszem, Ascher Oszkár előadóművésszel esett meg valamikor az ötvenes években, hogy a népművelés magasztos gondolatától átitatva kulturálisan kevéssé képzett közönség előtt kezdte így önálló estjét: „Most pedig elmondok nyolcvan rövid japán verset.” Erre egy borízű hang a hátsó sorokból: „De nem nekem!”; gazdája pedig már oldalgott is ki a teremből. Hétfőn minden idők egyik legcsúfosabb MLSZ-közgyűlésén Ascher híján, japán irodalmi művek helyett Márai Sándor- és Albert Einstein-idézetek repkedtek a levegőben, de gondolatban mind a kilencvenhat küldött kiment a teremből, még az is, aki a maradandó sorokat citálta.
Érdemes lenne utánaszámolni, hányan voltak itt azok közül, akik éppen egy éve Bozóky Imrét szinte egyhangúlag emelték pajzsra. Rengetegen. Ugyanezeknek az embereknek csaknem a kétharmada decemberben megvonta a bizalmat az elnöktől, ám mivel ez nem volt elég, néhány megígért funkció hatására az elnökség oszlott fel Bozóky alól. Persze mindezt lehetett arra fogni, hogy tizenkét hónapja a korábbi vezér még maga volt az ártatlanság, ám múlt év végén Kisteleki István hatásos hadjárata eredményeként különböző disznóságok derültek ki róla. Ugyan ezek egyelőre nem bizonyított tények, de irodalmi idézetek helyett néhány kiragadott adat a könyvelésből sokkal hatásosabbnak bizonyult. Egy csak a bibi, Kisteleki sem ma kezdte a magyar futballban, jóakarói révén azonnal napvilágot láttak róla szintén még nem bizonyított, de nagyon valószínű stiklik, amelyekhez hasonlóba az új MLSZ-elnök belebuktatta elődjét. Neki viszont a jól ismert közegben mindent szabad, az sem érdekelt senkit, hogy pár hónap alatt körülbelül negyvenötödször csinált majdnem megmondom, mit, a szájából, most éppen azzal, hogy visszalépett a visszalépésétől. Kistelekitől csak azért nem idézünk, mert egyrészt nem irodalmi a szint, másrészt mert osztjuk egy kollégánk véleményét, aki megkérdezte tőle: „Amit most mondott, leírhatjuk, vagy várjunk vele, mert holnap már aktualitásukat vesztik a szavai?” Mégis őt „termelte ki” elnökének a magyar labdarúgás közege, amelynek nem dicsősége, hanem szégyene, hogy azért Pellády Péter is kapott egyharmadnyi voksot.
Ilyenek jelenleg a személyi feltételek. Az elnökség – az, amelyet Kisteleki érdekes demokráciaelméletének megfelelően már hetekkel ezelőtt kijelölt – pedig összeállt, kigolyózva többek között Mezey Györgyöt, vagy azokat (Szieben, Genzwein, Sallói, Puhl stb.), akik az eleve elrendelés miatt inkább visszaléptek a jelöléstől. Kisteleki pedig most már békét akar és egységet, miután háborúzott, és széthúzást szított. Egy csak a biztató: nem ő lesz a liga elnöke.
Bár ebben a közegben semmi nem lehetetlen.