Berki, a megbízható lovas

T O R N A A tornasportban idén új a módi, a versenyzők értékelésében a maximális tíz pont helyett a határ immár a csillagos ég. Ám abban nincs változás, hogy lólengésben Berki Krisztián továbbra is a legszűkebb elit tagja: a KSI 21 éves Európa-bajnoka előbb harmadik lett a lyoni Világkupa-versenyen, majd a múlt hét végén megnyerte a cottbusi Vk-t.

A Világkupa-sorozatban egy héten belül nyert egy aranyat és egy bronzot. Ennél jobb hete nem is lehetett volna? – kérdeztük tegnap Berki Krisztiánt.
– De igen, ha az a bronz is arany, vagy legalább ezüst lett volna! Komolyra fordítva a szót: azt mondhatom, hogy mindenképpen elégedett vagyok. Örülni viszont Cottbusban az aranynak sem tudtam igazán, szegény Gál Robi sérülése miatt. Rögtön az első döntőben, talajon a szemem láttára szakadt el az Achilles-ina, és ezután hozzávetőleg húsz perc múlva következtem a lovon. Elhiheti, hogy ebben a helyzetben nem volt könynyű a gyakorlatomra koncentrálnom…
– Így tényleg még inkább kijár a gratuláció. Az új pontozással mennyire barátkozott meg? Egyelőre még ott tartanak, hogy a versenyző lejön a szerről, meglátja a pontszámát, és fogalma sincs, hogy ez most jó vagy rossz?
– A második verseny után azért már van fogalmam, de még kétségkívül szokatlan a szituáció. A régi rendszernek, a felső határnak számító tíz ponttal, volt egyfajta varázsa. Eddig a gyakorlatom tíz pontból indult, és tudtam, ha 9,7 fölött kapok rá, akkor az jó pontszám. Most viszont úgy kell számolnom, hogy a gyakorlatom kiinduló értéke 16,3. Cottbusban 15,575-öt adtak rá, és ez hiába több a 9,7-nél, mégsem érzem olyan soknak.
– A kérdés az, hogyan számolgathatják a pontszámaikat a többiek?
– Egyelőre nem láttam erősebb gyakorlatot az enyémnél. A román Popescué, aki a két versenyen a legnagyobb ellenfelem volt, 16,2-ből indul, s persze olyanok már többen vannak, akik 16,1-es gyakorlatot tudnak. Számomra tehát az a legfontosabb, hogy a sajátomat minél tökéletesebben hajtsam végre, és ha hiba nélkül sikerül, akkor biztosan nem tudnak megelőzni.
– Popescu sem ismeretlen név, de a nagy ellenfél eddig egy másik román versenyző, az olimpiai és világbajnok Urzica volt. Róla mit tud?
– Ő már abbahagyta a tornát, mint ahogy egy másik kiváló román tornász, Suciu is. Ezzel együtt a románokra mindig oda kell figyelni, mert például Popescu tavaly jobbára még csak bukdácsolt a szeren, most pedig már ő is ott van a legjobbak között. S egyébként is: ahogy Lyonban és Cottbusban elnéztem a mezőnyt, elég sok fiatal, nagyon tehetséges tornász tűnt fel. A 21 évemmel persze azért még én sem tartom magam öregnek…
– Egy hónap múlva az Eb-n azonban már címvédőként áll oda a lóhoz, s jó esélye van az ismétlésre.
– Nem tagadom, nekem is itt lebeg a szemem előtt a címvédés lehetősége és szeretném is megragadni.

Gált megoperálták. Túl van a műtéten Gál Róbert, aki vasárnap este a Sportkórházban esett át az Achilles-ín-operáción. A versenyző néhány napig még kórházban lesz, ám várhatóan egy héten belül már megkezdheti a gyógytornát. „Örülök, hogy végül is itthon műtöttek, az csak a legvégső megoldás lett volna, hogy Németországban feküdjek kés alá. Egyelőre fáslival és gipsszel rögzítették a lábamat, s mindent megteszek a gyógyulásért, szeretnék minél előbb visszatérni. Azt már a műtét előtt is tudtam, hogy a voloszi Eb kimarad az életemből” – nyilatkozta Gál Róbert.