Matekozni nincs idő

B I R K Ó Z Á S Tegnap délelőtt a Körcsarnokban Bárdosi Sándor, majd közvetlenül utána Kiss Balázs is remek második menetet produkálva verte kubai ellenfelét a kötöttfogású birkózó Világkupa bronzmeccsén, s bármilyen furcsa, ez volt a baj. Mert, csapatversenyről lévén szó, most kijött az új pontozási rendszer visszássága, hogy egy elvesztett menettel esetleg többet lehet nyerni. Azt persze a versenyzőktől nem várhatjuk el, hogy a szőnyegen még „matekozzanak” is.

Az egyszerű nézők soraiban már szombaton, az A csoport nyitómérkőzésének számító, koreaiak elleni meccsünkön is nagy volt a zűrzavar, hogy valójában melyik csapat is áll jobban. A problémát az okozta, hogy a csapatversenyben egyáltalán nem mindegy, ki milyen „minőségű” győzelmet arat. Legjobban az fizet, ha valaki két vállal vagy leléptetéssel nyer, mert ez a két variáció 5-0-val számít be az összesítésbe; s a leléptetést viszonylag könnyedén rá lehet verni a szerényebb képességű ellenfélre. Csak ki kell védekezni három partnerhelyzetet, vagyis azt a szituációt, amikor a rivális kísérletezhet az úgynevezett fordított emeléssel. De az is intést von maga után, ha valaki kimenekül a szőnyegről.
Nos, a koreaiak ellen az utolsó párban, 120 kg-ban Deák Bárdos Mihály az utóbbi koreográfiára épített, mert gőzmozdonyként tolta ki a megilletődött Kim Vang Szukot. Vagyis ötszörös vb-ezüstérmesünk 5-0-ra nyerte a meccset, a csapattalálkozót pedig 14-13-as végeredménnyel mi húztuk be, annak ellenére, hogy a hét találkozóból csak hármat nyertünk meg. A 74 kg-ban Horváth András, a 96 kg-ban Kiss Balázs hozta még a meccsét. Ugyanakkor az olimpiai bajnok Majoros István ezúttal nem az 55, hanem a 60 kg-ban indulva kikapott, mint ahogyan a 84 kg-ban Bárdosi Sándor is.
A koreaiak aztán felettébb pecheseknek bizonyultak, mert a későbbiek során az oroszokkal szemben is úgy maradtak alul, hogy az egyéni meccsekre lebontva újra nyertek 4-3-ra… Hogy a három regnáló olimpiai bajnokkal felálló oroszok legyőzésében nem igazán hiszünk, mi sem mutatta jobban, mint az a tény, hogy Komáromi Tibor szövetségi kapitány a nehézsúlyban Deák Bárdos helyett Branda Gyulát tette be a csapatba. „Az arany helyett a bronzra hajtunk” – ismerte el a szakvezető, hozzátéve, hogy az idei Európa-
bajnokságon alighanem a korábbi Eb-4. Branda indul majd, így most legalább megnézhetjük, mire megy az olimpiai bajnok Barojev ellen. Ám mégse láthattuk, mert mire a nehézsúlyúakhoz értünk, addigra az oroszok már behozhatatlan előnnyel vezettek, és Barojev nem állt ki. Így „csak” 17-15-re kaptunk ki, két tényleges győzelmünket pedig Majoros és az újfent diadalmaskodó, ezúttal a vb-bronzérmes Tyepluhovot verő Kiss Balázs jegyezte.
Vasárnapra tehát maradt számunkra a bronzmeccs a kubaiak ellen. Majoros nagyon komoly fegyvertényként a súlycsoport athéni ezüstérmesét, Monzont leléptetéssel verte, az oroszok ellen kihagyott Bárdosi, végre megvillantva valamit virtuozitásából, lesöpörte a szőnyegről Corralest, és Kiss Balázs is legyőzte Rivast. De ők ketten „csak” pontozással nyertek két-két menetben, az eredmények közé
3-1-es és 3-0-s győzelmeket téve. S itt jön elő a bevezetőben említett visszásság, hogy ha elveszítik a második menetet, és a harmadikban kipontozzák az ellenfelet leléptetésre, akkor kétszer 5-0 is lehetett volna az eredmény.
Mindez persze csupán elméleti okfejtés, ellentmond a sportszerűségnek is, de azért tény. Mindazonáltal egyet kell értenünk Majorossal és Kiss Balázzsal, akik felvetésünkre elmondták, hogy a szőnyegen a mérkőzés hevében ilyen számolgatásokba nem lehet belemenni.
Az utolsó párban amúgy Branda még 12-12-es állásnál lépett szőnyegre az óriás Lopez ellen, aki a tavalyi budapesti vb döntőjében Deák Bárdost is gyorsan lerendezte, szombaton a bolgár versenyző pedig inkább beteget jelentett, mintsem kockáztassa, hogy összetörjék a csontjait. Lopez Brandát végül is szelíden végiggörgette a szőnyegen, majd egyszer azért a miheztartás végett felhajította a csarnok légterébe, így Kuba 16-12-re nyert és lett bronzérmes, az első helyért pedig a törökök 16-14-re verték az oroszokat. „Sok fiatalt kipróbáltam, csalódást senki sem okozott, s azt hiszem, a negyedik helyünk miatt sem kell szégyenkeznünk” – vont mérleget Komáromi Tibor, s ennyiben maradhatunk is.