Sebestyén: vissza az alapokhoz

M Ű K O R C S O L Y A Műkorcsolyázóink még hétfőn meglehetősen zilált állapotban érkeztek haza a Calgaryban rendezett világbajnokságról, többek között azért is, mert a repülőgépükbe belecsapott a villám, s némi pánik tört ki a fedélzeten. Számunkra azonban már a vb-n beütött a mennykő, igaz, ez nem jött teljesen váratlanul, mert versenyzőink évek óta nem szerepeltek olyan haloványan, mint ebben az évben. A két évvel ezelőtti Európa-bajnok Sebestyén Júlia az idei Eb-n már csak 14., majd az olimpián 18. lett, a vb-n pedig – újabb négy helyet hátrébb lépve – a 22. helyen zárt.

Sebestyén Júlia a torinói olimpián a kűr után sem mondott mást, mint az azt megelőző hetekben: „fejben” vannak gondjai, mert egyébként jó formában érzi magát, az edzésen nincsenek problémai. Ám ennek ellentmondva nem pszichológust keresett, hanem az edzőjét, Száraz Andrást cserélte le viharos gyorsasággal arra a Gurgen Vardanjanra, akivel korábban már közel tíz évet dolgozott együtt. S nem mellékesen a 90-es évek elején Tiszaújvárosban éppen az örmény származású szakember tanította meg az alapokra. Most már azt is tudjuk, hogy Sebestyénnek huszonöt évesen valóban az alapokhoz kell visszamennie, mert az utóbbi időben rengeteg technikai problémával küszködött, a sportágban bevett szóhasználattal élve „elmentek” az ugrásai. Elmondása szerint erről azért nem beszélt, mert úgy gondolta, ez csak rá és edzőjére tartozott, és sokakat meghökkentve elárulta még azt is, hogy azért nem váltott korábban trénert, mert Száraz Andrástól nem akarta „elvenni” az olimpiát. A kapcsolat, amely 2004-ben Eb-aranyat hozott, azonban így is csúnya véget ért.
Mindez, s persze a kudarccal teli szezon erősen megviselte Sebestyént, aki a vb után úgy döntött, hogy se a múltról, se a jelenről nem kíván nyilatkozni.
Így Gurgen Vardanjant kérdeztük, aki felvetésünkre elmondta, hogy a vb-részvételt ebben a nehézségekkel teli időszakban sem lett volna tanácsos lemondani: „A versenyzők számára nagyon fontos, hogy ne essenek ki a sportág vérkeringéséből, és Júlia még egy ilyen balul sikerült szezon után is tizennegyedik a legújabb világranglistán. Ami akkor sem rossz pozíció, ha állt ő már jóval előrébb is. Tisztában voltam vele, hogy két hét közös munkával nem tudok csodát tenni, de már az is pozitívum, hogy vannak előre mutató jelek, s ezeket nemcsak én mondom, hanem a külföldi szakemberek jegyezték meg. Júlia az edzéseken többször futott hibátlan programot, és ennek is megvan a jelentősége, mert egy vb-n a pontozók az edzéseken is ott vannak, és láthatták, hogy a gyerek kezd felébredni. Sajnos az éles versenyben még látszott rajta a feszültség, igazából csak a kűrben futott felszabadultabban.”
A nagy kérdésre, hogy mi okozhatta Sebestyén visszaesését, Gurgen Vardanjan óvatosan fogalmaz, első helyen a versenyző technikai hibáit említi, megjegyezve, hogy a műkorcsolyázás nem olyan, mint a kerékpározás vagy az úszás: „Nálunk hiába tanulja meg valaki az ugrásokat, ez nem jelenti azt, hogy akkor örök életén át tudja. Mert különben a férfiaknál még most is Elvis Stojko vagy Jagugyin lenne a világbajnok. Aki pár hét szünetet tart, annak valamilyen szinten már újra kell tanulni az ugrásokat, persze ezek általában rövid idő alatt, mi úgy mondjuk, visszajönnek. Júlia esetében az történt, hogy az ugrások elmentek, s amikor már többször egymás után nem sikerültek, ez törvényszerűen pszichés teherként jelentkezett nála.”
Vardanjan a jövőt tekintve azonban bizakodó, meglátása szerint csupán idő kérdése, hogy Sebestyén Júlia újra a régi legyen. S idő most bőven van, legközelebb csak ősszel lesz megméretése. „Hiszem, hogy Júlia a következő szezon Grand Prix-versenyein újra ott lesz az első ötben, aztán az Eb-n is, és ebben az első hely benne van” – mondja ez edző, mi pedig reméljük, hogy ez nem csupán hivatali optimizmus.