Férfi vízilabdában a Domino-BHSE uralja itthon a harmadik évezredet: a Ferencváros 2000-es bajnoki címe óta mind az öt aranyérmet besöpörte, ráadásul kivétel nélkül a Vasassal szemben nyerte meg a finálét. Az egyébként korábban 13-szor első piros-kékek 1989 óta nem akármilyen sorozatot produkálnak, hiszen tizenegyszer játszottak döntőt, de győzniük egyszer sem sikerült. Papíron most sem sokkal kedvezőbbek a kilátásaik, mert a hét olimpiai bajnokkal felálló Honvéd elméletben kimagaslik a mezőnyből. Csakhogy az Euroliga negyeddöntőjében, amikor olasz vetálytárssal szemben kellett (volna) helyt állni, a Vasas büntetőpárbajra késztette a Savonát, a Honvéd ellenben öszszesítésben nyolc góllal maradt el a Pro Reccótól, és e tény valamelyest elmossa az erőviszonyokat. A címvédőnél ráadásul Biros Péter még mindig a combsérüléséből lábadozik, és ha leghatékonyabb lövőjét nélkülözi a Domino, akkor a többi nagyágyú tervszerű védekezéssel – ami a Vasas egyik előnye – bizony lefogható. A párharc vasárnap 13.15-kor a Kőér utcában indul, ahol az angyalföldieknek legalább egyszer felül kellene kerekedniük; akkor, feltételezve, hogy a Komjádi uszodában hozzák a hazai meccseket, tizenhét év után akár csúcsra is érhetnek. Ha viszont a Honvéd kijátssza a valódi formáját, a lehető legrövidebb időn belül, 3-0-lal érhet véget a csata.
Férfi kézilabdában kiegyenlítettebbek az erőviszonyok, még akkor is, ha a Veszprém 14-szeres, a Szeged ellenben csupán egyszeres bajnok. Ez a siker éppen az idén tízéves, az elmúlt másfél évtizedben a bakonyiak amúgy csupán kétszer engedték át az elsőséget. Másodszor 2000-ben a Dunaferrnek, érdekes adalék, hogy a trónfosztó edzője mindkétszer Skaliczky László volt. Ő mint veszélyforrás most ki van iktatva, hiszen szövetségi kapitányként tevékenykedik. Ettől azonban még a Kovács Péter dirigálta Szeged is bravúrra készül, aminek az az ára, hogy legalább egyszer Veszprémben kell nyernie. A playoffban rendezett tétmérkőzésen ez emberemlékezet óta nem sikerült sem neki, sem más hazai alakulatnak, és a következő alkalom jövő szombaton kínálkozik, ekkor kezdődik ugyanis a finálé. A relatíve hosszabb szünet oka, hogy mindkét gárda a lehető leggyorsabban intézte el az elődöntőt, 2-0-lal túljutva a soros riválison. A végjátékban azonban nem tartjuk valószínűnek a „söprést”, azaz a 3-0-t.
A hétfőn kezdődő női kosárlabda-bajnokság fináléjának szereposztása idestova egy évtizede változatlan: kilenc év alatt az idén immár a nyolcadik alkalommal Pécs–Sopron. Az egy kivétel egész pontosan kettő, hiszen 2003-ban ugyan soproni csapat volt a pécsiek ellenfele, csak éppen a Postás, 2004-ben pedig a Szolnok jutott be meglepetésre a döntőbe. A Pécs helye azonban stabil, még ha az együttest azóta többször átkeresztelték is, s jelenleg MiZo Pécs név alatt szerepel. A GYSEV-korszakot felváltva az idén MKB-Euroleasing Sopronként ismert vetélytárs kétszer (1999, 2002) tudta megtörni a pécsiek egyeduralmát. A 2005–2006-os bajnokságot egyértelműen azzal a céllal kezdte meg, hogy ez harmadszor is sikerüljön, de mire eljutott a fináléig, elkopott a kezdetben remélt előny. Menet közben elvesztette két ászát: Lucie Blahuskovának a sérülése, Nikki Teasleynek pedig a jelleme bizonyult makacsnak. Különbség, hogy a cseh center kiesése szerencsétlenség, az amerikai irányítóé viszont összeférhetetlenség következménye. Natalia Hejková edző végig nehezen értett szót vele, a hazai pályán ugyancsak a Péccsel szemben elvesztett Magyar Kupa-döntő után pedig már úgy se. A Diósgyőr elleni elődöntő első meccsén néhány perc után lecserélte a világklaszszist, a másodikra pedig már nem is nevezte; Teasley azóta hazatért Amerikába. Pécsett is akadtak gondok, elsősorban anyagi jellegűek, de együtt maradt a csapat, s meglepetés lenne, ha az együttes Rátgéber László vezetésével nem szerezné meg fennállása tizedik bajnoki aranyérmét.
A horvát kormányfő óva intett a vámháborútól
