Átestünk a vízkeresztségen

Budapest és a magyar úszósport, mint a jó rendező, másra osztotta a főszerepet. Legalábbis tegnap, mert a vizes Európa-bajnokság első úszónapján érem nélkül maradtunk; Jakabos Zsuzsanna negyedikként végzett a 400 méteres vegyes úszásban, a szintén esélyesnek hitt Hosszú Katinka pedig már csak a lelátón szurkolhatott neki, mert még délelőtt kizárták szabálytalan lábtempó miatt. Ma három döntősünk lesz, de addig is érjük be annyival, hogy az Eb zökkenők nélkül beindult, és máris önjáróvá vált.

Szebben nem is kezdődhetett volna: Kis Gergő 3:51,02-t repesztett a 400 gyors előfutamában, s megjavította Szabados Béla kilencéves országos csúcsát. Magyar ember a 400 gyorsot nem úszta még le ilyen rövid idő alatt, külföldiből viszont tegnap délelőtt is akadt mindjárt tizenhárom jobb nála, így Kis Gergő rekorderként és 14.-ként – mivel a hosszabb távokon nincs középdöntő – be is fejezte a versenyzést. A 4´100-as férfi gyorsváltó ugyanezt a traumát szenvedte el: sima kiesés 3:23,08-cal, minden idők hazai legjobbjával. Persze nem is innen vártuk a hétfőre tervezett érmet – Kiss László szövetségi kapitány azt mondta, akkor lenne igazán elégedett, ha minden napra jutna egy magyar medál –, hanem a 400 női vegyes indulóitól, Jakabos Zsuzsannától és Hosszú Katinkától.
Aztán már csak Jakabostól. Mert míg ő futamából másodikként, öszszetettben ötödikként simán bejutott a délutáni döntőbe, addig Hoszszút futamgyőztesként diszkvalifikálták. A hivatalos indoklás szerint szabálytalan lábtempó miatt, amire Kiss László annyit mondott: „Nem értem, pedig mellen lehet delfinezni.” Persze erős megkötésekkel, de ami eddig a világ minden pontján megfelelt, az éppen Magyarországon szúrt szemet valakinek. A hazai táborban teljes lett a megrökönyödés, Jakabos például réveteg tekintettel araszolt oda az interjúzónához, és ott bátorításunkra – amely úgy hangzott, szomorú, ami történt, de az úszás nem csapatverseny – azzal felelt: „Jó, nem az, de most úgy érzem, mintha engem is félbevágtak volna. Megszoktam, hogy Katinkának ott a helye mellettem.”
Bizony, elkelt volna az az egy szem jó barát, mert ellenfélből akadt elég. Jakabos 150 méterig azért így is tartotta a harmadik helyet, de mivel Baranowska tempózott mögötte, sejthettük, hogy e siker csupán átmeneti. Igazunk is lett, mert a lengyel már fél távnál Zsuzsa elé került, és mivel fokozatosan növelte a különbséget, sajnos egyre kevésbé kellett izgulnunk a bronz miatt. Az aranyról szó se essék, ugyanis a győztes olasz Filippi a hajrában gyakorlatilag látótávolon kívül haladt. Az Eb első magyar finalistája és negyedik helyezettje ezért aztán végképp nem érezhette vesztesnek magát, nem véletlen, hogy tökéletes nyugalomban sétált oda hozzánk, és őszintén meglepődve mondta: „Hú, nagyon gyorsak voltak. Még annál is gyorsabbak, mint gondoltam. Baranowskát így is észleltem, bár talán csak azért, mert a mellettem lévő pályán úszott. De nem vagyok elégedetlen, van még időm.” Ez szerencsére az egész csapatra igaz. Ma három döntősben bízhatunk, közülük meglepetésre Verrasztó Evelyn kvalifikálta magát a legelőkelőbb pozícióba, harmadikként 200 háton. Bodor Richárd 100 mellen és Cseh László 100 háton egyaránt hatodikként jutott be, de előbbi esetében ehhez élete legjobbja kellett, utóbbinál pedig egy picit elrontott versenyzés. Ám mivel Cseh a címvédő, különösebb kockázatot nem vállalunk a jóslattal: volt jobb, lesz jobb.
A délelőtt kiesettek ezzel már nem vigasztalhatják magukat, és név szerinti említésüktől nem az irántuk vagy az olvasó iránt érzett kímélet miatt tekintünk el. Pusztán azért, mert a hazai pálya előnyét kihasználva tegnap 26 magyar rajtolt az egyéni számokban, és már maga a felsorolás telefonkönyvvé tenné a tudósítást. Az viszont elhallgathatatlan, hogy az Eb és a Széchy Tamás-komplexum történetének első napján máris megszületett az első világcsúcs, köszönhetően a 4´100-as német női gyorsváltónak, illetve 3:35,22-es idejének.
A vízben történtek után essék szó a partról is, hiszen ez az Eb mégis a miénk – és a zilált előzmények dacára egyelőre igazán büszkék lehetünk rá. Hiányérzetünk tegnap csupán a lelátóra pillantva támadhatott, hisz bántóan kevés volt a néző. Mivel az ingyenes műúszás telt házat vonzott, a következtetés egyértelmű: a magyar embereknél nem a sportszeretet és a lelkesedés hibádzik, hanem sajnos a pénz. Ezt a szervezők is igen gyorsan felismerték, és azon nyomban intézkedtek: mától a délelőtti időfutamok grátisz megtekinthetők, és a délutáni döntőkre is forgalomba hoznak 1000 forintos jegyeket. Már csak azokat kell kibékíteni valahogy, akik korábban megvették a jóval borsosabb belépőket, és akkor innentől akár nyolcezren is biztathatják a magyar versenyzőket. A fokozatosság egyébként sem árt, tegnap mindenki „átesett a vízkeresztségen”, elvárásainkat pedig úgy is módosíthatjuk: na jó, ne naponta nyerjünk egy érmet, hanem mondjuk kétnaponta kettőt.