A vb előtt hallgat, hogy utána őt hallgassák

K A J A K - K E N U Kovács Katalin és Janics Natasa egyedülálló bravúrra készül: előttük egyetlen kajakos és kenus sem nyert egy adott világbajnokságon hat aranyérmet. Igaz, bő egy hónappal ezelőtt ugyanez a megállapítás az Európa-bajnokságokra is érvényes volt, s olimpiai bajnoknőink akkor diadalmaskodtak a három-három kettes, illetve négyes versenyszámban. Kovács Katalin nyolc évvel ezelőtt Szegeden nyerte első vb-címét, hat győzelemmel újabb mérföldkövet átlépve huszonegyszeres bajnok lehetne. Ami nemcsak a kajak-kenuban, hanem a magyar sportéletben is páratlan tett.

Janics Natasa mellett, sőt talán előtt is, ön a magyar kajak-kenu válogatott legnépszerűbb tagja, az elmúlt egy-két hétben mégsem lehetett hallani önről. Kerüli a nyilvánosságot?
– Általában nem mondhatom azt, hogy kerülném a nyilvánosságot. Ám a közelmúltban egyfolytában csörgött a telefonom, s véletlenül sem akartam, hogy ez a kajakozás rovására menjen. Ha a világbajnokság előtt túl sokat beszélnék, akkor félő, hogy utána nem lenne miről. Én viszont fordítva szeretném.
– A hazai vb előtt tehát olyan az életük, mint a sztárfutballistáknak, akik akár a nap mind a huszonnégy órájában nyilatkozhatnának?
– Nem tudom, náluk ez hogyan megy, s miként felelnek meg az érdeklődésnek, én viszont egyértelműen azt éreztem, hogy ki kell kapcsolnom a telefonomat.
– Minden szempontból nyomasztja a holnap kezdődő világbajnokság terhe?
– Dehogyis! Alig várom, hogy végre megkezdődjenek a versenyek. Éppen azért igyekszem kizárni a külső tényezőket, hogy csak a kajakozásra összpontosítsak. Azt hiszem, ez sikerült, s teljesen fel vagyok dobódva, amióta hétfőn Szolnokról átjöttünk Szegedre. Egész egyszerűen csodálatos, „full extrás” a pálya. A fejlesztések tökéletesen megvalósultak, bátran ki merem jelenteni, hogy ilyen kiváló pálya jelenleg sehol nincs, és szerintem korábban sem volt.
– Kajak-kenu esetében az időjárás ugyancsak fontos tényező. Jókedvéhez az újra derűsre forduló idő is hozzájárul?
– Természetesen. Mi, kajakosok napelemmel működünk. Azt még elviseljük, ha hűvös az idő, csak süssön a nap. De az esőnél, borús égnél nincs rosszabb a számunkra.
– Csakúgy, mint a válogatókon és az Európa-bajnokságon, Szegeden is hat számban, mindhárom távon kettesben és négyesben indulnak Janics Natasával, ami óriási fizikai megterhelés. Kinek a fejéből pattant ki ez az ötlet?
– Már tavaly is szerettünk volna más számokat a párosokon kívül, de akkor nem volt rá lehetőség. Időközben bővült a csapatunk Paksy Tímeával és Fazekas Krisztinával, s a téli edzések alatt ismét előkerült a téma. Beszélgettünk róla, mi az, ami beleférhet, s miután úgy döntöttünk, hogy az egyest az idén is kihagyjuk, azt mondtuk, próbáljuk meg a lehető legtöbbet. Az edzések pedig azt mutatták, vállalhatunk hat futamot.
– Amiből az országos bajnokságon hét lett, hiszen egyesben is elindultak. Ön ráadásul ezer méteren kikapott Benedek Dalmától, aki az Eb-t is megnyerte. Ez a körülmény megijesztette, mondván, miközben hanyagolják a szólózást, felbukkant egy komoly vetélytárs, vagy ellenkezőleg, megnyugtatta, hiszen a világ nem szaladt el önök mellett egyesben, visszatérésük esetén elég Benedek Dalmához viszonyítaniuk?
– Ebbe így nem gondoltam bele. Az ob-n hirtelen ötletből indultunk egyesben, semmit nem készültünk rá, a többi futam pedig jól sikerült.
– Ugye nem akarja azt mondani, egy pillanatig sem foglalkozott azzal, hogy kikapott Benedektől?
– Tényleg nem rágódtam rajta. Külön felkészülés nélkül nagyon jó, már-már férfias időt, 3 perc 46 másodpercet eveztünk, ami megnyugtatott.
– Akkor is elindult volna egyesben, ha sejti, hogy alulmaradhat?
– Kettesben és négyesben készülök a világbajnokságra…
– És jövőre? Akkor a vb már egyben olimpiai kvalifikációs verseny a régi menetrenddel. Újból megpróbálkozik az egyéni indulással?
– Nem tudom, mi lesz jövőre, most csak az előttünk álló világbajnoksággal akarok foglalkozni.
– Rendben. Tavaly már a válogatón sem tudták véghezvinni az egyes-kettes duplázást. Kettes-négyes viszonylatban az idén mi a garancia a sikerre?
– Tavaly balszerencsések voltunk. Az előző futamban borulás miatt a pályára ment a mentőcsónak, s hatalmas hullámokat vert, ami miatt mi is beborultunk. Ebből pánikhangulat alakult ki, ezért a kapitány eltiltott minket a duplázástól. Most más a helyzet. Eleve több a szünet a mi futamaink között, ezer méteren 32, ötszázon 26, kétszázon pedig 23 perc, s időközben eredményhirdetésen sem kell megjelennünk. Továbbá eddig már három versenyen, két válogatón és az Európa-bajnokságon bizonyítottuk, hogy képesek vagyunk megoldani a feladatot. Mindent többször elgyakoroltunk, a bemelegítéstől a ki-be szálláson át az erőbeosztásig.
– Egyértelműen a hat aranyérem a célja?
– Úgy fogalmaznék, hogy magasan van a mérce.
– A világbajnoki címeket tekintve, tizenötszörös győztesként már így is a valaha élt legeredményesebb magyar kajak-kenus, de ezt megtoldva további hattal, sportágtól függetlenül biztosan a legeredményesebb magyar sportoló lehetne. Legyezgeti a hiúságát?
– Ez sohasem motivált. Nekem csak a saját versenyeimre szabad összpontosítanom, arra, amit én érhetek el. A sportban a pillanat, a győzelem boldogít, nem az utólagos elismerés. Ezért is várom már nagyon a világbajnokság rajtját, s még inkább a végét.