Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a magyarok inkább ötszáz méteren eredményesek. Ehhez képest a kilenc szombati ezerméteres döntőből hatot megnyertek. Rendre hatalmas fölénnyel, úgy, hogy a hajrá izgalma helyett már előre a győzelemnek örülhettünk. Jellemzően a legnagyobb aggodalmat az okozta, hogy női négyesünk – ahogy véget értek az aznapi versenyek – tiszteletkörre indult a legkevesebb tízezres szurkolótábor felé, a műsorközlő pedig könyörgött, forduljon vissza, nehogy kizárják a szabálytalanság miatt. Az üdvrivalgás közepette a lányok persze nem hallottak semmit, csak eveztek és integettek, már az ötszáz méteres bójasornál tartottak, mire eljutott hozzájuk az üzenet. Hazai pályán a versenybíróság nem kockáztatta meg a botrányt, hogy kizárja a magyar hajót, csupán feddésben részesítette a magyar lányokat. Athéni örömtánca óta tudjuk, hogy Janics Natasa nem szereti a korlátokat, panaszkodott is: megtiltották neki a szertelenkedést a dobogón. „Azért dolgozom egész évben, hogy kiélvezhessem a siker minden pillanatát, erre föl már táncolni sem szabad.”
A szabályok persze azért vannak, hogy megszegjék őket. Mint ahogy a magyar csapat másik mókamestere, Kammerer Zoltán tette. Az érmeket átadó Schmitt Pált felhúzta maga mellé a dobogóra. A Magyar Olimpiai Bizottság elnökére nehéz idők járnak, Kammerer cselekedete így szimbolikus értelmű. A miértre higgadt feleletet adott: „Schmitt Pál is olimpiai bajnok, miért ne osztozhatna az örömünkben?”
Kammerer szerencsére a papírformát nem rúgta fel: Kucsera Gáborral ezer méteren nyertek, amihez másnap ötszázon egy bronzot is hozzátettek. Ezzel leesett vállukról az a teher, hogy megbontották a tavaly szintén világbajnok Kökény, Kucsera párost. A feszültség akkor oldódott végleg, amikor Kökény is győzött a négyes tagjaként. A két egykori társ a köszönésen kívül hónapok óta nem volt beszélő viszonyban; jó volt látni, ahogy Kucsera odalépett Kökényhez, s így szólt hozzá: „Gratulálok. S nem csak kötelező jelleggel.” Egy emberi gesztus képes mély ellentéteket is pillanatok alatt elfeledtetni.
„Inkább az ezer méterre készültünk, talán nem is annyira fizikálisan, mint mentálisan. Örökre rajtunk marad a szégyenbélyeg, ha nem nyerünk. A sikertől túlzottan megkönnyebbültünk. Nem állítom, hogy leeresztve álltunk oda az ötszázas rajthoz, de talán túl nyugodtan vágtunk neki a távnak. Örülünk a bronznak is, s ha így haladunk, 2008-ra arany lesz belőle. Tavaly Eb-harmadik és vb-negyedik, idén pedig második és harmadik hely, a tendencia önmagáért beszél” – bocsátkozott mindjárt jövőt érintő esélylatolgatásba Kammerer.
Ötszázon Kolonicsékhoz hasonlóan ők sem tudtak duplázni (ám a bronzzal ők is elégedettek voltak), ez csak a hölgyeknek sikerült. Kovács Katalin és Janics Natasa külön klasszist képvisel, de a hét végén Benedek Dalma is csatlakozott hozzájuk. „Ha valaki az első válogató után azt mondja nekem, hogy kétszeres Európa- és világbajnok leszek, akkor biztosan kinevetem. Egyesben nem is indultam, feladtam a csapathajók kedvéért. Kényszerből változtattam, s tökéletesen bejött. Miután a második válogatón egyesben megvertem Kovács Katit, már senki sem mondhatta: csak pótmegoldás vagyok, de azt én sem hittem, hogy minden ilyen tökéletesen alakul. Pedig az utolsó napon majdnem tönkretettem az egész éves munkámat. Buli volt a szállodánk alatt, alig aludtam, s amikor végre csönd lett, hergeltem magam: nem tudok aludni, biztosan nem nyerek. Fáradtnak is éreztem magam egész nap, ám amikor odaálltam a rajthoz, szerencsére ez az érzés elillant” – mesélte Benedek, aki szombat éjszakára szobát cserélt Vajda Attilával, mondván, a kenu egyesben bronzérmes Vajda vasárnap nem versenyez, nem kell, sőt nem is fog aludni. A terv tökéletesen bevált. Mármint a Vajdára vonatkozó része. Baráti társaságában, többek között Gyurta Dániellel együtt, Szeged szülötte joggal használta ki, hogy egy éjszakára ő a város egyik legnépszerűbb embere. Benedek Dalmán azonban nem tudott segíteni. „Csönd és nyugalom volt, mégsem bírtam aludni. Egész éjszaka forgolódtam, jó, ha négy órát pihentem. Ám ha a kialvatlanság a siker titka, akkor szívesen virrasztok” – beszélt örömteli kínjáról a kétszeres világbajnoknő.
Ha muszáj választani, akkor Kozmann György és Kolonics György aratta szombaton a legszebb győzelmet. Nem csak sport-, hanem esztétikai élmény is, ahogy ők kenuznak. A tökéletes összhang a legkevesebb, az a hihetetlen a mozgásukban, úgy a leggyorsabbak, hogy a legkisebb csapásszámmal eveznek. Gyönyörűen siklottak, két hajónyit vertek a mezőnyre. „Világbajnokságon még sohasem nyertem ekkora különbséggel, szinte tökéletesen mentünk” – értékelt az örök elégedetlen Kolonics, akinek pedig ez már a tizennegyedik vb-címe volt.
Bár ha a kajak-kenu esetében esztétikumról beszélünk, akkor a kajak négyesek látványa is szemet gyönyörködtető. Különösen, ha a magyarok nyernek. Az alkalmilag összeállt Gyökös Lajos, Kökény Roland, Vereckei Ákos, Horváth Gábor összetételű kvartett is nagy fölénynyel nyert, ami után azon melegében mindenki elkezdte győzködni Horváthot: ne hagyja abba a kajakozást. „Nem tudok és nem is akarok semmit se mondani, élvezni akarom a sikert. Már csak ez az egy élmény hiányzott a pályafutásomból. Hazai pályán 1998-ban és 2002-ben sem tudtam győzni” – mondta a négyes örökös tagja, majd mosolyogva hozzátette: öreg vagyok, beteg vagyok, miért akarja mindenki, hogy folytassam?
Önzően azt mondhatjuk, ha önmagáért már nem is: értünk.
Fokozni a fokozhatatlant. Kovács Katalin és Janics Natasa erre is képes. Szombati két aranyérmükhöz vasárnap délelőtt hozzátettek kettőt, majd délután még kettőt. Teljesítményük emberfeletti. S még így is elégedetlenek. A verseny kedvéért ötszázon négyesben csak egy hajszálnyival előzték meg a németeket. Janics már a hajóban dühöngött, s a parton is nehezen csillapodott: „Túlpörögtünk, olyan csapásszámmal eveztünk, mintha kétszáz méter lett volna a táv. Így is nyertünk, én azonban élvezni akarom a versenyzést, ehelyett ebbe a futamba majdnem belehaltam.” Pedig szerinte az ezer méter volt az igazi szenvedés, utána Janics úgy fogalmazott: túl vagyunk a felén. Az ötszázas finálék után pedig így: már csak húsz százalék van hátra. A sajátos matematika dacára a lényeg, hogy így is, úgy is száz százalék lett a vége. Azaz hatból hat. Ilyen még sohasem volt, és soha többet nem is lesz. S mivel kétszázon egyesben Paksy Tímea is első lett, a magyar hölgyek mindent vittek.
„A páros után már éreztem, hogy meglesz mind a hat, attól teljesen felszabadultam” – árulta el Kovács Kati. Amikor azt kérdeztem, hogyan ünnepelnek, versben felelt: „Eszem-iszom, dínomdánom, alig várom.” Ez is szép, a hét vége összességében pedig egyenesen hősköltemény.
Gyökeres Viktor
Megegyeztek Gyökeres Viktor klubváltásáról, az ügynöke döntötte el a vitát
