Két kérdést mindenképpen fölvet a magyar hölgyek egyeduralma: minek köszönhető és – ha nem is fokozható – folytatható-e a sikersorozat?
Az elsőre egy névvel felelhetünk: Fábiánné Rozsnyói Katalin. A tévénézők, újságolvasók talán kicsit már unják, és az egyéniség hiányának tulajdonítják, amikor Kovács Katalinék sokadszorra is edzőnőjüket említik a siker forrásaként. Egy huszonegyszeres világbajnoktól ez túlzott szerénységnek tűnhet, de tényleg ez az igazság. S erre nemcsak Kovács Katalin pályafutása a bizonyság, hanem az egykori társaké, mint például Bóta Kingáé, Szabó Szilviáé, Viski Erzsébeté, és az elődöké, mint Dónusz Éváé, Mészáros Erikáé és mindenekelőtt Kőbán Ritáé. A tanulság szinte egyértelmű: magyar női kajakos csak Fábiánnéval képes eredményt elérni. Aki vele készült, eredményeket ért el, aki elhagyta, hamarosan letűnt a színről. Így volt ez az 1992-ben ötkarikás arany- és a 2004-ben ezüstérmes női négyes tagjaival is. Kőbán például kétszer tért vissza Fábiánnéhoz, és lett kétszeres olimpiai bajnok. Legfrissebb példaként az athéni játékokig Kovács Katalinban is rengeteg sérelem halmozódott fel, de három társával ellentétben mégis maradt az edzőnőnél. Az eredmény ismert. Bóta, Szabó és Viski nem jutott ki a szegedi vb-re, Kovács hat aranyérmet nyert.
Fábiánné egyrészt rendkívül képzett edző – kevesen tudják, egy időben Kolonics György és Storcz Botond is az ő módszere alapján készült –, de persze ez csak a szakmai minimum. Rengeteg tapasztalatot gyűjtött össze az évek alatt, nem ő az egyetlen példa arra, hogy az edzőknek ugyanúgy be kell érniük, mint a sportolóknak. Fábiánné igazi titka azonban abban rejlik, hogy edzőként minden helyzetben úgy viselkedik, ahogy a versenysport megköveteli. Ha kell, szigorúbb, mint ahogy magánemberként tenné, olykor a kíméletlenség határáig. Ezért sokan kegyetlenséggel vádolják, de hát a versenysport nem kegyetlen?
És persze sohasem elégedett, ég benne a tűz, hajtja az újabb és újabb siker. Amikor például a világbajnokság után csupán azért kerestem meg, hogy gratuláljak neki – kilenc aranyérem után értelmes felvetés nehezen fogalmazható meg –, kérdés nélkül mondta: „Én már Szeged előtt tudtam, hogy mi lesz Pekingben”.
Igen, mostantól minden az olimpia körül forog. Ami edzői szemmel könnyebb és nehezebb is, mint az olimpia. Könnyebb, mert a vb-ken szereplő kilenc közül csak három szám (mindhárom ötszázas) szerepel az ötkarikás programban, s nehezebb, mert nem juthat minden versenyzőnek feladat, s az ebből fakadó feszültséget le kell vezetni.
Korábban Fábiánné maga is elismerte, két évvel ezelőtt például ez nem sikerült neki. Így „csak” két aranyat és egy ezüstöt nyertek a magyar lányok. Ha megbontja a négyest, ha Kovács Katalin és Janics Natasa vetélkedését kezdettől fogva mederben tudja tartani, már akkor meglett volna a három.
A feladat most egyszerűbbnek tűnik, hiszen Kovács és Janics mellett Paksy Tímea helye is béreltnek tűnik, s a negyedik ember, Fazekas Krisztina is kiváló kajakos. Nem is értük kell aggódni. Hanem Benedek Dalmáért. Aki Szegeden két egyéni számban győzött, a jelenlegi állás szerint mégsem tekinthető biztos pekingi utazónak. Jövőre ugyanis a világbajnokság egyben olimpiai kvalifikációs verseny, ötkarikás menetrenddel. Tehát nem a múlt héten látottakhoz hasonlóan öt-, illetve nyolcpercenként követik egymást a futamok, hanem egy óra alatt csak hármat indítanak el. Nem kell hozzá jóstehetség, hogy jövőre Kovács Katalin és/vagy Janics Natasa is rajthoz áll egyesben; sőt az a valószínű, hogy ötszáz méteren mindhárom számban rajthoz állnak.
Ha Pekingre gondolunk, a kajak-kenusok s különösen a hölgyek miatt nem kell aggódnunk.
Gyökeres Viktor
Megegyeztek Gyökeres Viktor klubváltásáról, az ügynöke döntötte el a vitát
