Összejött a napi egyérmes Eb-átlag

Ú S Z Á S , M Ű U G R Á S Cseh László szombati ezüstjével (200 hát), az ő vasárnapi aranyával (400 vegyes) és Kovács Ágnes bronzával (50 mell) pontosan összejött a napi egy magyar érmes átlag a budapesti úszó Európa-bajnokságon, de ha a nyílt vizes Kovács Rita második és a műugró Barta Nóra harmadik helyezésével teljes mérleget vonunk, két arany, két ezüst és öt bronz áll a dicsőséglistán. No meg egy sikeres Eb-rendezés, és most már bátran bevallhatjuk, pár hónapja ebben bíztunk a legkevésbé.

Cseh László 200 és 400 vegyesen is lazán nyert, mégis a 200 háton szerzett szombati ezüstérme után tűnt határtalanul boldognak. A látszólagos kontraszt persze érthető, hiszen vegyesen már csak két méltó riválisa van, az amerikai Phelps és a világrekord, 200 háton ellenben akadt kihívás elég. Világversenyen először rajtolt ebben a számban, méghozzá roppant sűrű mezőnyben, ráadásul a címvédőként 100 háton „elszenvedett” 6. helyezése is nyomaszthatta. Csakhogy minden, ami béklyót rakhatott volna rá, inkább ösztönözte; ezért bár ötvennél még ötödikként haladt, amikor fél távnál másodiknak fordult, és csak a nem túl jó hajrásnak ismert román Florea ment előtte, már-már túl szépet álmodtunk.
Ebbe az idilli képbe azonban szédületes tempóban úszott bele az orosz Vjatcsanyin, és 1:55.44-es Európa-csúcsával vitát sem hagyott az arany sorsa felől. Cseh többszörös bravúrral így is bejött másodiknak, hisz megelőzte Floreát, esélyt sem adott az osztrák Rogannak, és tovább faragta kérészéletű magyar rekordját. Mint elárulta, az 1:56.69-nek jobban is örült, mint az ezüstnek, majd hozzátette: a hazai közönség várakozása és szeretete most már egyáltalán nem nyomja, sőt további erőt ad neki.
Aki élete – és hazája úszósportja – legjobbját teljesíti, az a többiek produkciójától függetlenül maradéktalanul elégedett lehet, így 50 háton Szepesi Nikolettől is a 29.13-as országos csúcs a legnagyobb tett, az ezzel járó 7. helyezés inkább bónusz. Ugyanez igaz a 4´200-as férfi gyorsváltó 7:24.10-es rekordjára és 8. helyezésére, míg a szombati eredménylistát Flaskay Mihály 50 mellen elcsípett 6. helye tette kompletté. A beteljesülést persze a vasárnaptól vártuk, mert Cseh László hitbizománya, a 400 vegyes mellett 200 pillangón Boulsevicz Beatrix a legjobb, 50 mellen pedig Kovács Ágnes a harmadik idővel vágott neki a zárónapnak. Délután olyan sorrendben követték egymást a döntők, mintha mi, magyarok állítottuk volna össze a programot a fokozatosság elve alapján, hiszen Kovácstól bronzot, Boulsevicztől ezüstöt, Csehtől aranyat reméltünk.
Ági hozta is magát. Ötven méteren nincs taktika, csak egy nagy rohanás; egy jó rajt és a jó benyúlás dobogót érhet. Mivel egyikben sem volt hiba, olimpiai bajnoknőnk a 100 és a 200 mell után harmadszor lett harmadik, és az elmúlt évek alapján ez jóval nagyobb meglepetés tőle, mint mondjuk 1999-ből a szintén három Eb-elsőség. A pályafutását és jövőjét illető bejelentés ugyan még nem hangzott el, de annyit mi is megkockáztathatunk helyette: ilyen szépen kell befejezni, de nem most.
Pár perccel Kovács Ági után már Boulsevicz Beatrix integetett a közönségnek, de széttárt karjaival azt mutatta: bocs, nem jött össze. Ugyanis negyedik lett 200 pillangón, és nem bántásként, hanem tényként szögezzük le: „hősi halált halt”. Ha nem akar első lenni, valószínűleg második lett volna. Vélekedésünkkel Turi György, a válogatott trénere is egyetértett. Persze ki az a sportember, aki a négyes pályáról indulva nem az aranyat célozza meg? Hát nem Boulsevicz. Mert ő irtózatosan bekezdett, még száznál is világcsúcs részidőn belül fordult. A szám egyeduralkodója, a lengyel Jedrzejcak ennek ellenére a harmadik hosszon úgy haladt el mellette, mintha ez lenne a világ rendje; nem is ez volt a baj, sokkal inkább az, hogy még ketten megelőzték. Ezért kért elnézést a publikumtól, pedig a negyedik helyezést bizonyára senki nem bánta jobban, mint ő. Lipcsei Krisztina szinte észrevétlenül lett nyolcadik.
Négyszáz férfi vegyesen hasonló volt a szereposztás, mint 200 női pillangón. A favorit Cseh László itt is leszorult a négyes pályáról, de ettől még egy kósza gondolat erejéig sem írtuk át az esélyeket, mindöszsze rögzítettük, hogy az igazi menő takarékosan is biztosan beúszik a fináléba. Ahol aztán mire az olasz Marin a „centeren” észbe kapott, már csak Laci lábtempóját szagolhatta. Azt sem sokáig, mert a különbség fokozatosan több testhosszra nőtt, egyetlen ellenfélnek megint a világcsúcs maradt. És marad is még egy darabig, mert most érdekes módon éppen a hát száz métere miatt nem sikerült megdönteni.
Az Eb magasan legnagyobb sztárja, a francia Manaudou ellenben négyszáz gyorson 4:02.13-as világrekorddal söpörte be negyedik aranyát – Hosszú Katinka éppúgy nyolcadikként zárt, mint négyszáz vegyesen Verrasztó Dávid –, és innentől nem maradt más hátra, mint a két vegyes váltó. Lányaink délelőtt 4:07.96-os országos csúcscsal kvalifikálták magukat, tízéves időt írva át. Egy évtizede az atlantai kvartettben még ott volt Egerszegi Krisztina és már ott volt Kovács Ágnes. Estére aztán 4:06.66-ra olvadt tovább a 4:07.96 is, amiért hatodik helyezés járt cserébe, majd Cseh László lépett a győzelmi dobogóról egyenesen az egyes rajtkőre, hogy a férfiváltóban ő is csobbanjon még egy utolsót. Sokoldalúságára jellemző, hogy most éppen pillangóra szállt be, mert ott volt rá a legnagyobb szükség, mellette a harmincéves Zubor Attila érdeme, hogy a csapat ötödiknek jött be. A végszó azonban természetesen Cseh Lászlóé, aki két aranyával és egy ezüstjével – a hárombronzos Kovács Ágnes előtt – úszócsapatunk legeredményesebb tagja lett:
– Legalább két éve valóban a világcsúcs a célom, maradéktalanul tényleg csak akkor leszek elégedett, ha azt megszerzem. Mégis csodálatos volt az Eb, fantasztikusan jó a medence, ami nem tetszett, az az időjárás, de ellene nem sokat tehettünk. Ami a folytatást illeti, a pillangó szerepel a terveim között, de elsősorban természetesen továbbra is vegyesúszónak tartom magam. Most viszont pihenni, nyaralni indulok, és egyáltalán nem menekülök majd a víztől. Ha mást nem, hajókázni biztosan fogok.
Ha a pillanatnyi hatás élményén túllépünk, akkor felidézhetjük, hogy 2006 előtt Budapest legutóbb 1958-ban rendezhetett úszó Európa-bajnokságot. Mondani sem kell, a következő alkalomra nem szívesen várnánk fél évszázadot.

Barta fogta csuka. „Olykor persze hallottam a többiek pontszámát, és fél szemmel láttam, hogy az orosz lány ront, de igazából ez sem jutott el a tudatomig. Soha nem nézem a versenyt, most se tettem, mert az a halálom lett volna. Ilyenkor csak saját magammal szabad foglalkozni, és nagyon kell koncentrálni, hogy összejöjjenek az ugrások. Még kedden az egy méteren nagyjából ötezerszer jobban izgultam, szóval most abszolút nyugodt voltam, és rettenetesen örülök ennek a bronznak!” – dőlt a szó a fülig érő szájjal mosolygó Barta Nórából, aki szombaton este a műugrás háromméteres számában jegyezte ezt a bizonyos bronzérmet.
Még délelőtt a négyszeres Európa-bajnok és címvédő, nem mellesleg szinkronugrásban olimpiai és világbajnok orosz Pahalina mögött a második helyen jutott be a tizenkettes döntőbe, ahol az érmekre nagyjából hatan pályázhattak. A BVSC korábbi ifjúsági világ- és Európa-bajnok, 22 éves szőkésége az első sorozat után csak az 5. helyen állt, majd a második és a harmadik ugrásával egyet-egyet előre lépett, és ekkor az élen hirtelen nagyon szoros lett az állás: Pahalina és az egy méteren győztes svéd Lindberg egyformán 193,50 ponttal rendelkezett, Bartának pedig 192,35 pontja volt a 3. helyen. A negyedik sorozatban sajnos hibázott, de a közvetlenül utána következő Pahalina hatalmas meglepetésre még nagyobbat rontott. Lindberg 261 ponttal egyedül találta magát az élen, a német Kotzian 258,20-szal került a második helyre, Barta 243,40-nel állt a harmadikon. A zárósorozatban aztán már nem változott a sorrend, s miután versenyzőnk az egész döntő legtöbb pontra, 73,50-ra taksált ugrásával – 2,5 szaltó előre egész csavarral, csukamozdulattal – landolt a medencében, azon nyomban már a vízben is a levegőbe csaphatott.
Tegnap a háromméteres szinkronugrásban Kormos Villővel párban Bartának majdnem összejött az újabb érem, de a két évvel ezelőtti hetedik után a mostani negyedik hely is siker.