A tőrvívás Paganinije

Hétfőn, október 16-án a Fiumei úti temetőben helyezik örök nyugalomra Fülöp Mihály tőrvívó világbajnokot, aki 1957-ben a tőrvívás hazájában, Párizsban utasította maga mögé a világ legjobbjait. Fülöp ugyanott tagja volt a világbajnoki címet szerzett magyar gárdának is.

A meghatározás Kamuti Jenőtől ered. Ő mondta világbajnok társára, Fülöp Mihályra, hogy a tőrvívás Paganinije volt. És Kamutinak, a csapattársnak mégiscsak elhihetjük. 1957-ben Párizsban robbant a bomba: a Czvikovszky, Fülöp, Gyuricza, Kamuti J., Tilli E. összeállítású csapat legyőzte a franciákat, aztán már meg sem állt az aranyéremig. A Figaro című lap azt írta: „Új fejezet kezdődik, de, sajnos, nekünk nem a legkellemesebb. A magyar fiatalok atlétikai és erkölcsi tulajdonságaik javát mutatták be.”
Ezt megelőzően a férfi tőr egyéni döntőben Fülöp Mihály kápráztatta el a világot. A Népsportban olvashattuk: „Nagyszerű pillanatok voltak ezek. Fülöp Mihály, egy 21 éves fiatalember meghatottan állt a dobogón, díjakkal a kezében, alig akarta elhinni, hogy minden az ő tiszteletére történik.” A lap idézte a L’Equipe-t: „Három francia volt a döntőben, Fülöp mégis veretlenül nyerte meg a világbajnokságot. Szép bajnokság volt. A magyar vívóklasszis versenyző, támadó szellemű harcmodor jellemző rá, a közönség örömét leli benne.”
Fülöp vívásáról azt mondták a hazai szakemberek: nehéz szóban elmesélni, mit tudott a páston. És nem is örökítették meg, sajnos, elégszer filmen sem. De ifjúsági világbajnokságát úgy vívta végig, és úgy nyerte meg, hogy nem azzal volt elfoglalva, mit csináljon az ellenfeleivel, hanem a többiek bemondása alapján, a legnyakatekertebb mozdulatokat igénylő találatokkal – például kitörésben, a tőrt a földön két lába között hátrakanyarítva, majd a jobb vádlija mellett jobbról előre nyújtva – érte el tusait. Mindig azt hajtotta végre, ami hülyeséget valaki kívülről bemondott. Annyival volt jobb az ellenfeleinél! Sporttörténeti dokumentum: egy szovjet– magyar válogatott találkozón Bay Béla doktornak ki kellett hívnia a teremből és figyelmeztetnie, hogy ne csináljon teljesen bohócot az ellenfeleiből…
Olyan csodálatos klasszis technikával, individuális ötletekkel lepte meg a világot, hogy a franciák és az olaszok el sem tudták képzelni, hogyan lehet mindezt tőrrel megcsinálni. Képes volt arra, hogy az Elektromosban eltöltött napi háromórás edzés után odahaza, a Vígszínház mellett lévő Szent István körúti lakásukban folytassa azt, amit Hatz Józseffel, az olimpiai és világbajnokokat nevelő mesterrel végigvett. A hosszú előszobában felvetette az édesanyjával a télikabátot, odaállította az ajtó elé, és még egy órát gyakorolt, hogy a kabát bal felső gombját kitörésből el tudja találni. Az édesanya, aki imádta a fiát, a kedvéért még egy sisakot is felvett, s úgy állt ott az előszobában, mint egy bábu.
Gerevich Aladárról, a kardvívás nagy alakjáról mesélnek hasonló történeteket.
De ami olyan szépen indult 1957-ben, sajnos nem folytatódott. Pedig azt hittük, a magyar fiataloké a jövő. Kamuti Jenő 20 éves volt, Fülöp 21, Gyuricza 22. A mai napig nem tudták vívóink megismételni a férfi tőrvívásban nyert világbajnoki csapataranyat. És sajnos Fülöp Mihály mesterként sem volt képes átadni azt, ami a kezében volt.
A csillag hamar kihunyt. De amíg ragyogott, a többiek csak bámulták és irigyelték. Nyomot hagyott a magyar sporttörténelemben.