Emelni kell!

Remek hangulatban zajlott Santo Domingóban a súlyemelő-világbajnokság. Igéző, egzotikus környezetben, a Karib-tenger partján rendezték a viadalt, és ehhez képest igazán feledhető, hogy a csarnokban lézengtek a nézők, mert a Dominikai Köztársaságban a súlyemelés még rétegsportágnak is kevés, az eddigi 75 vb-n az ország egyetlen részsikert sem tudott felmutatni. A nemzetközi szövetség vezérkara azonban nem ilyen beszűkült sportszempontok alapján válogatja a vb-helyszíneket; tavaly például Katar, Doha, azelőtt pedig a súlyemelés iránt gyakorlatilag intakt Kanada egyik legszebb városa, a Csendes-óceán mentén fekvő Vancouver adott otthont az eseménynek. Az igazi persze Nauru lett volna 2001-ben, a mikronéziai szigetvilág gyöngyszeme már el is nyerte a vendéglátói jogot, ám a mindössze 21 négyzetkilométeres miniállam megrettent az őt ellepni készülő tömegtől, és visszalépett. Azért a beugró Antalyában, a vénasszonyok – és vénemberek – nyarában is ki lehetett bírni valahogy. No meg Thaiföld se kutya, ezért jövőre már épp ideje lesz visszamenni Chiang Maiba, hiszen olyan régen, 1997-ben vitték oda a vb-t, és egy ilyen sportági nagyhatalomnak évtizedenként egy rendezés kijár, lássuk be.
A hét végén véget ért világbajnokság utolsó győzelmét amúgy a 163 kilós iráni Hosszein Reza Zadeh aratta, és mivel mindhárom aranyat besöpörte, kereken tíznél tart. Apróbb kellemetlenség, hogy el sem indulhatott volna, mert a rajt előtt kilenc honfitársát tiltották el doppingolás miatt, és eddig úgy tudtuk, a nemzetközi szövetség, az IWF szabályzata kimondja: ha egy ország három versenyzője bizonyíthatóan vétkes, egy évre az egész szövetséget ki kell zárni a nemzetközi porondról. A magyarok is így bűnhődtek az athéni olimpia után. Persze lehet, hogy e kitétel háromszor három doppingoló esetében már érvényét veszti. Bár az irániakat mindjárt kétéves kirekesztéssel fenyegetik, de a helyzet azért nem annyira veszélyes, mert 400 ezer dollárért megválthatják az indulási jogukat.
Jó sportág, nagyokat lehet emelni.
Például a görög Leonidasz Szabanisznak, akit 2004-ben tesztoszteron használatán értek, amiért két esztendőre el is meszelték, de Santo Domingóban már újra ott volt a színen. Ellentétben Gyurkovics Ferenccel, hisz őt úgy tájékoztatták, hogy aki Athénban lebukott, az Pekingben, sőt a 2008-as játékokra kvalifikáló viadalokon sem állhat rajthoz. Persze érthető, ha Szabanisznak kedveznek, a Nemzetközi Súlyemelő-szövetség főtitkára ugyanis görög. Az is logikus, hogy Gyurkovicsnak a vesztét lesik, mert az IWF elnöke magyar.
Aján Tamás. Aki évtizedek óta bűvészkedik pozíciókkal, szavakkal, tettekkel, emberekkel, első mutatványába mégis csak tavaly sült bele, amikor 15:0-s szavazati aránnyal váltották le a MOB főtitkári posztjáról. Egy hagyományos olimpiai sportág világszövetségét azonban még mindig hitbizományként, saját céljainak megfelelő rögtönzésekkel irányíthatja és hiteltelenítheti el, egyelőre következmények nélkül. Mert – mint Gyurkovics esete is bizonyítja – a közhiedelem úgy tartja, Ajánnal nem jó szembe menni.
Kivétel persze, ha – ahogy a MOB-elnökségben történt – mindenki szembe megy vele.