Bumm nélkül is nagy durranás

Sebestyén Júlia márciusban a Calgaryben rendezett műkorcsolya vb-n az Eurosport élő adásában elcsukló hangon tett fogadalmat a Salt Lake City-i olimpia jégtáncbajnokából riporterré avanzsált Gwendal Peizeratnak: „Ígérem, hogy látják még az igazi Sebestyén Júliát…” Nos, azóta már kétszer is láthattuk, Európa-bajnoknőnk megtartotta a szavát, a Kína-kupán szerzett arany- és a moszkvai GP-ről begyűjtött ezüstérmével bejutott a Grand Prix-döntőbe.

– Sajnálja egy kicsit Kimmie Meissnert?
– Miért kellene így tennem?
– A világbajnoknő úgy csúszik le a GP-döntőről egy ezüst- és bronzéremmel, hogy ha a programjaira kapott pontjait nézzük, akkor bizony ott lenne a helye.
– Aláírom, hogy a mi sportágunkban az efféle számolgatásokkor olykor a szerencsére is szükség van, de olyan sokszor voltam már peches, ezért most inkább annak örülök, hogy én bekerültem a döntőbe, 2003 után másodszor. Két éve magam is megjártam, amikor a világbajnokság első hat helyezettje még három GP-versenyen indulhatott, így vb-hatodikként én is. Moszkvában és Párizsban aztán egyformán harmadik lettem, és ezzel a két bronzéremmel be is jutottam voltam a fináléba. Igen ám, de a nemzetközi szövetség előzetesen mindenkinek meghatározta, hogy melyik két versenyen elért eredményét veszi figyelembe, és mivel nekem az egyik bronz helyett a Skate Canadán elért hatodik helyemet számították be, a döntőt nélkülem rendezték…
– Az olimpiai tizennyolcadik, majd a vb-n elért huszonkettedik helye után kevesen fogadtak volna arra, hogy most ott lesz a legjobb hat versenyző között. Torino után visszatért a nevelőedzőjéhez, s az idei eredményei ismeretében mondhatjuk, hogy Gurgen Vardanjan csodát tett?
– Egy edző önmagában soha nem tud csodát tenni, de márciusban igen kemény felkészülésbe vágtunk bele. Rengeteget foglalkoztunk az ugrásaim technikájával, a forgásaimmal, ezek sokat gyorsultak, talán a korcsolyázótudásom is javult, Nyina Petrenko pedig, akivel korábban ugyancsak dolgoztam már együtt, nagyon szép programokat állított össze a számomra. Csak pozitív visszajelzéseket kaptam, és ezek szerencsére a versenyeken a pontszámaimban is megmutatkoztak.
– A két Grand Prix-versenyén azért tapasztalta, hogy egyesek meglepődnek, mennyire összekapta magát az új szezonra?
– Amikor a Kína-kupát megnyertem, igen, ezért is örültem ugyanígy a moszkvai ezüstéremnek. Mert ez már bizonyítja, hogy a nankingi győzelmem nem volt véletlen.
– Egyetért azzal, hogy a mostani programjai jobban illenek önhöz, mint az előző szezonbeliek?
– A tavalyiak kétségkívül más stílusúak, karakteresebbek voltak. A zeneválasztás sokkal nehezebbé, kötöttebbé tette a programot, hiszen ha a zenében „bumm” van, akkor emelni kell a kezem, nem lehet pluszkoszorúkat betenni. Így nehezebb ugrani is, viszont a pontozók a rizikózást nem értékelték kellőképpen. A mostani programjaim sem könnyűek, de ezek lírai, klasszikus stílusúak. Ám azt nem mondanám, hogy csak ezek illenének hozzám, hiszen a budapesti Eb-t tangóval nyertem, ami azért eléggé karakteres, és én mindkét stílust szeretem.
– Az Orosz-kupa után azt nyilatkozta, a szezon előtt előre aláírta volna, hogy a két Grand Prix-versenyén egy-egy aranyat és ezüstöt szerez. A decemberi GP-döntő és a januári Eb előtt mit írna alá előre?
– Persze, hogy utólag már azt mondtam, amit mondtam, de előre akkor sem gondolkodtam helyezésben. Csak a teljesítményre koncentráltam, hogy minél szebb programokat sikerüljön bemutatnom. Bevált, és legyen így ezután is.