Csak kajakban diktálja a feltételeket

K A J A K - K E N U Kammerer Zoltán kemény munkát igénylő, tradicionális olimpiai sportág sikeres alakja, a magyar kajak-kenusok közül ő lehet az első négyszeres ötkarikás bajnok, ha Pekingben is felér a csúcsra. A magyar olimpiai mozgalomban másként is szerepet vállal: az idei szegedi világbajnokságon győzelme (K2 1000 m, Kucsera Gáborral) után felhúzta maga mellé a dobogóra Schmitt Pált, akit akkoriban ellenlábasai el akartak távolítani a MOB éléről. A 28 éves kajakos mostanában könnyed műfajban arat vitatható sikert: újabb és újabb hölgyek társaságában tűnik fel a bulvárlapokban, ami nem minden körben emelte a népszerűségét.

Még ma is tisztelettel tekint az olimpiai bajnokokra a társadalom többsége. Nem gondolja, hogy sorozatos nőügyeivel ártott saját és sporttársai hírnevének?
– Remélem, elhiszik nekem, nem én rohangáltam a bulvárlapok szerkesztőségébe a történetekkel, a cikkek többségéről csak utólag értesültem. Eddig a népszerűségnek csak a kellemes felével találkoztam, el kell ismernem, engem is meghökkentett, ahogy a magánéletemet kiteregették.
– Talán azért, mert – hogy is fogalmazzunk – nem Lórántffy Zsuzsanna és Zrínyi Ilona szellemi örököseinek udvarolt a lovagiasság szabályai szerint, hanem olyan hölgyeknek, akik csakis attól ismertek, hogy rendszeresen szerepelnek a bulvársajtóban. Nem érzi úgy, hogy csupán eszközként használták?
– Nem szeretnék másokra mutogatni. Ami történt, megtörtént. Engem igazából csak az bánt az egészben, hogy úgy mutattak be, mint a szegény megcsalt feleségét és a gyerekét elhagyó nőcsábászt. Olykor a megcsalt férjek szempontjait is illene mérlegelni. Nem szeretnék újabb pletykát gerjeszteni, de az élsportolók élete nem csak móka és kacagás. Én magam is keményen megdolgozom a sikerekért. Heteket töltök edzőtáborokban, sokszor külföldön, s gyakran csak a hétvégeken vagyok otthon. Ugyanakkor, én ezt a kijelentést is vállalom, az élsportolók feleségének, barátnőjének nincs rossz élete. Akad közöttük, aki túlzottan kihasználja a nagy szabadságot. Nem egyszerű hónapok, sőt olykor évek múltán szembesülni a nem is sejtett eseményekkel. Miután végleg megromlott a kapcsolatom a gyermekem édesanyjával, elismerem, lelki válságba kerültem. Kerestem a helyemet, s könnyen keveredtem kalandokba. Ám ez végső soron a magánügyem.
– A kajak-kenu szövetség vezetői, a szponzorai is így gondolták, hiszen végtére minden szereplése alkalmával a sportágát is képviseli?
– Hozzám is eljutottak rosszalló megjegyzések, de mivel a teljesítményemre mindez nem volt hatással, elcsitultak a hullámok.
– Volt egy másik ügye is, ami megoszthatta a sportvezetőket és a
-rajongókat. Miért húzta fel maga mellé Schmitt Pált a világbajnoki dobogóra?
– Véletlenül sem előre megfontoltan, hiszen nem is tudtam, hogy Schmitt Pál adja át az érmeket. Ám amikor megláttam, nagyon megörültem neki. Mindhárom olimpiai aranyamat ő akasztotta a nyakamba, különben is kedvelem, ahogyan általában az olimpikonok többsége. Ráadásul 1999 óta nem nyertem világbajnokságot, eufória kerített hatalmába, hirtelen így fejeztem ki a boldogságomat.
– Azért azt csak tudja, hogy tettének jelképes értelme is volt?
– Természetesen. Nagyon örülök neki, hogy Schmitt Pál maradt a MOB elnöke. Bár van véleményem a politikáról, mielőtt bárki más szándékot sejtene cselekedetem mögött, én nem a Fidesz alelnökét látom benne.
– Evezzünk csendesebb vizekre! Bár kisebb hullámokat azért a kajakban is ki kell kerülnie. Utólag jól sült el a dolog, hiszen ön és Kucsera Gábor, valamint Kökény Roland négyesben is világbajnok lett, ám nem tartja etikátlannak, ahogy „elcsábította” Kucserát Kökénytől?
– Kimondta: az eredmények engem, sőt mindannyiunkat igazolnak. Ám elárulom, már Kökény és Kucsera 2005-ös vb-győzelme előtt felvetődött, hogy ezren is én indulok Kucserával. Csak éppen az athéni olimpia után a négyes tagjaival, Storczcal, Vereckeivel és Horváthtal megállapodtunk abban, hogy a következő évben minden nehézség dacára kitartunk egymás mellett.
– Nem egészen így történt, feladták a középfutamot Zágrábban.
– Sajnos az már csak a szomorú végkifejlet, de addig azért kitartottunk. Szóval, nem kellett nekem csábítgatnom Kucserát. Bátran kijelentem, a mi mostani párosunk jobb, mint amilyen az övéké volt. S végeredményben ez dönt.
– Pekingben is párosban kíván indulni mindkét távon?
– Ha holnap rendeznék az olimpiát, akkor igen. Illetve minden amellett szól, hogy maradjak a kettesnél. A szívem azonban a négyeshez húz. Kajak-kenuban még soha senkinek nem adatott meg, hogy három egymást követő olimpián ugyanabban az egységben nyerjen.
– Tudnia kell, hogy ezt a kijelentést a Szegeden győztes Gyökös, Kökény, Vereckei, Horváth egység tagjai támadásként foghatják fel.
– Akkor azt sem hallgatom el, hogy szerintem jelenleg Magyarországon így állna össze a legjobb négyes: Kammerer, Vereckei, Kucsera, Horváth, illetve ha Hori netán úgy döntene, hogy mégsem folytatja 2008-ig, akkor Benkő jöhetne számításba.
– Ez már-már hadüzenet Gyökösnek és Kökénynek.
– Dehogyis! Az diktálja a feltételeket, aki jobban kajakozik. Úgy is mondhatom: győzzön a jobb! Ezt ők is tudják. Túl nagy a tét. Az olimpiai aranyéremmel nem szabad játszani. Nincs helye sértődésnek. Emlegessem fel a saját példámat? Már 1996-ban bekerültem az olimpiai csapatba, 1997-ben világbajnok lettem, 1998-ban mégsem jutottam ki a szegedi vb-re, pedig mindkét négyesbe befértem volna. Mégsem sajnálta senki Kammerer Zoltánt, hanem a győzteseket ünnepelték. Nem lesz ez másként 2008-ban sem, és én nem szeretnék lemaradni róla.