Versenyben vízen és szárazon

Az olimpiai, kétszeres világ- és hétszeres Európa-bajnok Kovács Ágnes decemberben is szeretne a legeslegjobbak közé kerülni. Igaz, ezúttal nem a Helsinkiben rendezendő rövid pályás úszó Eb-n, hanem az egyik kereskedelmi tévé Szombati esti láz című táncshow-jában. Mellúszó klasszisunk emellett természetesen készül a pekingi olimpiára is – például a Magyar Televízió debütáló sportkommentátoraként. Sőt, az úszás is az eddigieknél nagyobb súllyal van jelen az életében, hiszen szeptember óta úszóiskolát vezet Kőbányán. Ám ha ezek után azt gondolnánk, mint aktív sportolót akár el is felejthetjük, mindenki megnyugtatására közli: elsősorban még mindig igenis úszónak tekinti magát, és pályafutása valószínűleg két utolsó versenyébe belead apait, anyait. És a nyári budapesti Eb után szavainak arannyal felérő, háromszoros „bronzfedezete” van.

Úgy tartják a vízi sportok űzőiről, a parton jobbára csetlenek-botlanak. Önről ráadásul azt mondja a szakma, az alsó végtagjai szinte mellúszó lábtempóra lettek „beakasztva”. Ehhez képest nagyobb meglepetést nem is kelthetett volna, mint hogy egy show-jellegű televíziós táncvetélkedő résztvevője lesz. Ki, mi vitte oda?
– Például Czene Attila. Néztem a Szombati esti láz első szériáját, amelyet Attila és a partnere nyert meg, nagyon tetszett a műsor, és úgy éreztem, én is szívesen próbára tenném magam benne. Aztán az első adás kezdetén komolyan azt hittem, hogy szívinfarktust kapok, mert a nyolc versenyzőből hétnek lételeme a színpad, a szereplés, és én voltam az egyetlen kivétel. De az első ijedség után azt mondom, történjen bármi a folytatásban, máris megérte, mert rengeteget tanultam, fejlődtem, ráadásul még mindig versenyben vagyok. Igaz, kétszer is a nézők juttattak tovább, ami egyáltalán nem kisebbíti az örömömet, sőt, büszke vagyok rá. Kérem őket, a továbbiakban is segítsenek.
– Bizonyára meg is teszik, mármint a táncshow-ban. De mi lesz az úszással? A hívei ott legfeljebb szurkolhatnak, de nem szavazhatnak.
– Tény, mostanában ritkábban járok edzésre. De a felkészülés a nyári budapesti Eb-re nagyon kemény volt, iszonyatosan nehezen találtam meg a motivációt ahhoz, hogy minden reggel háromnegyed ötkor keljek. Ráadásul az Eb előtt még tényleg nem tudtam, mi lesz majd utána. Aztán minden egyértelművé vált, és nem is feltétlenül a három bronzérmem miatt, hanem ahogyan az emberek fogadták azokat. Ezekkel a harmadik helyezésekkel bebizonyítottam az országnak, és az ország is nekem, hogy nem csak a bajnoki címeknek lehet örülni. Úgyhogy a sydneyi olimpiai arany után nekem a budapesti bronzok a legkedvesebbek, a világbajnoki és Eb-elsőségek elé helyezem őket.
– Azért, mert magának is megmutatta, hogy még 25 évesen is a szűk nemzetközi elithez tartozik, vagy mert legújabb sikerei nem ausztrál vagy japán, hanem magyar közönség előtt születtek?
– Is-is. Korábban valóban egyetlen győzelmem után sem találkozhattam a hazai szurkolókkal. Az ismerőseim mesélték ugyan, hogy amikor Sydneyben nyertem, ők éppen az autópályán haladtak, és egyszer csak leállt a forgalom, többen dudálni kezdtek, és azt kiabálták, Kovács Ági olimpiai bajnok lett, de itthon megélni az ünneplést egészen más volt. Ezért is döntöttem úgy, hogy két világversenyen még mindenképpen elindulok, és a pekingi olimpia mellett a másik a jövő év végi debreceni rövid pályás Eb lesz.
– Tudtuk, hogy a két hét múlva esedékes helsinki rövid pályás Eb-t kihagyja, de a márciusi melbourne-i világbajnokságot sem említette az előbb. Tévedésből?
– Nem, szándékosan. Erőltetni már semmit sem szeretnék.
– A sportági vezérkar ezt így el is fogadja Öntől? És ha igen, milyen szájízzel?
– Szerintem örülnek, hogy folytatom a pályafutásomat, hiszen a magyar úszócsapatban jelenleg én vagyok az egyetlen aktív olimpiai bajnok. Jövőre a hazai, debreceni Európa-bajnokságra szeretnék igazán komolyan felkészülni, és onnan már csak fél év Peking. Az lehet a negyedik olimpiám, ami elég ritka, különösen egy női úszó számára.
– Pekingben már a coubertini elvet testesítené meg? Azaz a részvételt tartaná fontosnak?
– Igen. Bár Athénba is így mentem ki, és kétszer is alig maradtam le a dobogóról. Egyébként is lesz egy komoly előnyöm a vetélytársak nagy részével szemben: többen aranyérmesként jönnek majd haza az olimpiáról, de én már úgy is megyek ki.
– Milyen intenzitású és színvonalú felkészülést követően?
– Nem tartozom a legfiatalabbak közé, de láttam Güttler Karcsit edzeni, sokat beszélgettem Martina Moravcovával vagy Markus Rogannal arról, egy bizonyos kor után mit érdemes másképp csinálni. Megpróbálom ugyanazokat a váltásokat véghezvinni, mint Athén előtt, hogy fizikailag és mentálisan is bírjam a gyűrődést, és igyekszem majd minél több nemzetközi versenyen indulni, mert ez már önmagában kihoz a monotonitásból.
– Arra éppenséggel most sem panaszkodhat, hiszen a fentiek mellett a Magyar Televízióban Út Pekingbe címmel sportműsort konferál, Kőbányán pedig úszóiskolát vezet. Ha megkérdeznék, mi a foglalkozása, és egyetlen szóban kellene válaszolnia, mit felelne?
– Elsősorban még mindig úszónak tartom magam.