Megmentette az edzője állását is

Érmet kellett nyernem, ez sikerült, ennyi – fogalmazott Gyurta Dániel meglehetősen szűkszavúan a rövid pályás úszó Eb-ről hazaérkezett válogatottunk tegnapi sajtótájékoztatóján, amikor a hivatalos résznél rá került a sor, jóval kisebb lelkesedéssel, amint azt egy újdonsült Európa-bajnoktól várnánk. Aki az athéni olimpián már 15 évesen ezüstérmes volt, ám azóta vasárnapig nem igazán alkotott maradandót. Az Eb zárónapján annál inkább, s a sajtótájékoztató után vele folytatott beszélgetés még inkább megerősíti, hogy a szereplése igazán nem csak „ennyi” volt.

A sajtótájékoztatón az előbb hallhattuk, hogy Cseh Lászlónak kedden reggel fél hatkor már edzése lesz. A csapat másik Európa-bajnokának is ilyen korán kell kelnie?
– Én csak délután megyek le az uszodába, szóval, fél nappal több pihenőt kaptam.
– Mit gondol, a 200 mell hajrájában három század másodperc különbség hány centinek felel meg?
– Fogalmam sincs, és még nem is sikerült visszanéznem a döntőmet. Az biztos, hogy a végén nagyon szoros volt, belülről is így éltem meg. Az utolsó tempóra reflexből kinéztem oldalra, mégse éreztem, hogy én lennék előrébb. Csak reméltem, hogy én nyertem. De aztán felnéztem az eredményjelző táblára, és nagyon boldog voltam.
– A döntőben mi volt a cél?
– Csak a harmadik hely megszerzése. Tudtam, hogy a lengyel Kuczko, aki végül második lett, a 25 méteres medencében nagyon erős, és jobb ideje volt, mint nekem. És úgy gondoltam, hogy az olasz Bossinit sem verhetem meg. De hál’ istennek le tudtam győzni őket.
– Nagyon mélyről indult, hiszen a margitszigeti Eb-t elszúrta, és csak a rövid pályás ob-n dőlt el, hogy indulhat Helsinkiben. Mindez mekkora teher volt a felkészülés során?
– Most utólag úgy látszik, hogy nem volt túlságosan nagy teher, hiszen megoldottam a feladatot…
– Amikor a táblára kiírták, hogy Európa-bajnok Gyurta Dániel, mindenesetre úgy tűnt, nagy tehertől szabadult meg, mert hatalmasat csapott a vízbe.
– Csak azért, mert nagyon örültem.
– Az edzőjéért is úszott?
– Természetesen érte is, hiszen ha ezen az Európa-bajnokságon nem szerzek érmet, akkor kirúgták volna. Vagyis ebben a pillanatban már állás nélkül lenne. Nos, ezt a terhet tényleg cipelnem kellett…
– Ezt komolyan mondja?! Az ugyan eddig sem volt titok, hogy megpróbálták elválasztani Széles Sándortól, de hűségesen kitartott mestere mellett, akivel együtt nyertek olimpiai ezüstöt, s efféle ultimátumról nem tudott a közvélemény.
– Sajnos az utóbbi másfél évben nem sikerült komoly eredményt felmutatnom világszinten, de még Európa-szinten se, ezért a vezetők úgy döntöttek, hogy ha nem állok dobogóra, akkor az edzőm búcsúzhat az állásától.
– És egy olimpiai ezüstérmesnek nincs beleszólása abba, hogy kivel szeretne készülni?
– Van is, meg nincs is, mert végeredményben a vezetők döntenek.
– Holott ez mégiscsak bizalmi kérdés két ember között.
– Teljes mértékben egyetértünk, ne tőlem kérdezze, hogy mindez miért alakult így. Szerencsére ezen már felesleges rágódni, hiszen országos csúccsal érmet nyertem, ráadásul aranyat.
– A 100 méter csak bemelegítés volt?
– Egyáltalán nem, de itt a célom eleve csak a középdöntőbe jutás volt. Itt is jó időt úsztam, ha nem is a legjobbamat, és ekkor már tudtam, hogy jó formában vagyok, bizakodva várhatom a kétszázat.
– S most hogy várja a márciusi melbourne-i világbajnokságot?
– Szeretnék döntőbe jutni.
– Azt gondolnánk, hogy merészebbet mond.
– Egyelőre maradjunk csak a döntőnél. Ott aztán már amúgy is bármi megtörténhet.