Megtört a jég, és most ez a legfontosabb

Benedek Dalma az idén mindent megnyert, amit csak lehetett: az Európa- és a világbajnokságon is győzött kajak egyes ötszáz és ezer méteren. Az ő esete is azt példázza, olykor még a legtöbb sem elég. Egyrészt a sikerei után megvált korábbi edzőjétől, Simon Miklóstól, és csatlakozott Fábiánné Rozsnyói Katalin csapatához, másrészt a sportújságírók szavazatai alapján – Nagy Tímea mögött, Kovács Ágnes előtt – csak második lett Az év sportolója választáson.

Kicsit sem csalódott amiatt, hogy nem önt választották Az év sportolójává?
– Először mindenkinek azt vágtam rá, természetesen nem, ám annyian megkérdezték, hogy komolyan elgondolkodtam rajta. Felidéztem magamban, amit az Európa- és a világbajnokság előtt mondtam. Akkor úgy nyilatkoztam, az a legfontosabb, hogy kihozzam a maximumot magamból, ha az csak az ötödik helyhez lesz elég, akkor azt is higgadtan elfogadom. A négy aranyérem felülírta ezt az okoskodást, de most feltettem magamnak a kérdést, tényleg örültem volna Szegeden akár csak a második helynek? A szavazáson látszólag előállt ez a helyzet, a lehető legtöbbet teljesítettem, mégis csak második vagyok. Még sincs bennem keserűség, mert nem rajtam múlott a végeredmény, ráadásul Nagy Tímea legalább annyira megérdemelte az elismerést.
– Őt, illetve Kovács Ágnest ismerte már korábbról?
– Nem, csak hétfő este ismerkedtünk össze, továbbá most először voltam hivatalos a gálára, amely így nagy élményt jelentett. Mindkettőjükkel úgy beszélgettünk el, mintha már évek óta ismernénk egymást, hiába, a sportolók fél szavakból is megértik egymást.
– Hadd tegyek fel egy kicsit gonosz kérdést: Simon Miklóst ön szerint hányadik hely illette volna meg az edzők között?
– Nem tudom, de talán nem is ajánlották, mert minden szövetség csak egy embert nevezhetett meg, s a kajak-kenusoktól nyilván Kati nénire esett a választás. Nem tudom, tényleg gonosz kérdés.
– Tehát kicsit már ön is elfelejtette korábbi edzőjét?
– Szó sincs róla. Nagyon nehezen hoztam meg a döntést, de amikor adódott a lehetőség, hogy a világ legjobbjaival készüljek együtt, akkor úgy éreztem, élnem kell vele. Teljesen megértettem Mikit, hogy neheztel rám, s magamra vállalom, hogy önző vagyok. Mentségemre szolgál, hogy valahol minden sportoló önző, magának a legjobbat akarja, tudva, csak így érhet el eredményt. Tíz évig dolgoztunk együtt, tudtam, volt edzőmnek több idő kell, hogy megeméssze a történteket, ezért én nem is kezdeményeztem beszélgetést, találkozót. Nagy örömömre tegnap megtört a jég. Amikor indultunk haza, Miki odalépett hozzám, hogy váltsunk néhány szót. A néhány szóból hoszszú beszélgetés kerekedett. Még tanácsokat is adott, végre azt éreztem, hogy békében váltunk el. Ez még annál is fontosabb, hogy elsőnek vagy másodiknak választottak-e a szavazáson. Összességében tehát nagyon jó estém volt.
– Az imént így fogalmazott: „adódott a lehetőség”. Tehát nem ön jelentkezett Fábiánnénál, hanem az edzőnő hívta önt?
– Nem, én kerestem meg őt, Kati néni ezekben a kérdésekben nagyon korrekt. Az adódott a lehetőséget úgy értettem, bizonyítottam, jó kajakos vagyok, méltó arra, hogy a legjobbakkal készüljek együtt.
– Ezen az alapon akkor kellett volna igazából a váltáson elgondolkodnia, ha rosszul sikerül az éve, nemde?
– Igen, de akkor aligha kerülhettem volna Kati néni csapatához. Hazudnék, ha letagadnám, valahol ez volt a célom. S bár a munkámat nem befolyásolta az év során, mindig ott motoszkált a fejemben.
– Ismét önt idézném: a sportolók önzők. Új társai is így fogadták?
– Volt bennem ilyen félsz, de szerencsére nem így történt. Nyolcan vagyunk a csapatban, mindenki tisztában van vele, hogy ebből négy utazhat majd az olimpiára, tehát óriási a tét, a versenyhelyzet, a mindennapok mégis teljesen normálisan telnek.
– Még szigorúbban öten vetélkednek egyetlen helyért. A kívülálló számára legalábbis Kovács Katalin, Janics Natasa és Paksy Tímea helye biztosnak tűnik a négyesben.
– Csak Kati nénit idézhetem: nincsenek bérelt helyek. Nagyjából persze mindannyian tisztában vagyunk azzal, amit mondott.
– S ön is a négyesbe szeretne bekerülni, ami legalább érmet, de akár aranyat érhet Pekingben?
– Én az olimpiáért hajtok. A csapathajókat különben is Kati néni állítja össze. A biztos aranyéremmel pedig nem értek egyet. Jelen állás szerint a négyesben várható a legnagyobb harc. A németek fiatalok, fejlődnek, egyértelműen erre a számra összpontosítanak, s biztosan számolnunk kell a kínaiak előretörésével is. Lelkileg, persze, azt a harcot már könnyebb lesz megvívni.