Az idei már a hatodik karácsonyom lesz Las Vegasban, hiszen 2001 októberében jöttem ki, és azóta minden év végét itt töltöttem. Az amerikaiak is nagy izgalommal várják az ünnepeket, talán csak annyi a különbség, hogy itt műfenyőből nagyobb a választék. Ja, igen, és az, hogy itt nem ismerik a szaloncukrot. De nekünk persze van, minden évben otthonról jön a szállítmány, most is a sógorom küldte, és a barátaink hozták ki – mondja a Dunaújvárosból nagyon messzire került Supola, aki az idén először állít műfenyőt. „Van három eleven cicánk, miattuk a fa környékén naponta legalább kétszer kellene porszívózni, és erről most szó sem lehet. December 1-jén ugyanis gyarapodott a családunk, megérkezett a pici Melitta, akit a széltől is óvunk. A nevét a születésekor rögtön elírták, mert a dupla t betű az amerikaiak számára teljességgel szokatlan és kimondhatatlan, de nekünk rögtön megtetszett, közösen választottuk a feleségemmel. A Melitta egyébként görög eredetű név, szorgos méhecskét jelent; és kell-e mondani, hogy ez a kis méhecske számunkra most a legszebb ajándék? Szóval, ez a karácsony igazán különleges lesz, sokkal családiasabb, mint az előző öt volt itt Las Vegasban. Az elején nagyon furcsa volt, távol Magyarországtól, s bár most már saját családom van, biztosan újra eszembe jut majd, hogy szenteste után milyen jó lenne együtt lenni az otthoniakkal, édesanyámmal, a testvéreimmel…”
Már csak azért is, mert amióta Las Vegasban él, Supola Zoltán mindössze ötször tudott hazalátogatni. A szerencsejáték fővárosában nemcsak a játékgépek tízezrei üzemelnek huszonnégy órán keresztül, de a show-műsorok is mókuskerékszerűen pörögnek. A Cirque du Soleil a Bellagio Hotelben, ahol Supola is fellép, évente 476 előadást tart, heti tízet. A héten a hétfő és a kedd szünnap, a többi viszont akkor is munkanap, ha szentestéről van szó, mint az idén. A társulat tagjai majd másnap hajnalban, egy óra után érnek haza. Megjegyzendő, hogy a produkcióban nyolcvan artista szerepel, a háttérben pedig százötven technikus ügyel a részletekre, mert ez azért nem átlagos műsor. A Bellagio Hotelnek része egy hatalmas színház is, amit direkt erre a show-ra építettek nyolc-kilenc éve 100 millió dollárért. Az előadás egy óriási, másfél millió gallon vizet tartalmazó medencében és afölött játszódik. Supola például egy tíz méter magasan lengő vitorlás hajó jelenetében mutat be korlátgyakorlatot, majd repül, hogy aztán a társai elkapják. A produkcióban azonban nem ő az egyedüli magyar. „Jelenleg Lengyel Imre volt műugróbajnok barátommal, valamint Tokár Józseffel és Jobbágy Zoltánnal, akik már a cirkusz világából jöttek, négyen képviseljük a magyar nációt. Húsz másik mellett. S akadnak köztünk még komoly sportmúlttal rendelkezők, az amerikai Suzannah Bianco például Atlantában olimpiai bajnok volt műúszásban.” A nézőtéren pedig mostanában Steven Spielberg, Harrison Ford és Sting is feltűnt, hogy más területről is mondjunk néhány nagy nevet.
Las Vegasra Supola szerint hatványozottan igaz a mondás, hogy magyarokkal a világ bármely szegletében össze lehet futni. Mint mondja, az első évben igencsak meglepődött, hogy ha bement egy boltba, gyakrabban hallott magyar szót, mint oroszt. Sokan vannak, akik a szerencsejáték világában dolgoznak, például kártyaosztók, és persze akadnak, akik nyerni szeretnének. „Nagy ritkán én is szoktam játszani, de csak óvatosan. Aki itt él, annak nagyon vigyáznia kell, nehogy elkapja a játékszenvedély. De ez engem nem fenyeget.”
Supola nem tagadja, olykor nosztalgiázik. Ilyenkor eszébe jutnak a régi versenyei, hiányérzet azonban nincs benne. „Úgy gondolom, amit lehetett, azt kihoztam magamból. Amúgy két-három héttel ezelőtt lejártam egy tornaterembe, és kimondottan jó érzés volt újra felmenni a korlátra, nyújtóra vagy egyszerűen csak beszívni a levegőt, érezni a magnéziát” – vallja be. Azt viszont nem tudja, meddig maradnak Las Vegasban. Már berendezkedtek kint, és fogalma sincs, mit hoz a jövő. „Amikor kiköltöztem, akkor sem tudtam, hogy öt évre jövök, tizenötre, esetleg húszra. Lehet, hogy húsz lesz belőle, ám akár két év múlva is hazaköltözhetünk” – jegyzi meg, s így egyelőre még maradnak a ritka hazalátogatások. „Minden évben áprilisban és augusztusban kapunk egy hét szünetet, december elején pedig kettőt. Egy ilyen hatalmas show-t csak úgy lehet üzemeltetni, ha mindenki egyszerre veszi ki a szabadságát. Szóval, decemberben tíz-tizenkét napra haza tudok menni, ám ez most a pici jövetele miatt elmaradt. Viszont kijött hozzánk az anyósom, aki rengeteget segít, és áprilisig itt is marad velünk” – tudjuk még meg. Ezen a ponton azonnal kínálja magát valamiféle vicc, ám a bensőséges ünnepi hangulatra való tekintettel azzal búcsúzunk, hogy boldog karácsonyt kívánunk.
Tompos Márton
Kocsis Máté: In memoriam Momentum
