Iglói Mihály, a foglyok jótevője

S P O R T T Ö R T É N E T A levél éppen hatvanéves. 1947 tavaszán íródott egy Szovjetunióban raboskodó fogoly tollából. A neve ismeretlen. Viszont amiről beszámol, az az idő távlatában megdobogtatja a szívet, mert szóba kerül a levélben az ugyancsak orosz hadifogságban lévő Iglói Mihály neve. Ezekről a szomorú hónapokról vajmi keveset tudunk ma is, pedig Iglói edzői ténykedése 1954 és 1956 között egyénileg és váltóban tizenöt világcsúcsot eredményezett.

Így kezdődik a levél: „Iglói mintaképe lehet minden magyar sportembernek. A fogság szomorú napjaiban Vida Karcsival együtt [Vida a MAFC, majd az Elektromos labdarúgója volt – K. A.] fölráztak bennünket a letargiából, versenyeket rendeztek, sportoltattak bennünket. És mi lett az eredmény? A fáradtan, szomorúan ballagó foglyok helyett vidáman futkározó, tornázó, futballozó foglyok lepték el a nagy sorakozóteret. Még az öreg, ötvenes Aczél tornatanár úr is óriáskörözött. Odakint is minden analfabéta sporttársunk meggyőződött a sport csodálatos hatásáról. Amellett Iglói keze alatt nagy javuláson mentek keresztül atlétáink. Nem jut eszembe annak a debreceni atlétának a neve, aki 170-et ugrott magasba. Biztosan a tavalyi legjobb harminc között lenne. Azt hiszem, ez fogolytábori csúcs.”
Milyen új a szóhasználat: fogolytábori csúcs. Ezt így sohasem láttuk leírva. A „csúcsteljesítmény” és a „csúcseredmény” kifejezést is csak 1935-től.
„A labdarúgó-bajnokságot Vida Károly rendezte – folytatódik a levél. – Tizenkét csapat indult rajta! Edzések is voltak, nem csak mérkőzések, s merem állítani, hogy igen jó színvonalú mérkőzéseket játszottak a csapatok, s a mérkőzések legfőbb szurkolói a szovjet tisztek voltak.”
A továbbiakban a levélíró a legfontosabbat mondja ki: „A most következő különféle külföldi nagy versenyekre és elsősorban az olimpiára [az 1948-as londoni olimpiára gondol] való tekintettel nagy szükség lenne ezekre a sportemberekre. Gondoljuk csak [el], mit jelentene a magyar sportnak egy Vida Karcsi vagy egy Iglói Náci nagy szervező ereje, sportrajongása. Biztos vagyok benne, hogy az NSB [Nemzeti Sport Bizottság] mindent el fog követni ezeknek a sportembereknek a hazahozatala érdekében, akik idehaza a megújhodott, demokratikus magyar sport pillérei lennének.”
Iglói Mihály (1908–1998) szülővárosában, Egerben kezdett futni, és rövid időn belül a nemzetközi élvonalba került. Tagja volt a MAC 1938-ban – később nem hitelesített – világrekordot elért 4´1500 méteres váltójának (a váltó összetétele ez volt: Csaplár, Rátonyi, Iglói, Szabó M.), de karrierjét derékba törte a két évig tartó orosz hadifogság. Végül azonban hazakerült, és 1950-től a Bp. Honvéd edzőjeként jelentős részt vállalt a korszerű edzésrendszer alkalmazásában és elterjesztésében. A szakaszos (intervallumos) módszer továbbfejlesztésével, az évről évre fokozódó megterhelésű tréningekkel közép- és hosszútávfutó-tanítványainak teljesítménye növekedett. Legnagyobb edzői sikerei az Iharos Sándor, Rózsavölgyi István, Tábori László hármashoz fűződtek. Az „Iglói-istálló” futói összesen 309 országos vagy egyéb csúcsot értek el, ezekből azonban a mesternek az a nyolc egyéni és az a három 4´1500-as váltóban felállított világrekord volt a legkedvesebb, amit Iharos Sándor produkált.
Iglói és tanítványai (Iharos kivételével) részt vettek az 1956-os melbourne-i olimpián, de az ismert okok miatt a várakozás alatt szerepeltek. A mester ezután úgy döntött – Tábori Lászlóval egyetemben –, hogy nem tér vissza Magyarországra. Ha emigrálásának okairól kérdezték, magyarázatként mindig hozzátette, nem akart még egyszer orosz hadifogságba kerülni. A Szovjetunióban eltöltött két évről sohasem beszélt.
Versenyzőként is megszállott volt, ami aztán edzői pályafutása során csak fokozódott. Tanítványai számára mindig újabb és újabb edzésprogramot dolgozott ki. Egy alkalommal – hihetetlen! – hatvanezer ilyen egyéni programot számolt össze füzeteiben. Sikereinek titka – a szorgalmon kívül – kétségtelenül az úgynevezett intervall-edzésrendszerben keresendő, de több más eredeti ötlettel is gazdagította az edzéselméletet.
A varázslatos edzőt Amerikában is elismerték, 1956 után ugyanis itt telepedett le. (Sokáig Tábori Lászlóval együtt lakott, aki – mielőtt edző lett – néhány évig még a versenyzője volt.) Iglói atlétái 45 egyesült államokbeli csúcsot állítottak fel, tanítványa volt az 5000-es olimpiai bajnok Robert Schul. Görögországban szinte a mai napig legenda övezi Iglóit, hiszen versenyzői 35 görög bajnokságot és két Balkán-csúcsot értek el.
Ennyit kiegészítésként ahhoz a levélhez, amely hatvan évvel ezelőtt, 1947-ben íródott.
„Biztos vagyok benne, hogy az NSB mindent el fog követni ezeknek a sportembereknek a hazahozatala érdekében, akik idehaza a megújhodott, demokratikus magyar sport pillérei lennének.”
Iglói Mihály az lett.