Kijelölés szubjektív objektivitással

Berlinben stílszerűen német sikerrel zárult az idei öttusa-világbajnokság, a házigazdák némi meglepetésre az éremtáblázatot is megnyerték. A mieink női vonalon elmaradtak a várakozástól, a férfiak a csapat és váltó viszonylagos gyengélkedését egyéniben Horváth Viktor arany- és Németh Róbert bronzérmével zárójelbe tették. Németh olimpiai kvótát is szerzett, így már négy van a mieink birtokában, s a ranglista alapján jövőre várhatóan még legalább egy lesz. Ehhez képest Pekingben csak két honfitársunk indulhat majd, nehéz lesz Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány dolga a válogatásnál.

Berlinben – és szerte az országban – nemzeti eledelnek számít az Eisbein, amit jéglábnak lehetne tükörfordítani, de nem kell megijedni: nagyon finom bőrös főtt csülökről van szó, amit párolt káposztával, krumplival, tormával, mustárral tálalnak, s aki nem kér mellé sört, azt kinézik a kocsmából. A berlini öttusa-világbajnokság végére maradt magyar küldöttséggel nem esett meg ez a csúfság a Kurfürstendammon, a búcsúvacsora tíz Eisbein és annál azért több korsó sör társaságában rendben és kedélyesen lezajlott. Azért még előtte beszéltünk Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitánynyal, mert sejtettük, ilyen lakoma után fontosabb a pihenés, mint a gondolkodás.
A szakvezetőtől az olimpiai válogatás kellemes nehézségeiről érdeklődtünk, hiszen ismert, az idei rigai Eb-n Horváth Viktor (1. hely), Tibolya Péter (6.) és Balogh Gábor (7.), itt a berlini vb-n pedig Németh Róbert (3.) szerzett pekingi kvótát. „S ehhez még jön legalább egy jövőre, a budapesti vb után lezárt világranglistáról” – elemezte a helyzetet Pálvölgyi, aki a viadal előtt azt mondta tréfásan, reméli, fiai nem szereznek több kvalifikációt, mert még azt lehet hinni, ingyen osztogatják… Akinek még nincs, az pontosan tudja, hogy ez nem így van, említhetjük például a két litván világklasszist, a kétszeres vb-első Andrejus Zadnieprovskist és a vb- és Eb-aranyérmes Edvinas Krungolcast. Előbbi Rigában kihullott a selejtezőből, itt Berlinben 6. lett, de csak a dobogósoknak járt (volna) kvóta, utóbbi pedig szégyenszemre – vb-címvédőként – egyik csúcsviadalon sem került be a döntőbe.
Visszatérve a mieinkre, Pálvölgyi elmondta, hogy előzőleg az idei Eb és vb, valamint a jövő évi budapesti vb számított volna a fő válogatóversenynek. Ám végül meggyőzték róla, hogy azok érdekében, aki ebben az évben ilyen-olyan okok, például sérülés miatt – lásd Tibolya Pétert vagy Marosi Ádámot – nem kaphattak elég lehetőséget, több esélyt kellene adni. Ezért jövőre belép majd még két Világkupa-viadal (az egyik bizonyosan a budapesti lesz), ezek után dönt a kapitány, mint mondta: „szubjektív objektivitással”. Ez valami hasonlót jelent, mint ahogy még a rigai kontinensviadal előtt betette a csapatba Horváthot, noha a lefektetett száraz válogatási elvek alapján nem volt benne a legjobb háromban. Ehhez képest megnyerte az Eb-t, majd a vb-t, Pálvölgyi húzása tehát enyhén szólva is bejött. Németh bravúrja esetében viszont (szerencsére kellemes) meglepetés érte, amit nem is tagadott. Mint mondta, Tibolya kiesése után nem mert kockáztatni, hiszen Németh bizonytalanul vívott a római Vk-n. Ha ő a csapattag, aranyérmesek vagyunk Berlinben, így maradt a bronz.
Az olimpiai szereplés ennél is komolyabb dolog, s mondjuk öt jelöltből nem lesz könnyű megtalálni a nyerő párost. Arra a kérdésre, hogy az idei tündöklésével Horváth helye már biztos-e Pekingben, a kapitány azt a diplomatikus választ adta, hogy nem szeretné idejekorán kijelölni a csapatot, de a székesfehérvári kiválóság megerősítette pozícióját. Horváth egyébként Athénra is kvótát szerzett, de ő lett a „síró harmadik”, tartaléksorban maradt. Azért ezt, ha nem jön közbe sérülés vagy betegség, nehéz elképzelni most is. A berlini vb további értékelése kapcsán Pálvölgyi úgy fogalmazott, hogy majdnem megvalósult a „minden számban érem, közte egy arany” mottó. A váltó hajszállal, pontosabban néhány méterrel lemaradt a dobogóról, de a második egyéni medál ellensúlyozta, sőt túlszárnyalta.
A nőknél csak a staféta tudta szállítani azt az eredményt, amelyet előzetesen Kulcsár Antal szövetségi kapitány megfogalmazott, e konkrét esetben a 3–6. hely valamelyikét. A Vörös Zsuzsanna, Tóth Adrienn, Kovács Sarolta váltócsapat – amelyben a két utóbbi versenyző még csupán 16 éves – negyedik lett. A hagyományos verseny viszont nem jött össze, egyéniben az olimpiai bajnok, háromszoros vb-, kétszeres Eb-győztes Vörös legjobb magyarként most csak tizennegyedik lett. Egyedül neki van pekingi indulási joga, amit a rigai Eb-n elért ötödik helyének köszönhet. Kulcsár úgy fogalmazott, hogy meglátása szerint a második kvóta is meglehet a világranglistáról, hozhatja a most rosszul selejtezett Máthé Vivien vagy a fiatalok közül a vb-n szerepelt Tóth Adrienn, Gyenesei Leila, Kovács Sarolta, esetleg Bartalis Zsófia vagy Cseh Krisztina.
Kitágítva Magyaroszágról a világra az ötkarikás helyzetet, a vb-n elvileg az egyéni verseny első három-három helyezettje jutott volna indulási joghoz, de részben azok végeztek az élcsoportban, akik az Eb-n Rigában is. Így Berlinből csak a győztes francia Amélie Cazé, a bronzérmes litván Laura Asadauskaité, valamint Németh lehet ott Pekingben. A német főváros Olimpiai Parkjában nagy meglepetés volt a hazaiak kiemelkedő szereplése, két-két arany- és ezüstéremmel, illetve egy bronzzal az éremtáblázat élén végeztek. A mieink következnek mögöttük, érdekesség az oroszok és a litvánok gyengélkedése, valamint a csehek teljesítménye. Ám a csúcs öttusában is az olimpia, s ebből a szempontból nem állunk rosszul.