Sírba vitt titkok

Nem a kegyeletsértés szándéka mondatja velünk, hanem az élet, a holnap is pályára lépők életének tisztelete: túlságosan gyorsan sírba tették Antonio Puertát. Az FC Sevilla 22 éves labdarúgója szombaton a Getafe elleni mérkőzésen esett össze, kedden hunyt el, és szerdán már el is temették. A tragédia lehetséges kiváltó okaként vele született szívgyengeséget, szívizom-elégtelenséget, fatális keringési rendellenességet, tüdőembóliát emlegetnek, de boncolás híján most már örökre marad a találgatás.
És az újabb kétely. Mint annyiszor, például a 2004 januárjában hasonlóan váratlan és megmagyarázhatatlan halált halt Fehér Miklós esetében. Akinek koporsóját portugál klubja különgéppel hozta Budapestre, és a Benfica követei, élükön Eusebióval nem is tágítottak mellőle, míg Győrben el nem hantolták. A lisszaboniak nagyon megbecsülték és méltó végtisztességben részesítették magyar játékosukat; ezzel egyszersmind megakadályozták, hogy bármi is kiderüljön halála okairól.
Életerős, sportos életvitelű, makkegészségesnek hitt fiatalok távoznak közülünk, és az érintett egyesületek, nemzeti szövetségek sportorvosai nem is kíváncsiak rá, miért. Talán mert tudják? És nem akarják, hogy mindenki megtudja?
Kedden az angol másodvonalban szereplő Leicester játékosa, Clive Clarke kapott szívrohamot, és ha nincs az öltözőben újraélesztő készülék, talán már őt is eltemették volna. Hasonló sietséggel. A spanyol és brit sportoló elhunytával, illetve betegségével megdőlt az a tétel is, amely szerint azok a labdarúgók az igazán veszélyeztetettek, akik messzi idegenből, kellő fizikai alapok híján érkeznek a testet és lelket ölő profi világba.
A baj vagy specifikusabb – boncolás és bizonyíték híján, laikusként persze nem vállalható a vádaskodás –, vagy épp ellenkezőleg, általánosabb. Ez utóbbi esetben viszont 2300-ban az lesz majd olvasható az orvosi tankönyvekben: háromszáz évvel ezelőtt hivatásos labdarúgás néven olyan intenzitással űztek Európában egy sportágféleséget, hogy arra az emberi szervezet teljességgel alkalmatlan.