Bizony, a zetelaki kézilabdás utánpótlásból nemcsak a románok, hanem mi is meríthetnénk. Annál is inkább, mert a Hargita lábánál fekvő, több mint négyezer lelket számláló, gyakorlatilag színmagyar település 1996-os évjáratú csapata tavaly a Ferencváros hasonló korú lányait is nagyon megizzasztotta, az anyaország ráadásul a Székelyföld kisebb városaiban, falvaiban még mindig elképesztő vonzerő. Ezért is jelentenek rengeteget a hasonló kőszegi hétvégék; mert a gyerekek otthon szőtt ábrándjai találkoznak az itteni valósággal, ami egészen ritka, szerencsés egybeesés. Bár ebben Fortunánál jóval nagyobb a szerepe Kű Lajosnak, aki úgy folytatja:
– Természetesen a szellemi, műveltségi vetélkedők sem maradtak el, idén a kerek évfordulók alkalmával Liszt Ferenc, a nándorfehérvári diadal és a Rákóczi-szabadságharc adták a témát. Azért több szabadidős programot is szerveztünk, annál is inkább, mert a srácok folyamatosan azt hajtogatták, megyünk-e fürdeni. Hát mentünk, nem is akárhová, Bükre, ahol dr. Németh István elnök-vezérigazgató azt kérdezte, hányan lennénk, és amikor rávágtam, körülbelül kétszázan, vett egy nagy levegőt. De ingyen beengedett minket két turnusban, ezzel felejthetetlen élményhez juttatta a társaságot. A zetelakiak jöttek a legmesszebbről, ezért ők maradtak a legtovább, csak hétfő reggel indultak haza, úgyhogy vasárnap este Kőszeg főterén még részt vettek az adventi gyertyagyújtáson. Meghívtuk őket egy forró csokira és egy szelet tortára, de amikor ismeretlen járókelők megtudták, honnan jöttek, ők is vendégül látták őket erre-arra. Nincs annál nagyobb öröm, mint ilyen boldognak látni ezeket a gyerekeket.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!