Már a negyeddöntők szereposztása is felért egy kisebb szenzációval, hiszen az elitnek tagja lehetett Angola is – a csoportból a németeket, a nyolcaddöntőből a koreaiakat billentette ki –, és kis híja, hogy nem jött létre az angolai–japán párharc. Ezt az ázsiaiak koreai mestere hiúsította meg, hiszen öt perccel a meccs vége előtt, háromgólos vezetésnél akkor kért időt, amikor egyik játékosa éppen ziccerben repült a dán kapu felé. A helyzet ettől ugyebár nem ki-, hanem félbemaradt, a skandinávok egyébként is joggal érezhették úgy mínusz háromnál, hogy ezt az időt nekik kérte a bugyuta ellenfél. A mérkőzést így 19-19-re mentették, a hosszabbításból pedig 23-22-vel továbbevickéltek. A hagyományos erőviszonyokból kiindulva azért is roppant szerencsésnek mondhattuk őket, mert Japán és Angola kiverése árán bejuthattak az elődöntőbe.
Eközben az első szerdai negyeddöntőben már francia–orosz csúcsrangadó zajlott. A harmadik évezredben e két alakulaton kívül senki más nem nyert világbajnokságot – az oroszok 2001-ben, 2005-ben, 2007-ben és 2009-ben, a franciák 2003-ban diadalmaskodtak –, két esztendeje Kínában nem véletlenül csak a fináléban feszültek egymásnak. Most azért kellett előre hozni a randevút, mert a „Kékek” a csoportban 17-10-es félidei vezetést szórakoztak el a házigazda brazilokkal szemben, így csupán másodikként léptek tovább, de azóta 39-20-ra lesöpörték a románokat, majd az egyenes kieséses szakaszban, a hajrában 14-18-ról magától értetődően fordítva 26-23-mal áttempóztak a svédeken is. Az oroszok döccenő nélkül, százszázalékos teljesítménnyel haladtak idáig, két legszorosabb találkozójukat 6 és 9 góllal hozták, a többit tízes különbség felett.
Szerdán is elképesztő tempójú és dinamikájú mérkőzést vívtak, a szokásosnál valamivel több technikai hibával és elrontott ziccerrel. A kevesebbet rontó franciák szünetben 13-12-re vezettek, a második félidőt azonban egyértelműen uralták. Támadásaik több ismeretlenesek voltak, és ha pillanatnyilag egyéb nem adódott, Lacrabere rendre bezúzott egy-egy gólt. Hátul pedig a nem is klasszikusan nyitott, nem is zárt, hanem kilépős, visszalépős védekezés megfogta a címvédőket, akik 19-24-ről még visszakapaszkodtak 23-24-re, de a francia válogatott végül 25-23-as diadallal masírozott tovább.
Mondhatnánk, az a csapat, amelyet a mieink a tavalyi Eb-n, Lillehammerben még 21-18-ra legyőztek, de ne áltassuk magunkat: ez a csapat nem az a csapat.
A szerda igazi sztorija azonban Oroszország kiesése, hiszen ilyesmi legutóbb 2003-ban esett meg. És akkor is olyan meglepetésnek számított, hogy a komplett küldöttség ott időzött a vb végéig a zágrábi csapathotelben, mert mindent előre lefoglaltak, kifizettek; fel sem vetődött bennük, hogy lemaradhatnának a végjátékról.
Igaz, ijedtükben megnyerték a következő három világbajnokságot. Hasonló mesterhármas most nehezebbnek ígérkezik, mert iszonyatosan sűrűvé vált a nemzetközi élmezőny.
Nekünk is roppant bajos lesz a helyünket megtalálni benne. Nemhogy az elején, a közepén is.
