Összedobnak egy alpesi folyót Londonban

Hegyvidéki környezetet igyekeztek kialakítani a szervezők az idei londoni olimpia kajak-kenus szlalomversenyeire.

LM
2012. 02. 10. 8:25
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„Megpróbálunk alpesi folyót idevarázsolni” – fogalmazta meg a célt Simon Ricketts, a központ menedzsere a Reuters hírügynökségnek nyilatkozva. „Versenyzői szemszögből nézve jelenleg valószínűleg ez a legerősebb pálya, amelyen le lehet jönni” – tette hozzá.

Bár a kajak-kenu szlalom szakága érthető okból – megfelelő folyó híján – Magyarországon nem igazán elterjedt, ebből kifolyólag nem is tartozik a legnézettebb ötkarikás események közé, azért azt a laikus is megállapíthatja, hogy a tevékenység nagyon is látványos. A versenyzőknek 300 métert kell leküzdeniük zúgókon áthaladva úgy, hogy fémhuzalról lelógó póznákat kell megkerülniük, vagy azok között áthaladniuk, időnként a menetiránnyal szemben. A rendkívüli fizikális felkészültséget igénylő sportágban az olimpián négy számban – férfi és női kajak egyesben, illetve férfi kenu egyesben és párosban – küzdenek a résztvevők az érmekért.

Münchenben debütált

A szlalom kajak-kenu először 1972-ben, Münchenben szerepelt az olimpiai programban. Arra az eseményre a nyugatnémetek költséges pályát húztak fel Augsburgban, de a keletnémetek sem akartak lemaradni mögöttük, és hasonló mesterséges létesítményt alakítottak ki Zwickauban, és meg is nyerték mind a négy számot. A sportág ezután egy időre kikerült az ötkarikás műsorból, 1992-től azonban ismét része.

A folyamatosság e tekintetben megvan, a pálya kialakítása azonban sohasem ugyanolyan. A tervezők elemzik a korábbi pályákat – azt, hogy mekkora kihívást jelentenek a versenyzők számára, miként zúdul lefelé a víz, hogyan vannak elhelyezve az akadályok –, és rendszerint valami újat gondolnak ki.

Esély a kicsiknek

Simon Ricketts, aki maga is űzte ezt a sportot, példaként említette azokat az elemeket, melyeknél az áramló víz felső rétege visszacsapódik az érkező kajakos vagy kenus arcára, mellkasára. Mint mondta, ezek négy éve, a Peking közelében kialakított pályán túlságosan erősek voltak. „Emiatt a versenyzők súlya vált meghatározóvá, a nagy darab, izmos lapátolók sikeresen küzdötték át magukat ezeken a pontokon, míg a kisebbek nehezen boldogultak a feladattal, még akkor is, ha egyébként jó ritmusban vágtak neki a hullámnak. Éppen ezért mi igyekszünk abszolút igazságos feltételeket teremteni e tekintetben is, vagyis úgy kialakítani a »lassítókat«, hogy a kisebb, de ügyes versenyzők is képesek legyenek átjutni rajtuk” – ecsetelte.

Telt ház

A körülmények tehát várhatóan adottak lesznek a kiegyensúlyozott versenyekhez, amelyeket minden bizonnyal telt ház előtt rendeznek majd meg. Shaun Dawson, a Lee Valley Regional Park Authority igazgatója örömmel újságolta, hogy az összes versenynapra elkelt mind a 12 ezer jegy.

„Egészen közelről lehet követni a gyors versenyt, illetve érzékelni a tomboló zuhatagot. Különleges képességek kellenek ahhoz, hogy a póznák érintése nélkül végigmenjen valaki a pályán úgy, hogy közben az idővel is harcol. Ez nagyon gyors és energikus sportág, komoly ügyességet és erőt igényel, ezért is annyira vonzó” – igyekezett magyarázatot adni a nagy fokú érdeklődésre a központ vezetője.

Dawson szerint azért is lesznek sokan ezeken a versenyeken, mert Nagy-Britanniában roppant népszerű a vadvízi evezés, a kajak-kenu a leggyorsabban fejlődő vizes sportág: a szigetországban 1,2 millióan űzik valamilyen formáját.

Verseny a természettel

Sokan éppen az ilyen mesterséges központokat látogatják, amelyekben minden felszerelés rendelkezésre áll, és képzett instruktorok foglalkoznak kezdőkkel, haladókkal. És bár a vadvízi kajakozásnak, kenuzásnak, evezésnek a természetes környezet a legszebb díszlete, a gyakorlatiasság és a használhatóság szempontjából nagy előnye az ilyen centrumoknak, hogy általában könnyen megközelíthetők, és biztonságosabbak is, mint a sziklás, köves folyómedrek, ugyanakkor hasonlóan komoly fizikai igénybevételt jelentenek. Lényeges az időfaktor is: akinek csak egy-két órája van, az is befizethet pár körre, míg a hegyi folyókhoz esetenként sokat kell utazni, főleg a sík vidéken élőknek.

Shaun Dawson biztosítottnak látja a létesítmény jövőjét, és nemcsak azért, mert elsőként az olimpiai helyszínek közül már egy következő eseményre – nevezetesen a 2015-ös világbajnokságra – is készülhet, hanem azért is, mert minden bizonnyal sokan fogják majd látogatni a hétköznapokban is. Mint ahogy teszik már most is. A Lee Valley White Water Centre építése, a vizet biztosító tározó és maga a pálya kialakítása 2010 végén fejeződött be, 2011 tavasza óta pedig már a nagyközönség is használhatja.

„Az olimpiához kötődő nagy munka, például a lelátók kialakítása áprilisban kezdődik. Akkor adjuk át az ötkarikás szervezőknek a létesítményt bérleti szerződés keretében, és szeptember elején kapjuk majd vissza” – tette hozzá Dawson. Onnantól pedig az egyik legjobban (utó)hasznosuló ötkarikás létesítmény lehet.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.