Mivel ez, Agyastól szokatlan módon, nem csupán szónoki kérdés volt, felelevenítettem, hogy valóban, másnap reggel a Közgázon szóbeli vizsgám volt. Azaz csak lett volna, mert bementem, és kijelentettem, hogy sajnálom, felkészültem, de vizsgázni nem tudok, nem vagyok abban az állapotban. Erre a tanár, középkorú férfi, azt kérdezte, a 6–0 miatt, ugye, és úgy folytatta, megértem, nem írom be, jöjjön vissza legközelebb. Agyas e ponton azért visszavette a szót:
– Nem tudom, emlékszel-e, az 1990-es vb elején kórházban voltam, mert egy hülye kapus a szögletnél a labda helyett engem ütött ki oldalra. Hatan voltunk a szobában, mellettem egy marha jó pofa cigánygyerek, a Sanyi. Nem sok fogalma volt a világról, amikor egy délután a nővér azt kérdezte tőle, estére hozzon-e neki kacsát, rávágta, ha lehet, hát természetes, de amikor este meglátta, hogy műanyag küblit kapott, azt mondta, ja, ha ez a kacsa, azt nem kér. Szóval, a Sanyi is folyamatosan meccset nézett, sportújságot olvasott, vagy a fociról beszélgetett. Szemben egy öreg csóka feküdt, az a gonosz német, tudod, az Alzheimer mindig eldugta a gyógyszereit, egy hét alatt összesen egyszer szólt hozzám. Akkor azt kérdezte, elnézést, az Eusebio játszik? Persze, húsz éve visszavonult, a portugálok meg ki se jutottak 90-ben a vb-re, de nem akartam megbántani az öreget, ezért azt feleltem, a következő meccsre pihentetik. Ezt csak azért mondom, mert akkor már mi se voltunk ott a vb-n, de még úgy éreztük, ott lenne a helyünk, és körülbelül tízszer annyit beszéltünk a fociról, mint a rendszerváltásról. A mai srácokat ezért sajnálom a legjobban, mert nincs mit szeretniük. Mert a focit, a jó válogatottat vagy a kedvenc klubcsapatodat semmi nem pótolja. Megtanítanak igazán szeretni, lelkesedni, és az máskor is jó lehet. Ezért mondtam, hogy nekem 1986 után elvették a kedvenc játékomat. Először még négyévente reménykedtem benne, hogy visszakapom, de már azt se akarom elhinni, hogy egyszer az enyém volt. Most kezdjem magyarázgatni a mai kölyköknek, hogy mi nem a spanyolok meg a hollandok közül választottunk kedvencet, hanem a mieinket imádtuk? A kettő között körülbelül annyi a különbség, mintha a saját apádért rajonganál, vagy az osztálytársad faterjáért. Még gyerekként, 1978-ban este kilenctől két órán át csukva tartottam a szemem és szuszogtam, mintha aludnék, de tizenegykor kipattantam, és azt mondtam, én is nézni akarom a meccset, hát mi játszunk az argentinokkal! És az apám büszke volt rám, mert addigra már ő is úgy ült a fotelban, mintha az esküvőjére készülne. Most meg június elején jönnek hozzánk a kazahok és az albánok, már alig várom. Na mindegy, inkább még elmondom a Sunyi egy dumáját, aztán hagylak. Az orvos azt is tanácsolta neki, hogy mozogjon többet, erre ez a hülye azt felelte, hogy mozog ő, ha felébred, minden reggel, még az ágyban megcsinál egy felülést. Na, helló.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!