Tomoriékat elkapta a gépszíj, fékezni már tilos!

Női kézilabda-válogatottunk ledobta görcseit, szerencsével akár 4 pontot is vihet a középdöntőbe.

Szerencsére már nem a továbbjutás a kérdéses, hanem az, hány pontot visz magával a debreceni középdöntőbe együttesünk. Minimum egyet, amelyet vasárnap az oroszoktól csípett el. Ehhez hozzájön az, amit csütörtökön a spanyoloktól zsákmányol, de még a három sem feltétlenül a maximum. Mert ha a lengyelek kiejtenék az oroszokat, a mi 29-29-es döntetlenünk is jelentőségét vesztené, és bent maradna helyette a lengyelek feletti 29-23.

Ami a vártnál jóval könnyebben született meg a tavalyi, szerbiai világbajnokság negyedik helyezettje ellen. A 14-7-es félidő, majd a 39. perc 20-10-es részeredménye már nem hagyott semmi vitát a végkifejlet felől, onnantól technikai – és persze taktikai – kérdés maradt, hogy a cseréit is bevető csapatunk végül a szokásos ingadozással együtt 29-23 arányban picit még meg is kegyelmez a játszótársnak.

A lényeg azonban a két meccsen szerzett három pont, a ténnyé vált középdöntős tagság, és az egyéb, nem számszerűsíthető hozadékok, amelyekről például a hat gólt szerzett csapatkapitány, Tomori Zsuzsanna érdeklődésemre így beszélt: „Most sem egy-két ember lőtte a góljainkat, ez azt mutatja, hogy nagyon jól beindult a csapategység. Nem akarok semmit arra fogni, hogy mi rendezzük az Eb-t, de az első meccsen, az oroszok ellen érződött rajtunk a görcs, ami mostanra feloldódott, mindenki hozzá tudta és merte tenni a magáét ehhez a győzelemhez. Úgy gondolom, a spanyolok kimagaslanak a csoportból, legalábbis most nagyon jónak tűnnek, de ismerjük őket, ezt csütörtökön ki kell használnunk. Akkor lesz esélyünk, ha a nagy rohanásukat megállítjuk, lefékezzük.”

Kiss Éva kiválóan védett, de ő sem magát méltatta, hanem egyrészt a társait, másrészt máris előre tekintett: „Az első félidő jó védekezésével, pontos kezdéssel megalapoztuk ezt a meccset. Készültünk az ellenfélből, és ez bejött. Éreztem, hogy a védéseimmel fokozatosan el tudom bizonytalanítani a lengyeleket, de a spanyolokból is fel lehet készülni, mert minden játékosnak megvannak a kedvenc lövésfajtái, ezeket részletesen ki kell elemezni. Ki is fogjuk.”

Németh András szövetségi kapitány sem ragadt le a kedd este történteknél, két tekintetben is sokkal általánosabb összefüggésbe helyezte e 29-23-at: „Nagyon értékesnek tartom ezt a sikert, mert így, ebben az összetételben az első győzelmünk volt világversenyen. Ezzel eldőlt, hogy már két helyszínen biztosan ott leszünk, most elkezdünk küzdeni a harmadikért.” Azaz Budapestért, ahová már csak a legjobb hat, a magyarországi ágról a legjobb három lesz hivatalos. Ha gondolatban a norvégoknak és a dánoknak adunk két kvótát, a harmadikért a spanyolokkal is keményen meg kell küzdeni.

A Győri ETO vezetőedzője, Ambros Martín is rendre tiszteletét teszi az Audi Arénában, ezért kedden éjjel tőle, a többszörösen is érintettől kértünk esélylatolgatást a magyar–spanyol rangadóra: „Mindkét csapat jó formában kézilabdázott, győzött, és ezzel továbbjutott, különösebben tehát nem kell már senkinek sem aggódnia. Két egészen eltérő stílus fog találkozni egymással, nagy kérdés, kinek az akarata, a taktikai elképzelése érvényesül majd. Biztos vagyok benne, hogy a nézők nagyon érdekes, színes mérkőzést fognak látni, amelynek az eredménye megtippelhetetlen.”

Mi azért annyit megkockáztatnánk, hogy céljaink eléréséhez ajánlott lenne pontot szerezni – vágyainkra gondolva pedig egyenesen kötelező.