Az MNO percről percre tudósított a mérkőzésről, kattintson a részletekért!
Reményeink szerint a magyar csapat éppen úgy a Győr, Debrecen, Budapest útvonalat járja majd be az idén, mint tíz évvel ezelőtt, a legutóbbi hazai kontinensviadalon, 2004-ben. Válogatottunk mindenesetre ismét Győrben kezdett, de már a vadonatúj Audi Arénában, méghozzá a mieinket mindig súlyos fizikai megpróbáltatásokra kényszerítő oroszok ellen. Akik sokáig megint úgy játszottak csapatunkkal, mint a medve a nyuszival; ráadásul az aránylag gyors medve a nem túl gyors nyuszival. 5–1-es, majd 13–8-as hátrányban nem nagyon látszott, miben bízhatnánk, de lányaink levetkőzték elfogódottságukat, bejátszásokkal, befutásokkal igyekeztek magyaros akciókat vezetni, és ezek eredményeként szünetre felzárkóztak 15–14-re.
Fordulás után Németh András szövetségi kapitány bevetette balkezes átlövőjét, Planétát, így Tomori visszakerülhetett eredeti helyére. Mindhárom kapusunk, sorrendben Herr, Kiss Éva és Bíró is belekóstol az Eb-be, utóbbi, világversenyes újonc létére több bravúrt is bemutatott. A csapat derekasan küzdött, reménytelen labdákért is vetődtek, fejest ugrottak játékosaink, és végül kétgólos magyar előnyről már az oroszok kapaszkodtak a döntetlenért. Amit – Tomori ajándék kiállításának is köszönhetően – végül 29–29-cel el is csíptek.
A meccs képéből adódtak a „nyertünk vagy vesztettünk egy pontot?" típusú értékelések. Németh András szövetségi kapitány köztes álláspontra helyezkedett: „Nagyon gyengén, buta hibákkal kezdtünk, de sikerült felállnunk, az addig keveset játszók, az újak sok jót tudtak hozzátenni a teljesítményünkhöz. Nagyon tetszett, ahogy küzdöttünk, érezhető volt, hogy ennek a csapatnak ez az első tétmérkőzése. A végén nem tőlünk függő események alakították az eredményt.”
Németh természetesen az emberhátrányok sorára, no meg Tomori érthetetlen kiállítására gondolt, amit csapatkapitányunk így kommentált: „Alig értem hozzá az ellenfélhez, de megálltam, hogy nem reklamáltam. A meccs elején nagyon megfogott minket a hangulat, tutira akartunk menni, ebből lettek a sikertelen kényszerlövéseink. De felálltunk, semmi okunk keseregni.”
Az Eb-újonc kapusnak, Bíró Blankának sincs erre oka, mégis megjegyezte: „Persze, örülök, hogy védtem fontos labdákat, de még egyet kellett volna, a végén azt az ejtést.”
Planéta Szimonetta ugyancsak saját utolsó mozdulatát kárhoztatta, hiszen záró akciónkra nyolc másodperc maradt, neki kellett volna lőnie, ám nem tette, és erről így beszélt: „Nem tudom, miért, de passzoltam, pedig megbeszéltük, hogy lőnöm kell.”
Triscsuk Krisztina ugyan mind a hat büntetőjét bevágta, de ő sem a boldogságtól repesve mondta: „Természetesen két pontot akartunk szerezni, de ahogy kezdtünk, annak alapján az egy sem kevés.”
Hát még, ha kedden, a lengyelek elleni sikerrel három lesz belőle.
Magyarország–Oroszország 29–29 (14–15)
Győr, Audi Aréna, 4800 néző
játékvezetők: Brunovsky, Canda (szlovákok)
Magyar góllövők: Triscsuk 6/6, Kovacsics 5/2, Bódi 3, Tomori 3, Bulath 2, Planéta 2, Erdősi 2, Klivinyi 1, Szucsánszki 1, Mayer 1, Mészáros 1, Kovacsicz 1, Szamoránsky 1
Orosz góllövők: Dmitrijeva 7, Szen 5, Kuznyecova 4, Bobrovniykova 3, Uszkova 2, Davigyenko 2/2, Punko 2/1, Makejeva 1, Blizsnova 1, Csernojvanyenko 1, Petrova 1
