A 2013-ban, Barcelonában vb-győztes, így címvédő magyar férfiak természetesen az első, a nők a második kalapból várják a nyári oroszországi, kazanyi vb sorsolását. Benedek Tibor szövetségi kapitány előzetesen így elemezte a várható fejleményeket: „Az első igazán fontos információ majd az lesz, amikor megtudjuk, kikkel kerülhetünk egy ágra a csoportmérkőzések után. Ha nagyon erős lesz a négyesünk, akkor várhatóan könnyebb ellenfelet kapunk a kieséses szakasz elején. Talán ez lenne a legjobb forgatókönyv, de igazából nem lehet ezt sem kijelenteni.”
Sporttörténelmi példák mindkét kimenetre akadnak. Legfájdalmasabb vb-kudarcunk – 1986, Madrid, 9. helyezés – oka például, hogy csapatunk az olaszokkal és a spanyolokkal is egy kvartettbe került, előbbiektől 9-8-ra, utóbbiaktól 7-5-re kikapott, és mivel akkoriban a másodikok a harmadikokkal nem játszottak keresztbe, klasszisoktól hemzsegő együttesünk az alsóházba süllyedt.
Frissebb, de szintén nem túl szívderítő emlék a 2009-es római vb. Ekkor habkönnyű csoport jutott fiainknak, akik el is kalapálták Kanadát, Németországot és a Dél-Afrikai Köztársaságot is, így egyből a legjobb nyolcba léptek, ahol az ágrajz alapján a C csoport másodikja várt rájuk. Méghozzá a szerbek, mert elszórakozták a spanyolok elleni meccsüket, a magyarok ellen bezzeg szokásos formájukat hozták, így válogatottunknak be kellett érnie az ötödik hellyel.
Most erős és kirívóan gyenge csoportba is oszthatják válogatottunkat, a kiemelés rendje ugyanis a következő, 1. kalap: Szerbia, Magyarország, Horvátország, Egyesült Államok; 2. kalap: Ausztrália, Kazahsztán, Kanada, Olaszország; 3. kalap: Brazília, Montenegró, Görögország, + ismeretlen ázsiai csapat; 4. kalap: Dél-Afrika, Japán, Kína, Oroszország. Azaz éppen úgy összejöhet a magyar–kazah–brazil–japán négyes, mint a magyar–olasz–montenegrói–orosz. A továbbjutás persze mindenhonnan kötelező, és az érdemi kérdések úgyis a keresztbe játszáskor dőlnek el.
A nőknél a következő a kiemelés, 1. kalap: Egyesült Államok, Ausztrália, Spanyolország, Kína; 2. kalap: Magyarország, Olaszország, Kanada, Hollandia; 3. kalap: Brazília, Oroszország, Görögország, Új-Zéland; 4. kalap: Dél-Afrika, Japán, Kazahsztán, Franciaország. Merész András kapitány a szövetség honlapján így számolt be várakozásairól: „Nincs kívánságlistám, nagyon nem is lehet. Csak annyi biztosat tudunk, hogy az olaszokkal, a kanadaiakkal és a hollandokkal nem kerülhetünk össze. Érdekesség, hogy a harmadik kalapban két erős és két gyengébb válogatott van. Ez azt jelenti, hogy lehet két olyan csoport, ahol három erős válogatott szerepel. Ha ilyenbe kerülünk, nagyobb eséllyel kapunk a kieséses szakaszban gyengébb csapatot, igaz, az is előfordulhat, hogy a másik három erősből kapunk valakit. Feltéve, ha nem nyerjük meg a csoportot, ami azonnali nyolc közé jutást jelentene. A lényeg persze az, hogy van tíz erős csapat, és vannak olyan válogatottak, például Japán, Kazahsztán vagy a Bíró Attila által edzett Új-Zéland, akiket nem szabad lebecsülni. Még egy biztos dolgot tudunk: nagyon fontosak lesznek a csoportmeccsek.”
Mindehhez már csak azt a régi igazságot tehetjük hozzá, hogy igazán erős csapat számára nem létezik végletesen kedvezőtlen sorsolás, mint ahogyan a gyenge számára sincs roppant kedvező.
