Az olimpiai negyedik, fedettpályás-Európa-bajnok Szalma László 1985. július 7-én Budapesten repült 830 centiméterre távolban. Jól tudjuk, más világ volt. Akár harmincezer néző is kiment a Népstadionba, a Budapest Nagydíjra, és többek között Szalmával kezdődött az a korszak, amikor a távolugráshoz ütemes tapsot kértek és kaptak a versenyzők.
Az ugró szakág viszont hosszú évek óta a magyar atlétika egyik gyenge pontja: magasban Boros László 228-as országos csúcsa július 6-án hétfőn ünnepli a tizedik évfordulóját, hiszen 2005-ben született, de ezzel nagyon fiatalnak számít a honi rekordok között. Bagyula István 592-es rúdugrócsúcsa vasárnap, július 5-én lett huszonnégy éves (1991-ben Linzben érte el), hármasban a legjobb hazai eredményt Czingler Zsolt még 1998-ban ugrotta 17.24-gyel.
A hölgyeknél annyival jobb a helyzet, hogy Győrffy Dóra kétméteres magasugrócsúcsa 2001-es születésű, Molnár Krisztina 455-ös rúdugrórekordja 2006-os évjárat, Vaszi Tünde szintén 2001-ben repült 686 centiig távolban, Bálint Zita 1996-ban jutott 14 méterig hármasban.
A július 7-i Gyulai-emlékversenyen Székesfehérváron külföldi klasszisok sokaságát látjuk majd az ugrószámokban, de egyetlen versenyképes magyarnak sem szurkolhatunk ebben a műfajban. Szalma számában, férfi távolban például nyolcméteres ugrónk sincs évek óta.
A nagyobb ugrásokért többek között Szabó Dezső, az Eb-ezüstérmes tízpróbázó is évek óta küzd, másfél éve pedig Magyarországon dolgozik az orosz Borisz Volkov, a rúdugró olimpiai bajnok Makszim Taraszov egykori edzője. De a változásért mindenekelőtt atlétákra is szükségük lesz.
