Virtanen a Kígyó térről szerezte a negyediket, az egyik finn beállt Hetényi elé, nem láthatta a kapus a korongot. Ahogy Aaltonen lövésénél sem igen, a fehérvári hálóőr mamutjai között csúszott a kapuba a pakk. Amint bejött Rajna és Metsola, hatalmas kavarodás végén ütöttünk tíz centiről kapuvasat – az igazat megvallva egy finn botjáról csorgott le a korong. A harmad végén Palola duplázott.
Amikor a finn tornyot, Anttilát kiszórták, felsejlett a remény, hogy az újabb emberelőnyből betalálhatunk. Szokták mondani, hogy felrobban a csarnok, most csak a plexi repedt meg Bartalis István gólja után. Egy emberként ugrott talpra mindenki, aztán a videobíró is hitelesítette a gólunkat – valóban örömteli esemény volt, nem sűrűn találunk be Finnország kapujába. Juntilla is kiállt két percre, aztán mégis majdnem Ojamaki ütött gólt egyéni akcióból, mi csak lehetőségig jutottunk. Amikor Sallinen a derékmagasságban kapott passzt szelídítette meg bottal, és vezette rá Rajnára, sokaknak leesett az álla. Igen, ezek voltak a finnek, akiket, ne felejtsük, tavaly csupán Kanada tudott megállítani a világbajnoki döntőben, az A csoportban. Itt mi ma azért küzdöttünk, hogy a kijevi vb után mi is oda tartozzunk – újra. Erre is jó volt ez az 1-6-os meccs.
