Anssi Salmela mindent eldöntő ráadásbeli góljával a New Jersey Devils nyerte a New York Islanders elleni meccset. 2011-et írtunk, a finn csillag abban az idényben első találatát szerezte, de milyen fontosat. Abban az évben Salmela a finn hoki történetének második világbajnoki aranyát ünnepelte a szlovákiai vb-n az elitcsoportban. Hogy miért fontos ez nekünk, magyaroknak? Mert péntek este a klasszis, aki egyébként Galló Vilmos csapattársa jelenleg a Linköpingben, és társai a telt házas Tüskecsarnokban léptek pályára, hogy a magyar jégkorong kilencvenedik évfordulóját ünnepelve segítsék a felkészülésünket az április végi, kijevi divízió I-es vb-re.
Hétfőn a svédek ellen 4-0-ra veszítettünk, de mint Rich Chernomaz szövetségi kapitány jelezte, az eredmény teljesen másodlagos volt. Ő tegnap családi okok miatt hiányzott a kispadról, segítője, Majoross Gergely, a magyar bajnok MAC trénere vezette a csapatot.
A túloldalon még úgy is világklasszisok sora ült, hogy az NHL-es játékosok távol maradtak. Kis túlzással vb-aranya vagy -ezüstje mindegyiküknek volt, ami nem csoda: az elmúlt három világbajnokságon kétszer is másodikok lettek. Tavaly Szentpéterváron mi is ott voltunk, és alaposan megizzasztottuk őket. Harminchat percen át őriztük kapunkat a góltól, Vay Ádám ezen a meccsen adta el magát az Egyesült Államokba. A vége 3-0 lett oda. Nem úgy, mint az első hivatalos finn–magyaron 2009-ben, ahol büntetőkkel 4-3-ra győztünk.
Tegnap bemutatkozhatott a magyar válogatottban a kanadainak született Dansereau Keegan, aki, ha a hivatali gépezet jól teljesít, Kijevben már ott lehet honosítottként.
A zömmel az orosz KHL-ben játszó finnek őrült tempóban kezdtek, tíz perc után végre mi is teszteltük Säterit, de tiszta lövőhelyzetünk még emberelőnyben sem igazán alakult ki. Szemfüles góllal vezettek a vendégek, miközben Hetényinek több nagy védése is volt. Lajunen majdnem a semleges harmad vonaláról lőtt irgalmatlan nagy gólt. Majd tíz másodperce sem voltunk hátrányban, egy kipattanót bekapart Palola. Sebességben, reakcióidőben nagy volt a különbség a csapatok között, de ezen senki sem lepődött meg a csarnokban, mindenki a magyar gólra várt.
Virtanen a Kígyó térről szerezte a negyediket, az egyik finn beállt Hetényi elé, nem láthatta a kapus a korongot. Ahogy Aaltonen lövésénél sem igen, a fehérvári hálóőr mamutjai között csúszott a kapuba a pakk. Amint bejött Rajna és Metsola, hatalmas kavarodás végén ütöttünk tíz centiről kapuvasat – az igazat megvallva egy finn botjáról csorgott le a korong. A harmad végén Palola duplázott.
Amikor a finn tornyot, Anttilát kiszórták, felsejlett a remény, hogy az újabb emberelőnyből betalálhatunk. Szokták mondani, hogy felrobban a csarnok, most csak a plexi repedt meg Bartalis István gólja után. Egy emberként ugrott talpra mindenki, aztán a videobíró is hitelesítette a gólunkat – valóban örömteli esemény volt, nem sűrűn találunk be Finnország kapujába. Juntilla is kiállt két percre, aztán mégis majdnem Ojamaki ütött gólt egyéni akcióból, mi csak lehetőségig jutottunk. Amikor Sallinen a derékmagasságban kapott passzt szelídítette meg bottal, és vezette rá Rajnára, sokaknak leesett az álla. Igen, ezek voltak a finnek, akiket, ne felejtsük, tavaly csupán Kanada tudott megállítani a világbajnoki döntőben, az A csoportban. Itt mi ma azért küzdöttünk, hogy a kijevi vb után mi is oda tartozzunk – újra. Erre is jó volt ez az 1-6-os meccs.
