Azután, hogy a budapesti cselgáncs-világbajnokság csütörtöki napján a férfiak 81 kilomgrammos kategóriájában Csoknyai László és Ungvári Attila is sikerrel vette az első kört, Csoknyai nyert még két meccset, majd kikapott, Ungvári pedig egy győzelem után vereséget szenvedett, s kiesett.
Csoknyai László a legjobb 16 közé kerülésért a Costa Rica-i David Guillen Vargas ellen mérkőzött, s küzdelmük nem tartott sokáig: fél perc után megpörgette, leszorította, s két másodperc híján ippont ért el. Ám alig telt el újabb fél perc, jött az újabb leszorítás, s ekkor már 20 másodpercig lent tartotta ellenfelét az Atomerőmű SE sportolója, így meglett az ippon, amivel a győzelem is.
„Amikor először kijött belőle, akkor éreztem, hogy másodszorra már nehezebb lesz neki, úgyhogy úgy voltam vele, megpróbálom még egyszer” – mondta az interjúzónában, majd a magyar közönség segítsége kapcsán így fogalmazott:
„Nem akarom az egész tortát egyszerre befalni, de örülök, hogy két szelet már megvan.”
A harmadik szeletet a cseh Ivan Petr testesítette meg. Ő sem akadt a torkán, szűk egy perc után egy gyönyörű dobás után vazarival vezetett, aztán ellenfele hiába „kalimpált” a hosszú lábával, megtartotta ezt az eredményt. Először tombolt állva a publikum, még a holnap-holnapután szereplő magyar dzsúdósok is önfeledten tapsoltak annak, hogy egy magyar már biztosan lesz a délután négykor kezdődő programban. Ráadásul Csoknyainak először sikerült a legjobb nyolc közé jutnia világbajnokságon.
Az elődöntőbe azonban nem sikerült továbblépnie, egy utolsó másodperces vazarival kapott ki a német Alexander Wieczerzaktól. Délután négytől a vigaszágon folytathatja, tehát még meglehet a bronzérem.
A másik magyar, Ungvári Attila előbb egy utolsó másodpercben elért vazarival nyert 1-0-ra a 21 éves amerikai Jack Hatton ellen, majd az olasz Matteo Marconcini következett a negyeddöntőbe jutásért. A vége 2-0 lett oda, állítása szerint a találkozó az elején ment el.
„Sokkal jobban éreztem magam, mint az első két meccsen, jól ment a mozgás, amiket előzetesen megbeszéltünk, azt megcsináltam. Nem is tudom, hogy fogalmazzak, ráült a srác a lábamra az elején, nem tudtam ebből kilépni, s ezért dőltem az oldalamra egy vazari értékű dobásra. A végén próbáltam kockáztatni, de igazából ekkor már mindegy volt, hogy eggyel vagy kettővel kapok ki.”
