Sporttörténelem – Emberfeletti csatában legyőzték a cseheket kosarasaink!

Majdnem ötven év után nyert Eb-meccset a magyar férfiválogatott, ha holnap is győz a románok ellen, továbbjut!

A kapitány a folytatásban látványosan vált egyik pillanatról a másikra jóval idegesebbé. De a cseh játékosok is azok voltak, amit a sok rossz kísérlet mutatott. Hanga közben megint vezérré vált a pontszerzésben, 9 pont ide, újabb cseh időkérés. Feltűnő volt, hogy Hanga és Allen milyen kiválóan megértik egymást a pályán, a meccs egyharmadánál sem jártunk, és mindketten tíz pont felett jártak. Közben viszont a védekezésben voltak gondjaink, de a cseheknek is, megszaporodtak a pontok. A médiatribünön közben egy kollégánk találóan megjegyezte, ha Vojvoda is megtalálja a dobóformáját, megnyerjük a meccset. Csúszott-mászott mindkét csapat a labdáért, de különösen a magyar, Vojvoda pedig magára talált, és 44-31-re növelte a magyar előnyt a nagyszünet előtt. Végül 44-33-nál pihenhettünk, ránk fért.    

Test test elleni brutális harc is jelezte a hatalmas tétet, Keller óriásit esve próbálta megmenteni a labdát, amikor kellett, a harmadik negyedben. Ivkovics ekkor már az ezerfősre duzzadt magyar tábort is hergelte, persze nagyon messze volt még a vége. Egyik csapat sem játszott ekkor jól, úgy tűnt, holtponton van mindkettő, és amelyik innen elmozdul, az győzni fog. Vojvoda egy újabb triplával megint tízre növelte közben az előnyt, de sok volt a hiba. Nem volt gördülékeny a játék, Hanga valahogy begyűrt egy középtávoli dobást. Aztán egy sokkal szebb triplával folytatta, de jött a válasz azonnal, ugyanúgy. Aztán újra és újra. Hanga Ádám egyedül küzdött ekkor a feljavult cseh védelemmel. Fáradtnak látszott a magyar csapat, fejben, gondolatban is, ráfért volna egy időkérés. Ehelyett Ferencz Csaba hárompontosa jött, ezt sem bántuk, egy eladott labdával faragták a csehek 66-58-re a különbséget az utolsó negyed előtt. 

Valamit viszont ki kellett találni a végjátékra, ha be akarjuk biztosítani a győzelmet. Eilingsfeld János bravúros labdaszerzése rettentően kellett, minden mozdulatnak óriási volt a jelentősége. Küzdelem, küzdelem és küzdelem, a szép játékot ez váltotta fel. Perl Zoltán ellen dobás közben faultoltak, így is bement, aztán a büntetőt is bevágta, 71-62 ide. Aztán Allen szerzett káprázatosan labdát. Hat perc volt hátra, nem nőtt a különbség, de nem is csökkent. Bajba kerültek a csehek, időt kértek.  

Ideges lett rettenetesen a hangulat. Kellett egy nyugtató Hanga-dupla, négy perc volt hátra, kilenc, ide, újabb cseh időkérés. Perl azonban tizenkettőre növelte az előnyt büntetőkből. Nagyon szerencsétlen mozdulatainknak köszönhetően jöttek vissza hét pontra, belül az utolsó két percen. Cseh faultok, magyar büntetők, aztán egy irtó fontos Vojvoda-kosár. Egy perc hátra, nyolc pont ide. Hanga egy triplával eldöntötte, 85-73 ide! Történelmi siker!!!!

Ólomlábakon járó, irtózatosan fáradt magyar játékosok jöttek ki a vegyeszónába a csehek elleni csodálatos győzelem után. Amikor Keller Ákost arra kértük, jöjjön már egy kicsit közelebb, hadd kérdezzünk tőle, előbb fújt egy nagyot, aztán készséggel odalépett hozzánk.

Ahogy pedig beszélni kezdett, egyre inkább magára talált, ragyogni kezdett a szeme a boldogságtól.

Azzal tudtunk győzni, hogy minden labdáért az életünket adtuk, és hát persze Hanga Ádám hárompontosaival, amelyek a támadási idő végén jöttek

– mondta a center. Mindez különösen úgy szép, hogy néhány perccel később Hanga arról beszélt, mennyire büszke a többiekre.

– Nem volt a meccs előtt nagyobb beszéd a kapitánytól, mi minden meccsre így megyünk ki, ilyen mentalitással – folytatta Keller azzal kapcsolatban, mennyire harapott a csapat (nagyon) az első pillanatoktól. Most hálistennek van másfél napunk a románok elleni meccsig, ők ráadásul csak késő este játszanak ma.

Sztojan Ivkovics kapitány minden meccsre nagyon felkészít minket. Az ember csak ránéz, és azt mondja, itt ma nem veszíthet

– ezt már Vojvoda Dávid tette hozzá. – Élet halál harcot vívtunk, tudtuk, hogy ha kikapunk, mehetünk haza Kolozsvárról.

– Ez olyan, mint amikor gyermeke születik az embernek – mondta Ivkovics. – Boldog vagyok. De fontos, hogy szerények legyenek a fiúk, mint eddig, nem szabad túl sokat ünnepelni, holnap a románok ellen játszunk. Légyszíves, jegyezzétek le pontosan, amit mondok, nekem a románok nem ellenfelek (ellenséget akart mondani nyilvánvalóan). Az imperialisták azok, de a románok nem. A pályán nem fontos, hogy milyen viszály van a két nép között.

Jöttek, jöttek a hősök, fáradtan, és boldogan, agyon faggatva a magyar újságírók által, általunk.

– Na mars befelé most már – mondta Ivkovics a fiúknak, aztán persze mosolyogva nyugtázta, hogy még azért kérdeznénk a történelmi sikerről, hiszen 48 év után nyert Eb-meccset hazánk férfiválogatottja.

– Végig koncentrálunk, ezt segített akkor, amikor a csehek egy kicsit feljöttek – mondta Perl Zoltán. – Tudtuk, hogy gyors kosarakkal meg lehet fogni őket, nekem az is a dolgom, hogy a kispadról beszállva energiát, sebességet vigyek a játékba.

Ezekkel a fiúkkal többször játszottunk már együtt utánpótlás Eb-n, sok kudarc ért minket, ezért is nagyon boldogok vagyunk a mostani győzelemtől

– mondta Hanga Ádám. – Nem mondom, hogy megnyerjük az Eb-t, de talán visszatettük Magyarországot a kosárlabda térképére. Büszke vagyok a fiúkra. A románok is nagyon fognak harcolni ellenünk, nagyon nehéz meccs lesz a holnapi. Én azt hiszem, most csak ágyban leszek, annyira kimerültem.