„Azok a válogatottak, amelyek futballistái a leginkább versenyképes klubokban futballoznak, nagyobb eséllyel pályáznak a győzelmekre” – ebből az alapvetésből indul ki a CIES elemzése, amely azt nézte, hogy az egyes csapatok Eb-kereteit alkotó labdarúgók milyen erősségű klubokban játszanak, és milyen szerepet töltenek be azokban. Ez alapján rendeltek egy értéket minden együtteshez, s e szerint a magyar válogatott csupán a 22. helyen áll a 24 csapatos mezőnyben.
Marco Rossi kerete mindössze Finnország és Észak-Macedónia válogatottjánál, tehát két olyan nemzetnél erősebb a rangsorban, amelyek történetük első Eb-jére készülnek. Közvetlenül előttünk Wales, Szlovákia, Svédország és Skócia áll. A magyar válogatott csoportellenfelei ugyanakkor egytől egyig a top 5-ben szerepelnek: Franciaország az első, Németország a második, Portugália az ötödik. Ha ebből indulunk ki, Szalai Ádámék akár feltartott kezekkel is kifuthatnának a pályára az Eb-n.
Ugyanakkor a pályán könnyen felborulhat a papírforma, a németek például márciusban vb-selejtezőn kaptak ki Észak-Macedóniától, és a tegnapi, Dánia elleni 1-1 után sem az elégedettség hangján értékeltek. De jó példa a magyar válogatott legutóbbi Eb-szereplése is, amelyen Portugália, Ausztria és Izland ellen szintén nem sokan fogadtak volna a csoportból való továbbjutásra, de legalábbis a csoportgyőzelemre bizonyosan nem.
A CIES elemzése az Eb-re készülő kereteket átlagéletkor alapján is összemérte, amelyből kiderült, hogy Marco Rossi csapata a 28 éves átlagával az idősebb együttesek közé tartozik. Az ötödik legkorosabb válogatott a miénk, míg a két végletet egyik oldalról Svédország (29,2), a másikról Törökország (24,9) adja. Hogy ezeknek a számoknak mekkora jelentőségük van, az persze majd csak a pályán derül ki.
