– Hányszor ért labdába élete első Bundesliga-mérkőzésén?
– Egyszer, abban az egy percben, amit a pályán töltöttem a Fürth elleni győztes meccsen. Örülök, hogy végre bemutatkoztam a német első osztályban.
– Miért éppen a nyolcadik fordulóban debütált?
– Jó kérdés. Eddig is keményen edzettem. Talán az lehetett a titok, hogy két csatárral álltunk fel, és ilyenkor az edző könnyebben változtat a felálláson, mint amikor a 4-2-3-1-es szisztémában játszunk.
– Gratuláltak a Bundesliga magyarjai a premierhez?
– Nem, de nincs is ezzel semmi gond. A válogatottban még nem találkoztunk, s más a baráti társaságunk. Hozzáteszem, tavaly a Leipziggel kerültünk össze a kupában, a meccs után mezt cseréltem Gulácsi Péterrel, és Szalai Ádámmal is váltottam néhány szót a Mainz elleni mérkőzés lefújása után. Az egyik legjobb barátom, a hozzám hasonlóan szintén veszprémi viszont küldött üzenetet.
– Akár szorosabbra is fűzhetné a kapcsolatot Gulácsiékkal: most úgyis forró téma itthon, hogy ki lesz majd a nélkülözhetetlennek tartott utódja vagy helyettese a magyar válogatottnál.
– Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy nem velem képzelik el a jövőt. Nyilván ez nem jelenti azt, hogy ne tennék meg mindent azért, hogy felfigyeljen rám az aktuális szövetségi kapitány. Ha idővel több meccset játszom Európa egyik legerősebb bajnokságában, akkor talán képbe kerülhetek.
– Már túl vannak a liga két nagy óriása, a Bayern München és a Leipzig elleni mérkőzésen. Elvileg könnyebb csapatok jönnek a sorban. elkezdhet jegyzetelni?
– Könnyebb meccsek? A Bayern és a Leipzig kiemelkedik a mezőnyből, de a Bochumnak friss feljutóként nem lehet más a célja, mint a bent maradás. Nem minden meccsen voltam eddig a keretben, de látom, hogy micsoda iram van, a játékosok hihetetlenül képzettek. És akkor még nem szóltam Robert Lewandowskiról, ő elképesztő egyéniség. Korábban a brazil Ronaldo és Ibrahimovic volt a kedvencem, de Lewát nem lehet eléggé csodálni.
– És mi a helyzet korábbi csapatával, az Újpesttel? Követi még az NB I-et?
– Hogyne! Az összefoglalókat szinte mindig, néha a meccseket is megnézem felvételről. Az Újpestért fáj a szívem, szörnyű látni, hogy szenved a korábbi csapatom. Nem ott, a tabella utolsó helyén lenne a helye, de ezzel a véleményemmel biztosan nem vagyok egyedül. Simon Krisztiánnal, a korábbi csapattársammal aktív kapcsolatban vagyok, sajnálom őt, mert nincs túl sok oka az örömre. Remélem, a Diósgyőrrel jobban alakulnak a dolgok az NB II-ben, ott is nagyon szerettem futballozni. De most Németországban akarok minél többet játszani, akár már a hétvégén a Frankfurt ellen. Jó lenne, ha lendületből behúznánk a következő meccset, és én is szerepelhetnék a csapatban.
