A női kézilabda-világbajnokság utolsó magyar érdekeltségű mérkőzése (tv: M4 Sport, 18.00) előtt Szikora Melinda, a válogatott kapusa nem csak az eddigi tapasztalatairól beszélt. A sportág berkein belül nehezen kezelhető kézilabdázó nem hazudtolta meg saját magát, több fontos témát is érintett, ami talán a csapattársainak nem is jutna az eszükbe. – A csapat kihozta magából a maximumot a németek ellen, de a dánok elleni mérkőzésre teljesen elfogytunk, mentális és fizikális értelemben egyaránt – kezdte a nyár óta a német Bietigheimben védő tapasztalt kapus. Majd meg is magyarázta, hogy mi lehetett az összeomlás oka. – Nem egy összetevőből fakad, hogy nem tudtunk nyerni ezeken a meccseken. Ha megnézzük a dán játékosokat és a mi keretünket, náluk a fiatalabbak is kiemelkedő fizikai adottságokkal rendelkeznek. Ezenkívül fejben, koncentrációban sem voltunk rendben. Olyan szituációkban követtünk el buta hibákat, amelyekre pedig előzetesen készültünk, videóztunk – mondta a 33 éves kapus a sajtóbeszélgetésen.
Ez után érdekes fordulatot vett a kérdezz-felelek, Szikora ugyanis a keretben szereplő játékosok fejlődési lehetőségeiről kezdett el beszélni, majd rákanyarodott a németországi váltás előnyeire. – A keretünk jelentős része 25 év alatti fiatal, de ezzel nincsen semmi gond. Hiszen még mindenki fejlődhet. Fizikálisan is lehet előre lépni, a klubokban is vannak erőnléti edzők, akik megfelelően fel tudják építeni a játékosokat. A mentális rész más: mindig képeznünk kell önmagunkat a pályán kívül. A tanulás, olvasás fejleszti a játékintelligenciát. Pályafutásom talán legjobb döntése volt az, hogy Bietigheimbe szerződtem, arcul csapott a különbség, én nem ehhez voltam hozzászokva. Bár a Ferencvárosban volt egy német csapattársam, Laura Steinbach, aki egy-egy rosszabbul sikerült mérkőzése után másnap futotta a köröket a Népligetben. Szóval, tudtam, hogy nagyon sokat dolgoznak kint a játékosok, mégis arcul csapott a különbség – mesélte a tapasztalt kapus. Majd megvilágította a két bajnokság közötti különbséget, és arra próbálta rávenni a csapattársait, hogy lépjenek ki a komfortzónájukból, és tanuljanak valami újat, külföldön. – A német bajnokság azért nehezebb, mert gyakran hatalmas távolság van az egyes mérkőzéshelyszínek között. Olykor előfordul, hogy tízórás utat kell megtenni a helyszínek között, és nem minden csapat engedheti meg magának, hogy előtte egy éjszakát az adott városban töltsön. Előfordul, hogy hatórás buszos utazás után kászálódtunk le a buszról, elmacskásodott lábakkal, és úgy mentünk meccset játszani. A magyar bajnokságban ilyen nem fordult elő, amikor Debrecenbe vagy Siófokra mentünk játszani, ami csak háromórás távolság, a meccs előtti éjszakát már ott töltöttük. Számomra nehezítő körülmény, hogy egyáltalán nem ismertem a német bajnokságbeli játékosokat. Kénytelen vagyok még többet videózni. A védőimmel és a védekezéssel összhangban lenni. Lehet, hogy hamarabb kellett volna megpróbálnom a légiós életet. De soha nem késő. Minden magyar játékosnak azt ajánlom, hogy lépjen ki a komfortzónájából, és nézze meg, milyen körülmények vannak egy másik országban – folytatta lendületesen a válogatott kapusa.
Természetesen szóba került a ma esti, Dél-Korea elleni utolsó mérkőzésünk a vb-n. – Szeretnénk jó szájízzel befejezni a vébét, ha már nem sikerült elérni a célunkat. Ezt a meccset is arra kell felhasználnunk, hogy tovább építkezzünk. A kapusok esetében is fontos a minél több közös munka, hogy egyre jobban összeszokjunk az előttünk védekezőkkel – mondta Szikora Melinda, aki bevallottan a 2024-es párizsi olimpiáig tervezi a válogatott karrierjét.
Borítókép: Szikora Melinda ezúttal sem hazudtolta meg önmagát (Fotó: MTI/Illyés Tibor)
