– Már az is hatalmas dolog, hogy párosok között hatvanhat év után lesz újra magyar induló a téli olimpiákon, Magyar Márkék pedig a múlt heti, Szocsiban rendezett GP-n majdnem húsz ponttal kaptak többet, mint március végén a stockholmi vb-n, ahol megszerezték az olimpiai kvótát. Hogyan lehet ennyit javulni?
– Márknak nagyon hosszú útja vezetett eddig, és a legnehezebb az volt, hogy megtalálja a megfelelő partnert. A korábbi próbálkozásai nem úgy alakultak, ahogy elképzelte, de nagyon kitartó volt, és példa értékűen ötödször, hatodszor is nekifutott, hogy találjon megint egy új partnert. Júlia pedig tökéletes választásnak bizonyult. Azt egyébként már az elején láttuk, hogy jól mutatnak együtt, megvan köztük a harmónia a jégen. Rögtön az jött le, hogy ők tényleg párt alkotnak, nem csak arról van szó, hogy egy fiút és egy lányt egymás mellé tettek a jégen. Két éve dolgoznak Oroszországban az edzőjükkel, tulajdonképpen még friss párnak számítanak, még mindig „építkeznek”, és ahogy egyre jobban összeszoknak, úgy léphetnek még előbbre. Megjegyzem, túl kellett vészelniük Márk térdműtétjét, és a pandémia is nagyon rosszul jött nekik, mert egy ideig az utazási nehézségek miatt nem készülhettek együtt. De a magyar szövetség is mindent megtett, hogy amint lehetőség nyílt rá, tudjanak edzeni, s a nehézségek dacára nagyon szépen teljesítenek.
– A vb-n a 14. helyen végeztek, az elmúlt bő két hétben pedig két Grand Prix-n is hatodikok lettek. Jelen helyzet szerint más magyar induló nem lesz az olimpián a sportágban, de Pekingben egy top tízes eredmény sokat javíthatna a képen. Ez benne van a párosunkban?
– Szocsiban most megelőzték azokat az olaszokat, akik világbajnokságon már voltak ötödikek, de ez persze nem jelenti azt, hogy az olimpián majd ők lesznek az ötödikek. Mivel nem a pótkvalifikációs versenyről jutottak ki Pekingbe, hanem közvetlenül a vb-ről, az olimpián lesz magyar pontozó is, ami természetesen lényeges. Azt nem gondolom, hogy Márkék a vb-n látott teljesítményüknél rosszabbat nyújtanának; de hogy mennyivel végezhetnek előrébb, azt nehéz megjósolni, majd februárban meglátjuk.
– Mi a helyzet az ugyancsak a Hoffmann Korcsolya Akadémia elit versenyzői közé tartozó, az eddig Moszkvában készülő Lukács Ádám, Janovszkaja Anna jégtánc kettőssel, amely a pótkvalifikációs versenyen egy hellyel maradt le az olimpiáról?
– Decemberben Szlovákiában a visegrádi négy nemzet bajnokságán, ami egyben a magyar bajnokság is, ők már nem indulnak. Ugyan Ádám hivatalosan nem jelentette be a visszavonulását, nagyon úgy néz ki, hogy ő befejezi a korcsolyázást. Ezen legfeljebb az változtatna, ha egy visszalépés miatt mégis indulhatnának az olimpián. Anna viszont, aki megkapta a magyar állampolgárságot, mindenképpen szeretné folytatni, mégpedig magyar színekben. Ám ahogy az életben, úgy a korcsolyasportban sem egyszerű megtalálni az ideális párt.
Itt még versenyzőként, Zavozin Makszimmal:
– Beszéljünk a Hoffmann Korcsolya Akadémiáról is! Itt hogyan indult be az élet és mi a cél? Utánpótlás nevelés és elitképzés együtt?
– Én a 2011-es szezon után hagytam abba a korcsolyázást, 2014-ig pedig Oroszországban oktattam és gyűjtöttem a tapasztalatokat az utánpótlás-nevelésben. 2016-ban költöztem haza, és abban az évben már voltak itthon saját tanítványaim. Az egyesületünk hivatalosan 2018 óta működik, először csak jégtáncosokkal foglalkoztunk, de azóta már kiépítettünk egy komplett utánpótlásbázist. Mostanra kezdenek „kinőni” azok a legkisebbek, akik velünk kezdték, mi pedig jelenleg olyan intézményes háttér megteremtésén dolgozunk, hogy majd arra is lehetőség nyíljon, a legjobb felnőtt versenyzőink is itthon készüljenek. Ami nem zárja ki, hogy külföldön is támogassuk őket, hiszen ez egy egyéni sportág, az edző-tanítvány kapcsolatnak működnie kell, ami személyfüggő. Jelenleg itthon 25-30 versenyzővel készülünk, mellettük vannak kicsit, akik most kezdték, többen pedig külföldön edzenek. Mint például a tizenhárom éves Papp Vivien, aki az egész magyar műkorcsolyasport egyik legnagyobb reménysége. Idén már a juniorok között versenyezhet, és februárban kiköltözött Olaszországba, Egnába, Európa egyik legnívósabb műkorcsolya-akadémiájára. Már az összes tripla ugrást tudja, és nemzetközi versenyen tripla-tripla kombinációt is mutatott be. S élete első két junior Grand Prix-versenyén a top tízbe került, ami nagyon nagy szó. A 2024-es budapesti Európa-bajnokság idején pedig már betölti a tizenötöt, vagyis indulhat a felnőttek között, és nem titkolt terve, hogy azon már ő szeretné képviselni a hazánkat.
– És tizenhárom évesen egyedül költözött ki Olaszországba?
– Nem egészen, a nagymamájával. Vivi online tanul az iskolában, ami a Covid miatt ki lett építve, és napi nyolc-kilenc órát edz. Nagyon büszkék vagyunk rá.
Hoffmann Nórától sokat tanulhatnak a tanítványai:
– Ha a Hoffmann Korcsolya Akadémián minden a helyére kerül, akkor is a vezetését, menedzselését intézné, vagy inkább edzőként dolgozna és utazna a világversenyekre a legjobb magyar jégtáncosokkal?
– Az utazásokat és a sikert is volt szerencsém megélni versenyzőként, és az edzősködésben sem az motivál, hogy az én nevemhez kössenek majd egy szuper eredményt. Sokkal inkább az a célom, hogy a gyerekeket hozzásegítsem ahhoz, hogy ők is megvalósíthassák az álmaikat. Annak örülnék a legjobban, ha a legjobb kezekben lennének. Ha ez velem lesz, akkor velem, de ha mással, azt sem bánom.
Törölték a műkorcsolyázók és jégtáncosok Grand Prix-sorozatának döntőjét. A rendező japán szövetség csütörtökön közölte, hogy a viadalt az országban nemrég bevezetett határzár miatt nem tudják megrendezni. A japán kormány ugyanis a koronavírus új variánsa miatt a hét elején megtiltotta a külföldiek számára a belépést az országba. A GP-döntőre jövő csütörtöktől vasárnapig Oszakában került volna sor, és a legjobbak számára fontos állomás lett volna a február 4-én kezdődő pekingi téli olimpia előtt.
Borítókép: Hoffmann Nóra nem vált meg a korcsolyájától (Fotó: Nemzeti Sport/Árvai Károly)
