– Ha lenne egy mérkőzés a vb-n, amit újra átélhetne és visszacsinálhatna, melyiket választaná?
– Egyértelműen a németek elleni meccset. Azon múlott minden, később a dánok elleni vereség is a németek elleni vereség után kialakult kollektív lelkiállapotra volt visszavezethető. Óriási fájdalmat éltek át a játékosok, hiszen küzdöttek, mindent megpróbáltak, de mégsem sikerült nyerniük. A dánok ellen nem kezdtek rosszul, de jöttek a hibák, és már többször elmondtam, feladták a meccset, ami elfogadhatatlan. Ez hit kérdése. Ha a németek elleni meccs másképp alakul, akkor teljesen más mérkőzést játszunk a dánokkal.
– Említette a Dánia elleni vereség után, hogy nem lehet úgy nyerni, ha egy csapat fél. Mire gondolt? Kitől vagy mitől féltek a játékosok? Egyáltalán mikor kezdtek el félni?
– Lehet, hogy rosszul fogalmaztam… Lehet, hogy nem féltek a játékosok, illetve ha valamitől mégis, akkor a kudarctól. El szerették volna kerülni a kudarcot. A németek elleni meccsen már négy, -ötgólos hátrányban voltunk, de valahogy mégis sikerült visszajönnünk. Klujber Katrin kiesése mutatta meg, hogy csapatként vagyunk erősek. Mindenki tette a dolgát, voltak megállító faltjaink, agresszívek voltunk.
– Ha Schatzl Nadine nem fertőződik meg a vb rajtja előtt a koronavírussal és Klujber Katrin nem sérül meg, akkor megvan a németek elleni meccs?
– Jó kérdés. Mindenesetre Keti (Klujber beceneve – a szerk.) a harmadik percben esett ki, ekkor kicsit bepánikolt a csapat, mindenki elkezdett többet vállalni. Lehet, hogy Ketivel a nyitott védekezés ellen könnyebben tudtunk volna érvényesülni, akkor az első félidőre nem alakult volna ki négygólos hátrány. De nem szeretek panaszkodni, abból főztünk, amink volt. Van egy fontos különbség a kis és a nagy csapatok között. A nagyot nem érdekli, hogy a tizedik percben négy góllal vezet az ellenfél, tovább erőlteti a saját játékát, azt, amiben hisz. Lehet, hogy nem működik az első tíz percben, de lesz olyan fontos szakasza a meccsnek, amikor el tudja dönteni a találkozót. Így bántak el velünk a dánok. Mi pedig elkönyveltük, hogy az nem a mi napunk volt.
– A vb előtt kijelentette, egyáltalán nem biztos abban, hogy reális cél a negyeddöntő, de természetesen megpróbál megfelelni az elvárásoknak. A csapat teherként élte meg a célt, nyomasztotta az elvárás?
– Nem. Az az igazság, hogy itthon érmekben mérjük a sikert, és ha ez esetleg nem jön össze, akkor a játékosok lélekben hajlamosak feladni a további mérkőzéseket.
– A csapat legrutinosabb tagja, a kapus, Szikora Melinda azt mondta, hogy jót tenne a fiataloknak, ha kimozdulnának a komfortzónájukból, és szerencsét próbálnának külföldön, mert ott nem kényelmesednének el úgy, mint itthon. Osztja a véleményét?
– Lehet, hogy van néhány fiatal játékos, aki Skandináviában keres magának új lehetőségeket, és tulajdonképpen nincs ezzel semmi baj. Ha ott beválnak, akkor az jót fog nekik tenni, fejlődni fognak. De nézzük Albek Annát! A német bajnokságban, a Metzingenben játszik, de a posztján van egy német riválisa, ezért kevés játékpercet kap, egyelőre nem tud segíteni a válogatottnak, de talán ez még változhat. Úgy vettem észre, hogy a válogatottnál eltöltött idő alatt sokat tanult, a jövőben ő lehet a jobb oldali hármas védőnk. Az az igazság, hogy aki fiatalon letett valamit az asztalra, aztán úgy érzi, hogy neki szárnyalnia kell az NB I-ben, az legtöbbször megbukik, és nem tud megfelelően teljesíteni. A gyerekeket senki sem tanítja meg arra, hogy amint kilépnek az utánpótláskorból, még egyáltalán nem kész játékosok. A felnőtt mezőnyben nem tudják magukat reálisan elhelyezni, ezért veszítenek az önbizalmukból. Mondok ellenpéldát: Vámos Petra az utánpótlás-válogatottban csak csere volt. Senki sem mondta, hogy világsztár lesz, de már korán látszott, hogy beérhet. Ő azért tart ott, ahol, mert amikor 2019-ben megérkezett Debrecenbe, tudta, hogy neki még tanulnia kell, és még mindig tanulási fázisban van. Sok munka vár rá, de nagyon komoly lehetőséget látok benne. Nem hiszem, hogy neki segítene, ha külföldre szerződne.
– Vámosnál tartunk. Ő volt a legjobb játékosunk a vb-n?
– Mindig csapatban gondolkozom, de el kell ismernem, legtöbbet ő segített védekezésben és támadásban. Nekünk nincsenek világsztárjaink, nálunk a csapat a legfontosabb. A kapuban ott van Bíró Blanka, de ő akkor tud igazán érvényesülni, ha előtte feszes a védekezés, és akkor olyan teljesítményt tud nyújtani, mint mondjuk a németek ellen. A Ferencvárosban szinte mindig kiválóan teljesít, de azért, mert össze van szokva a csapattársaival, ismeri a védőket, a mozgásukat. A válogatottban még nincs meg ez a tapasztalat az új játékosokkal.
– Bíró Blanka – elsősorban a németek elleni meccsen – vezér volt. Vannak, lesznek mások, akik képesek magukkal ragadni a többieket?
– A csapatépítési piramisban előbb utóbb kell hogy legyenek rajta kívül még valakik, akik a pályán képesek a csapat élére állni. Ha csak egy vezérünk van, és akkor a többiek inkább csak beilleszthető kockák, és ez nem jó. Mindenkinek megvan a helye a hierarchiában, de még nem rajzolódott ki, hogy mennyire erős, egységes lesz a csapat. A rutinos és a fiatal játékosok között óriási szakadék van, a fiataloknak mihamarabb fel kell zárkózniuk a tapasztaltabbakhoz, máskülönben nehezen fog menni a csapatépítés.
Borítókép: Vámos Petra Tokióban még tehetséges, bátor játékos volt, a vb-n berobbant a felnőtt mezőnybe (Fotó: MTI/Illyés Tibor)
