– Most éppen látszólag békés a helyzet Kijevben, az emberek járkálnak az utcán, dolgozni mennek, de nagy a félelem és a szorongás.
És ami a legszörnyűbb, rengeteg a halott, kinn fekszenek az utcán, nem is tudom, ki fogja őket eltemetni
– mondta az érdeklődésünkre Szabó József hétfő délelőtt.
Az ungvári születésű egykori labdarúgó játékosként az 1966-os világbajnokságon, majd az 1972-es olimpián is bronzérmet szerzett a szovjet válogatottal, edzőként pedig az első számú ukrán klubot, a Dinamo Kijevet és az ukrán válogatottat is irányította.
– A múlt hét elején feküdtem be a kórházba, hogy megműtsék a térdemet, mert nyolcvankét évesen sajnos sántikálok és azzal biztattak, az operáció után könnyebben tudok majd mozogni. Itt ragadtam. Az én műtétemnél sajnos most van fontosabb dolguk az orvosoknak. Az éjszakákat a pincében, a nappalokat a kórteremben töltjük, hacsak nincs légiriadó – mesélte a korábbi kiválóság, aki egy két évvel ezelőtti interjúban elmondta, noha évtizedek óta Kijevben él, a szíve mélyén ma is magyarnak tartja magát.
Szabó József sem gondolta volna, hogy Oroszország megtámadja Ukrajnát.
Annyi mindent beszéltek az elmúlt hetekben, én is azt gondoltam, csak üzengetnek egymásnak a felek. Ha tudom, hogy ez történik, várok a műtéttel és inkább a Kárpátokban, a nyaralómban húzom meg magam. Nem tudom, mi ütött Putyinba, miért csinálja ezt
– mondta keserűen.
Korábban Petneházy Gyula, a Kijevi Magyarok Egyesületének elnöke még a támadás első napjaiban a Magyar Nemzetnek azt mondta, hogy azok a magyarok, akikkel kapcsolatban áll, jól vannak.
Rácz László, a Dinamo Kijev és a szovjet válogatott, később a Ferencváros futballistája a lapunknak adott interjúban elmondta, ő Munkácson próbálja átvészelni a háborút.
Borítókép: Szabó József sem érti, hogy mi és miért történik Fotó: SERGEY SUPINSKI / AFP
