A Nemzeti Sportnak adott interjújában Lőw Zsolt először arról beszél, hogy már két vitrinje is megtelt azokkal a relikviákkal, amelyek már tízéves edzői pályafutása során kerültek a birtokába.
– Ausztriában előbb a Lieferingnél, majd a Red Bull Salzburgnál is volt részem nagyszerű sikerekben, majd ahogy haladtam előre, úgy mérettem meg egyre magasabb szinten, ahol a diadaloknak még nagyobb súlyuk van. Amit Thomas Tuchellel a Paris Saint-Germainnél elkezdtük, a futball legmagasabb szintjén, Angliában, a Chelsea-vel folytattuk, immár Bajnokok Ligája- és Szuperkupa-győztesnek, továbbá klubvilágbajnoknak vallhatjuk magunkat. Megjegyzem, mindig is gyűjtögető típus voltam, már gyerekkoromból is őrzök mezeket, kupákat, érmeket. Úgy vagyok vele, egy-egy siker ne csak emlék legyen a szívemben – ha ránézek a győzelmekért kapott ereklyékre, fel tudjam idézni, mit és hol nyertem.
Ezután felsorolja a sikereket, elmondja, miért alkottak nagyot Thomas Tuchel irányításával Párizsban a PSG-vel, beszél a következő feladatokról, majd szóba kerül a klubvilágbajnokság, azon belül az al-Hilal ellen egy nullára megnyert elődöntőt, amelyen a vezetőedző távollétében Lőw Zsolt meccselt:
– Az előzményekről annyit: a néhány nappal korábbi FA-kupa-találkozónk reggelén derült ki, hogy Thomas vírustesztje pozitív lett, minek következtében nem ülhet le a kispadra a Plymouth ellen és nem tarthat velünk Abu-Dzabiba sem. A hír hallatán elkeseredtünk, hiszen sosem jó, ha egy csapat elveszíti a vezérét. Mindamellett sok időnk nem volt siránkozni, gyorsan át kellett gondolnunk, mitévők legyünk ebben a helyzetben, majd a feladatokat kellett elosztani. Thomas ott segített, ahol tudott, hol videókonferencián, hol telefonon egyeztettünk, de a mérkőzéseket nekünk, pályaedzőknek kellett megoldanunk.
Ez a helyzet egyfelől új próbatételt jelentett, másfelől megvolt a maga érdekessége, varázsa. A másik másodedzővel, Arno Michelsszel abban maradtunk, ő meccsel a Plymouth ellen, én a klubvébé elődöntőjében, s közben bíztunk abban, hogy a fináléra már megérkezik Thomas.
Arra az esetre is volt tervünk, ha mégsem csatlakozhat hozzánk, szerencsére nem kellett elővenni. A döntőt felvezető sajtótájékoztató még nekem jutott, de vacsorára befutott a vezetőedző, értelemszerűen másnap már ő irányított a kispad mellől.
Elárulja a következő kérdésre válaszolva, hogy nem vágyik a reflektorfénybe, de elismeri, jól érezte magát a bőrében az al-Hilal elleni meccsen, és beszél arról is, hogy előbb-utóbb kipróbálná-e magát vezetőedzőként valahol. Visszatérve a Chelsea-hez, szó esik a közeljövő feladatairól, hiszen a klub négy sorozatban is érdekelt még:
– Itt úgy tartják, a Chelsea-nek minden színtéren azért kell küzdenie, hogy elhódítsa a győztest megillető serleget. Kihívásból eddig sem szenvedtünk hiányt, de tény, mostantól egyik követi a másikat. Jövő kedden következik a Lille elleni BL-nyolcaddöntő első felvonása, vasárnap a Liverpool elleni Ligakupa-döntő, közben a Premier League-ben mindent megteszünk azért, hogy utolérjük a Manchester Cityt és a ’Poolt, s ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az FA-kupában is versenyben vagyunk még. Mindig a győzelemre törekszünk, mi lennénk a legboldogabbak, ha mind a négy sorozatban az élen zárnánk, de azért két lábbal a földön járunk.
Végül Lőw Zsolttól megtudjuk azt is, hogy a szép sikerek ellenére az utóbbi egy évben voltak nehéz időszakok is az életében. A teljes interjút ide kattintva olvashatja el.
Borítókép: A klubvilágbajnokság trófeájával Lőw Zsolt, Callum Hudson-Odoi és Mason Mount (Fotó: Lőw Zsolt archívuma)
