Már a spanyol szupersztár első magyarországi látogatásakor neki szegezték a kérdést, mikor lép csapata a legfelső szintre, a WorldTeamek közé. Contador akkor türelmet kért, elmondta, ez egy hosszú folyamat eredménye lehet, minden szinten érezni fogják, mikor léphetnek tovább. Nos, az első nagy ugrás 2021-re érkezett el, az Eolo-Kometa ProTeam lett, lényegesen nagyobb – huszonhárom fős – kerettel, Giro d’Italia-meghívóval. Dina Márton az olasz körversenyen indult, de a vele egy időben zajló Tour de Hongrie-ra is hozott magyar bringást a csapat Fetter Erik személyében.
Fetter jó formában volt, de a királyetap előtti napon bukásba keveredett, kórházba szállították, a kivizsgálás után aztán a saját kezébe adták a döntést, ha úgy érzi, folytathatja a versenyt. Folytatta is, fájdalmai ellenére a magyarok közül ő ért fel elsőként a Kékestetőre, a tizenegyedik helyen, s ki tudja, mire lehetett volna képes, ha nincs a balesete. Időközben Dina Márton pályafutásának első Giro d’Italiáját tekerte végig, ráadásul a debütáló Eolo-Kometa Lorenzo Fortunato révén elvitte az 1729 méteres Zoncolant, ez a szakaszgyőzelem további lendületet és ismertséget adott az együttesnek.
Az Eolo-Kometa huszonegy bringással vágott neki a 2022-es szezonnak, a sorban továbbra is ott van Dina Márton és Fetter Erik. A csapattól logikus lépés lenne, hogy akárcsak tavaly, „megosztaná” a két magyar versenyzőjét a két viadal között.
Múlt szombaton Olaszországban a fehér murvás szakaszairól híres, egynapos Strade Bianchén – amelyen Valter Attila (Groupama-FDJ) hatalmas bravúrral negyedikként zárt, a győztes szlovén Tadej Pogacartól 1:07 perccel elmaradva – Fetter Erik 47. lett, ő 8 perc 14 másodperces hátránnyal ért célba. Dina Márton bukott, és nem fejezte be a versenyt.
Épp jött egy kanyar, amikor átmentem az egyik nyomból a másikba, megcsúszott az első kerekem, és elestem. Semmi súlyos, de kicsit lezúztam a bal oldalamat. A bukásban elfordult a kormányom, amit nekem az út szélén állva nekem nem sikerült visszafordítanom. Végül kaptam segítséget. Sokan elmentek mellettem, de én még visszaültem, véresen mentem valamennyit, aztán utolért egy „gruppetto”. Velük elmentem az egyik frissítő pontig, ott kiálltam, aztán beszálltam a kísérőkocsiba. Sajnálom az egészet, mert amúgy jó erőben éreztem magam, de ez van, ilyen a Strade Bianche…
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!